Little Butterfly 5. Rész / Forró éjszaka / +18!

♦ Hoseok Pov ♦

- Sms-em jött - elő húztam a telefonom, és megláttam a nevét. A szívem a torkomban kezdett dobogni.

" Szia...Ömm.. Anyum dolgozik és nincsen kulcsom a házhoz. "

- Ki küldte?
- Jimin.
- Mit írt? 
- Nincs kulcsa - felálltam az asztaltól és el is indultam kifelé.

Kilépve az ajtón megláttam, ahogy ácsorog és a tarkóját dörzsölgette.

- Jól vagy? - rohantam hozzá. Többen is álltak az utcán, így nem értem hozzá.

- Persze... Csak... Nem tudom, hogy most mitévő legyek. Nem akarok bemenni a kórházba anyukámhoz. Nagyon elfoglalt.
- Aludj nálunk - vágtam a szavába mosolyogva.

- De nem akarok zavarni - hajtotta le a fejét.

- Gyere már - ragadtam meg a csuklóját, és bevezettem a házunkba. Becsuktam utána az ajtót, és egy apró csókot adtam ajkaira üdvözlésként, amitől kicsit összehúzódott. Meglepődve nézett szemembe, amitől nevetnem kellett.

- Khmmm... - hívta fel nővérem a figyelmet arra, hogy ő is itt van. Még az ebédlő asztalnál ült.

- Öhm... Szeretném bemutatni a nővérem - vezettem hozzá. - Jimin, ő Ji Woo, Ji Woo, ő Jimin - léptem hátrébb.

- Úristen! Jimin! Irtó helyes vagy! Sokat hallottam rólad. El se hiszem, hogy végre találkozunk - azzal megölelte, majd Jimin is lassan vissza ölelt.

- Huhh.. Szia - nevetett fel. Azt hiszem a nővérem kicsattanó energiái meglepték.

- Ji Woo... Mi most felmegyünk jó? - húztam el tőle Jimint.

- Oké, persze! - kaján mosoly ült ki az arcára.
- Jól van Ji Woo - intettem neki, majd megszorítottam Jimin kezét és felvezettem az emeletre.

- Szóval itt laksz - nézett körbe. - Nagyon szép ház - zavarban volt. Imádtam, hogy egy kissé elpirult és nem tudja merre is nézzen. Aranyos volt. Bevezettem a szobámba. Elvettem tőle a táskáját és leraktam a sarokba az enyém mellé. Leült az ágyra. És nézelődni kezdett.

- Hol voltál suli után? - kérdeztem leülve mellé.

- Ömm... Jungkookkal beszélgettem - hadarta el.

- Jungkookkal? - húztam fel a szemöldököm.

- Igen. Meglátott minket. Tudod... Amikor kijöttünk a teremből.

- És... Mit mondott?
- Hogy örül nekünk. Figyelj Hoseok.. A bandának ezt, hogy mondjuk el? Mármint ha titkolni akarod oké, de nem kéne mégis szólni? - nézett rám kétségbeesetten. Elnevettem magam majd a lehető leggyengédebben megcsókoltam.

- Megfogjuk oldani szépfiú - mosolyodtam el.

- Lefürödhetek? - kérdezte száját harapdálva.

- Persze - álltam fel, és a fürdőszobához indultam.

- A törölközők a szekrényben vannak. Ha végeztél csak gyere vissza.
- Köszönöm - mosolyodott el. Magára hagytam, majd a szobámba ledőltem az ágyra. Körülbelül tíz perc múlva pedig belépett Ji Woo.

- Jimin? - súgta.

- Fürdik.
- És van valami izgi? - Ült le ágyam szélére.

- Ji Woo. Szólni fogok. De egyenlőre nincs semmi.

- Jóó... És... Anyáéknak hogy akarod elmondani?
- Fogalmam sincs. Majd.. Kitalálok valamit. Nagyon kifognak akadni ugye? - néztem rá reménykedve.

