Reggel édesanyámhoz egy szót sem szólva reggeliztem meg, ami egyébként nem szokásom. Vállamra vettem a táskám és kiléptem az utcára. Megfordultam és pont akkor lépett ki ő is ajtaján, ahogy én is. Ezt nem hiszem el..Pont most. A tegnapi idő ellenére, hét ágra sütött a nap. Megindultam