 - Hát... Anya biztos... De megbékélnek úgy is - simogatta meg a vállam. Abban a pillanatban vissza is jött Jimin, amire felültem az ágyon. Csak egy törölköző volt a derekára tekerve, amitől nővérem rendesen zavarba jött.

- Öö...ööö... Én akkor most... Huh. Nem zavarok. Ömmm... Sziasztok - azzal kilépett a szobából. Jimin csak állt és engem nézett. Egy ideig tartottam vele a szemkontaktust, majd tekintetem a hasára vándorolt. Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen jól kidolgozott felsőteste van . Gyönyörű volt. Nem tudtam mit kéne reagálnom.
- Öhmm nem akarsz felvenni..valamit? - nyeltem egy nagyot.
- Nincsen váltó pólóm - mosolygott. Jól látom, hogy élvezi ahogy zavarba hoz?

- A-aadok - majd felálltam és a szekrényemhez léptem. Egy fehér trikót és egy fekete farmert találtam. Közelebb jött, hogy elvehesse, majd hátrébb álltam. Háttal állt nekem, és így kezdett el öltözni. Elsőnek a nadrágot húzta fel. Minden mozdulatát figyeltem. A felsőt kezdte el kifordítani, amikor már nem bírtam tovább. Közelebb léptem hozzá, és kezemet a vállára raktam, lassan végig simítottam izmos karjain. Teste még vizes volt, ami kellemes tapintást adott tenyeremnek. Összerezzent, és elejtette a ruhadarabot. Számmal, a nyakára tapadtam, és apró csókokat kezdtem el osztogatni rá, amitől kirázta a hideg. Bal kezemmel hasánál, magamhoz szorítottam.

- Hoseok... - súgta halkan.

- Hmm? - nyögtem, fel sem nézve nyakáról.

- Tudod.. Nekem nincs túl sok tapasztalatom a...
- A fiúkkal? - vágtam szavába. Most vettem csak észre, hogy mennyire meg volt eddig feszülve. Kezemet leeresztettem róla és megvártam, hogy szembe forduljon velem.

- Én vagyok az első? - nyitottam tágra a szemem. Látszólak eléggé félt.

- Hát.. igen. - hajtotta le a fejét.

- Pedig nem úgy tűntél mint akinek nulla tapasztalata van - nevettem fel, majd állát megfogva megcsókoltam. Nyelvemmel utat törtem, és vad táncba elegyedtek izmaink. Átöleltem a derekát, és szorosan magamhoz húztam. Ő is ezt tette. Tökéletes volt, mint minden pillanat mellette. - Istenien csókolsz Szépfiú - váltam el egy pillanatra ajkaitól, de ahogy kimondta, vissza is tértem. Kopogást hallottunk, és Ji Woo lépett be ismét. Kezeim között tartva Jimint fordultam hozzá.

- Ömmm... Én elmegyek... Van egy buli.. Csináljátok amit ilyenkor szoktak... sziasztok - azzal be is csukta az ajtót. Jimin elnevette magát és én visszatértem szenvedélyes csókunkba. A lábam fáradni kezdett, ezért az ágyamhoz vezetve, mellkasát megérintettem kicsit erősebben, hogy dőljön le.Ráfeküdtem és úgy folytattam játékunkat.

- Hoseok én.. - súgta nekem elválva a számtól, majd kezemet az oldalán vezettem végig, amim elnevette magát.

- Csikis vagy? - vigyorogtam rá, és meg sem várva a válaszát teste minden pontján végig futtattam ujjaimat, ezzel heves nevetést kicsikarva belőle.
- Hoseok, hagyd abba! Elég! - nevetett Jimin megállás nélkül. Nem hagytam abba, majd hirtelen maga mellé lökött és karjaimat leszorítva felém kerekedett. Nevetett. Gyönyörű volt, így. Elképzelni sem tudom, hogy kaphattam meg ezt a fiút. És megcsókolt. Most először kezdeményezett ő. Fölöttem volt és úgy éreztem, most ő akar dominálni. Nem tudom meddig lehettünk így, de addig csókolt, amíg a nyelvem teljesen el nem zsibbadt. 

♦ Jimin Pov ♦

De, mi lesz, ha nem ír vissza.. El kell majd mennem egy hajléktalanszállóra vagy mi a fenére.. Az se biztos, hogy van a környéken. Jó igazából csak a város másik végére kellene átbuszoznom a kórházhoz, de... nincs kedvem. Továbbra is magam elé bámultam és gondolkoztam mi tévő legyek.

- Jól vagy szépfiú? – rohant ki a bejárati ajtóból Hoseok. Sóhajtottam egyet mikor közelebb ért. Megnyugodtam.

- Persze... Csak... Nem tudom, hogy most mitévő legyek. Nem akarok bemenni anyukámhoz a kórházba. Nagyon elfoglalt.

- Aludj nálunk – vágott szavamba mosolyogva. Hóóó.. Álljunk meg egy picit. Aludjak náluk? És a szülei mégis mi a fenét fognak mondani? Áh..inkább lehet tényleg megkellene néznem a helyi járatos buszokat mivel menjek ki anyukámhoz. Meg egyébkéntsem akarok zavarni.

- De nem akarok zavarni – hajtottam le a fejem.

- Gyere már – ragadta meg a csuklóm és bevezetett házukba. Becsukta mögöttem az ajtót majd felém fordulva szájon puszilt. Na, ezt nem vártam volna. Meglepődött arccal néztem rá, ezután amitől elnevette magát. Befordult a bejárati ajtótól nem messze lévő boltíven, ami egy gyönyörű étkezőbe vezetett. Hatalmas ez a ház belülről. A plafonról egy óriási csicsás csillár lógott le, nagy szobanövények díszelegtek egy-egy sarokban. Kellemes volt az összhatás. Az asztalnál egy csinos hölgy ült, aki éppen a telefonja képernyőjére meredt mindaddig amíg be nem léptünk.

- Khmmm... – köhécselt az asztalnál ülő lány figyelmünket felkeltve. 

- Öhm... Szeretném bemutatni a nővérem – vezetett hozzá. A lány felpattant a helyéről, a telefont ledobta a kezéből az asztalra majd Hoseok mellé lépett. Meghökkentően hasonlítottak egymásra. - Jimin, ő Ji Woo, Ji Woo, ő Jimin.

- Úristen! Jimin! Irtó helyes vagy! Sokat hallottam rólad. El se hiszem, hogy végre találkozunk – szorított karjai közé jó szorosan. Kedvesen viszonoztam a gesztust, de nem tudtam nem mosolyogni a reakciójától. Mennyire energikus. 

- Huhh.. Szia – nevettem fel.

- Ji Woo... Mi most felmegyünk jó? – húzott el a lány karjai közül.

- Oké, persze! 

- Jól van Ji Woo – intett neki. Megszorította a kezem és felvezetett az emeletre. Mindeközben belátást nyertem a konyhába, ami szintén leírhatatlanul gyönyörű volt, és a nappaliba is ahol egy hatalmas plazma tv volt a falra felszerelve.

- Szóval itt laksz – néztem újra körbe. - Nagyon szép ház – Már-már zavarba ejtett ez a sok luxus holmi körülöttem.

Megérkeztünk szobája ajtaja elé. Sosem hittem volna, hogy egyszer más fiú szobájába lépek, és ha ezt túlgondolom akkor azt is hogy más ágyában alszom. Leültem és újra szemügyre vettem a tárgyakat. Neki is volt egy nagy TV-je, persze ez már jóval kisebb, mint a lenti, az alatt pedig egy Xbox díszelgett négy karral és rengeteg játékkal. Biztos szoktak néha együtt játszani a tagok. Elmosolyodtam mennyire egy csodás élete lehetett eddig.

- Hol voltál suli után? – kérdezte, észre se vettem, hogy már leült mellém.

- Ömm... Jungkookkal beszélgettem.

- Jungkookkal? - húzta fel a szemöldökét.

- Igen. Meglátott minket. Tudod... Amikor kijöttünk a teremből.

- És... Mit mondott?

- Hogy örül nekünk. Figyelj Hoseok. A bandának ezt, hogy mondjuk el? Mármint ha titkolni akarod megértem, de nem kéne mégis szólni? – néztem rá kétségbeesetten. Ismét felnevetett majd közelebb hajolva újra megcsókolt. Már nem lepődtem meg annyira, mint tíz perccel ezelőtt. Gyengéden viszonoztam tettét.

- Meg fogjuk oldani szépfiú.

- Lefürödhetek? – elég kínosnak éreztem most ezt a kérdést, de muszáj..

- Persze – felállt és a fürdőhöz vezetett. Próbáltam már tényleg nem hasra esni a látványtól. - A törölközők a szekrényben vannak. Ha végeztél csak gyere vissza.

- Köszönöm – mosolyodtam el.

Miután kilépett hirtelen azt sem tudtam mihez kezdjek magammal. Megfordultam és a tükörképem nézett vissza rám, amitől majdnem felsikoltottam. Most komolyan egész nap így néztem ki?

- Szörnyű.. – mondtam magam elé és a hajam kezdtem el igazgatni. Levetkőztem és megengedtem a vizet. Nem akartam sokat vacillálni ezért kb tizenöt perc után ki is léptem a kádból. – Basszus – nincs váltó ruhám. Visszavettem a bokszerem és derekamra kötöttem a törölközőt. Megfogtam a ruháim és visszasétáltam a szobába. Nem számítottam rá, hogy nővére is bent lesz. Nem éreztem magam zavarban viszont ő eléggé.

- Öö...ööö... Én akkor most... Huh. Nem zavarok. Sziasztok - azzal kilépett a szobából. Egy helyben maradtam és Hoseokra bámultam, aki az ágyon ült. Egy darabig szemeztünk majd tekintetét a hasamra vezette, amitől elmosolyodtam.

- Öhmm... Nem akarsz felvenni ömmm... Valamit? – nyelt egy nagyot. Tetszett, hogy ennyire zavarba jött.

- Nincsen váltó pólóm – mosolyogtam továbbra is.

- A-aadok – majd felállt és remegő kézzel kinyitotta szekrénye ajtaját. Egy fehér trikó és egy fekete farmer akadt kezébe. Közelebb léptem, elvettem és tőle elfordulva leszedtem magamról a törülközőt és felhúztam a nadrágot. Teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy figyeli minden mozdulatom.

A felsőt kezdtem el kifordítani. Hirtelenül fogadott, hogy tenyerét vállamra helyezte amitől kicsit összerezzentem, és leejtettem a kezemben lévő textilt. Ajkai nyakamhoz tapadtak és apró, gyengéd csókokat hintett rá. Kirázott a hideg. Ezután bal kezével hasamra simított és magához szorított. Megfeszültem egy kicsit. Még mindig háttal álltam neki, ami nem is volt baj, legalább nem látta a vörösbe elboruló arcom.

- Hoseok... – súgtam magam elé nevét.

- Hmm?

- Nekem nincs túl sok tapasztalatom a...

- A fiúkkal? – vágott szavamba. Ő is ugyanúgy tartotta a halk hangszínt.

- A kapcsolatokkal – engedtem el magam. Kezét leeresztette hasamról és már nem szorított magához. Lassan szembefordultam vele és gyönyörű szemeibe néztem.

- Én vagyok az első? – nagyon kínosnak éreztem magam mivel nekem ő tényleg az..

- Hát.. igen.. – hajtottam le a fejem.

- Pedig nem úgy tűntél mint akinek nulla tapasztalata van. – nevetett fel és államat megfogva felé fordított és megcsókolt. Nyelvével utat tört, amit már reflexszerűen megengedtem és viszonoztam. Kezével újra derekamra simított és szorosan magához húzott. Én is ezt tettem. - Istenien csókolsz Szépfiú – vált el ajkaimtól. Kopogást hallottunk, és Ji Woo lépett be ismét.

- Ömmm...izé....én elmegyek... van egy buli.. csináljátok, amit ilyenkor szoktak... ömm sziasztok – Felnevettem. Hoseok visszafordult és nyelvével egy lassú táncba hívta az enyém. Lassan lépkedtünk hátra majd ledőltött az ágyra. Egy pillanatra ajkaink elváltak egymástól, de amikor rám feküdt újra egymásra találtak izmaink. Egy pillanatra elbizonytalanodtam. Mégis mit csinálunk? 

- Hoseok én... - Kezét óvatosan végig simította az oldalamon, annyira gyengéd volt, hogy felnevettem.

- Csikis vagy? – vigyorgott rám, majd válaszom meg sem várva ujjai végig járták egész felsőtestem és heves nevetésben törtem ki.

-Hoseok! Hagyd abba! Elég! – nem hagyta abba ezért erőt vettem magamon, hátára fordítottam így én kerültem fölé. Nevettem még mindig. Arcáról a boldogság sugárzott amitől túlpörgött bennem az adrenalin és ajkaira csókoltam. Ez volt az első, hogy én kezdeményeztem. Most éreztem úgy, hogy ezt a fiút soha, de tényleg soha nem akarom elengedni magam mellől. Bármi történjék, mellette akarok maradni mindig. Teljes mértékben jobban szeretem őt, mint azt a patkányt aki rám sem hederített meg annó. Kezeit megkeresve magam mellett, végig simítottam karján és csuklójánál fogva feje fölé emeltem azt. Jobb kezemmel pólója alá nyúltam és lassan végig simítottam hasfalán és pár kockát megéreztem tenyerem alatt. Ujjaimmal mellbimbóját kezdtem kör-körös mozdulatokkal simogatni, amitől belenyögött csókunkba. Nem tudom honnan jöttek ezek a mozdulatok sosem láttam még felnőtt tartalmú filmet sem és valóban nem volt még ilyenben részem. Elváltam ajkaitól és leszálltam mellé, miközben végig fogtam pólója alját, majd lehúztam róla azt. Elmosolyodtam mikor izmait végre takaratlanul láthattam szemeim előtt. Felült ő is majd keze nadrágom felé nyúlt, amitől kicsit megijedtem. Most jutott el az agyamig, hogy mi mégis mit is fogunk csinálni.

- Ehem.. – Hope kérdően rám nézett és visszahúzta karját maga mellé. – Szerintem álljunk itt meg. Nem túl gyors ez egy kicsit? – mondtam, fejemet lehajtva.

- Igen, lehet, hogy az, de nem tudok betelni veled.– válaszolta magabiztossággal teli hangon. Kezei derekam köré fonódtak és magához húzott, majd megfordított és ledöntött az ágyra. Ismét ő volt felül. Gyengéd érintéseire teljesen ellazultam és éreztem, hogy odalent viszont kezd szűkös lenni a hely. Észrevette ő is maga alatt, hogy feléled nemiszervem, ezért nyúlhatott a nadrág gombomhoz. Felemeltem a csípőm, hogy segítsek neki, és ezzel már csak egy szál bokszerben feküdtem alatta. Pár simogatás és puszilgatás után ő is levetette nadrágját. Fölém hajolt és mélyen belenézett szemembe. Ajkai beszédre nyíltak.

- Jimin, én még soha nem voltam fiúval. Olyan érzéséket oldottál fel bennem amilyeneket még soha nem éreztem. Nem tudok megállni, de megkell kérdezzelek. Akarod folytatni? – kérdezte meg halkan.

- Hoseok, én sem csináltam még ezt soha... Kicsit bizonytalan vagyok, de azt hiszem ha lenézel látod a válaszom. – Kaján vigyorral néztem le a dudorodó bokszeremre. Combomtól felfelé haladva simogatott és amikor már elérte az alsónadrágom szélét, felsóhajtottam. Egy lassú mozdulattal végül megsimogatott ott, amitől felszisszentem. Sehogy se tudtam volna pozíciót változtatni, mindenképp felettem akart maradni. Csókolgattuk egymást egy ideig majd benyúlt boxerembe amitől megfeszültem. Hátára simítottam, és bal kezével lassan mozgatni kezdte a bőrt férfiasságomon. Apró sóhajaim hangosabb nyögésekké alakultak át melyek belepték a szoba csendjét. Lehúzta rólam az utolsó textil és teljesen meztelenül feküdtem alatta. Hoseokon még rajta voltak a ruhái, úgy tűnt még nem is akarja levenni. Talán nem is akar ennél többet? Vagy csak engem akar most kényeztetni? Visszahajolt fölém, és a mellkasomtól lefelé haladva puszilgatta a hasam, majd megállt a kezével is. Szemeim csukva voltak, nem mertem lenézni rá, hagytam, hogy kiszolgáltatottnak tűnjek és, hogy azt csináljon velem amit csak akar. Minden gátlásom eltűnt. Mintha már nem először csinálnánk, vagy csinálnám. Pedig mindenhogyan ez volt az első, ahogy az is hogy engem valaki más lát teljesen mesztelenül anyámon kivül. Nem éreztem, hogy szégyenlős lennék.

Éreztem, hogy felém hajol és a nyakamat kezdte csókolgatni majd egy bizonyos ponton erősebben megszivta a bőrt. Ez biztos meg fog látszani. Borzasztóan felizgatott. 

- Hoseok.. – szívta meg a bőröm még erősebben amit már valóban fájdalomnak éreztem. Kezemmel vállát eltolva szerettem volna elszakítani ajkait a már égő bőrömtől. Egy erősebb mozdulattal megfogta a csuklóm és fejem fölé emelte azt. Nem hagyta abba, áttért egy másik felületre és azt is addig szívta amíg rá nem szóltam. – Fááj.. – Lassan abbahagyta és egy puszit nyomott rá. Befejezte, majd fentről lefelé végigcsókolta a hasfalam. Kezeivel oldalamat simogatta amit már nem éreztem csikisnek. Kinyitottam a szemem és ránéztem. Tényleg nem hiszem el, hogy ez történik. 

- Biztos, hogy akarod? – kérdezte lihegve, szemei csillogtak a vágytól. Nem is tudom mit felelne ha azt mondanám nem, de persze semmi mást nem akarnék most ennél jobban.

- Igen – feleltem neki vissza. Nem tudtam mi lesz a folytatás, de annyira magabiztosak voltak a mozdulatai, hogy egy kissé meg is kérdőjeleztem egy pillanatra, hogy biztos őszinte volt-e velem mikor azt mondta, soha nem csinált még ilyet. Lánnyal persze lehet, de az szerintem egészen más.

Megfogta a melletünk lévő takarót és betakart vele minket. Észrevette, hogy libabőrös vagyok, de nem csak attól mert kicsit kezdtem fázni, hanem a gyengéd érintései váltották ezt ki belőlem. Továbbra sem vette le ruháit, de a nadrágja gombját kicsatolta. LefeküdtnKiváncsi lennék rá, hogy...

- Jimin...  - Teljes eufóriába esett. Ráfogott férfiasságomra, és kicsit gyorsabban mozgatta kezét mint eddig. Nem birtam magammal, felé fordultam és megcsókoltam. Egymással szemben feküdtünk, és éreztem, hogy lassan eljutok a csúcsra. Hevesen csókoltuk egymást, ő pedig csak egyre gyorsabban és gyorsabban mozgatta kezét mignem végül egy hangosabb nyögéssel, elélveztem. Hirtelen borzasztó kellemetlenül éreztem magam. Összekentem a takaróját. 

Lassan leemelte a kezét lüktető férfiasságomról és abbahagytuk a csókot. Ajkaink annyira közel voltak egymáshoz, hogy szinte egymás kifújt levegőjét szivtuk be újra. Nem kellettek szavak, sokáig még igy feküdtünk egymás mellett mig normalizálódott pulzusunk. 

Eltelt egy félóra és Hobi a tiszta kezével zsebkendőért nyúlt éjjeli szekrényéhez. 

- Bassza meg, hol van a zsebkendő? - Mondta, én pedig elkuncogtam magam. 

Letakaritottuk magunkat, és Hope is elment lezuhanyozni. Nem szóltunk egymáshoz. Teljesen besötétedett már odakint, de a szüleit még mindig nem hallottuk megérkezni. J-hope, megengedte a vizet én pedig az ágyában feküdve elgondolkoztam azon, vajon most mennyire fog megváltozni a kapcsolatunk.Talán most jött rá igazán, hogy oltári nagy butaságot csináltunk és megbánta. Vagy ha kijön a zuhanyból egyenesen hazaküld. Nem tudom mi járhat a fejében. Igazából annyira gyorsan történt minden, hogy már nem is emlékszem tisztán, hogyan is jutottunk el ide. Kezdem megbánni, hogy belementem ebbe. Ide se kellett volna jönnöm. Most hogyan fogok majd a szemébe nézni ezek után ha azt mondja inkább mégsem akar semmit tőlem?

Nem tudom mennyi ideig agyaltam, de mindenféle lehetőséget levetitettem a fejemben.

Kinyilt a fürdő ajtaja és bejött Hoseok. Egy pólót vett fel és egy boxert. Próbáltam az arcáról olvasni, de nem vagyok jó ebben, nem tudom mire gondolhat. 

Lassan az ágy felé közeledett és leült mellém. 

- Hoseok, minden rendben? - Nem birtam már ezt a hallgatást. Rám nézett, kicsit mintha láttam volna a szemeiben megcsillani a bűntudat érzését, de ajkait mosolyra húzta. Felém nyúlt karjaival és szótlanul kérte üljek mellé. 

- Jimin. Leszel a barátom? - Kérdezte meg, amitől olyan meglepettség ült ki az arcomra, hogy egy kicsit hátrébb is húzodott tőlem. 

- Hobi én... nem tudom készen állok-e erre. Még alkalmam sem volt mesélni úgy mélyebben magamról. Szeretnék neked elmondani sok mindent, azt akarom, hogy láss engem mert azt érzem neked nem félek megnyilni. Volt egy kapcsolatom mielőtt ideköltözünk Szöulba. Borzasztóan megviselt az elvesztése, az első szerelmem volt és otthagyott másért. Tudod, az első kapcsolat elvesztése nagyon megtudja viselni az embert. Persze van aki tök gyorsan és könnyen tovább tud lépni, nos nálam egyiksem sikerült még teljesen. Sajnos szakorvoshoz kellett járnom terápiákra, mert azt éreztem nem vagyok méltó a szeretetre, azt gondoltam engem nem tud szeretni senki. Az exem ezt tökéletesen eltudta hitetni velem, és eljátszotta, hogy én vagyok a mindene miközben a hátam mögött járt el bulikba ahol mindenféle emberrel... Áhh nem is megyek bele. Szóval csak azt akarom mondani, hogy nem mindig vagyok érzelmileg stabil, de az biztos, hogy amikor megláttalak az első nap, a szivem úgy dobbant meg ahogyan még előtte soha és olyan érzéseket keltettél bennem amikről azt hittem, hogy nem is tudnak már létezni bennem. Na de, igen, szeretnék a barátod lenni! - Hadartam el mindezt olyan gyorsan hogy rá se mertem nézni az előttem ülőre. Nem kaptam semmilyen választ, szavak helyett, J-hope magához húzott és szorosan átölelt. 

- Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem Jimin, kérlek most jegyezd meg amit mondok. - Lassan a kezeivel felemelte a fejem és a tenyerébe tartott. Szemeim sarkában már megjelentek a könnycseppek, amiket észrevett és elmosolyodott. - Jimin, én mindig vigyázni fogok rád, és kérlek bizz bennem! Megfoglak óvni mindentől. Az érzéseidet meg kérlek soha ne nyomd el magadba. Velem mindig mindent megbeszélhetsz, itt leszek neked. Nem voltam még ennyire biztos az érzéseimben mint most. Én döntöttem. Melletted. Nem foglak soha magadra hagyni! - Mondta amitől megeredtek a könnyeim. Egy lassú és meleg csókot nyomott ajkaimra. Lehunytuk szemeinket és visszadültünk az ágyba. Egy takaró alatt összebújtunk szorosan, és rövidesen mind a ketten mély álomba merültünk.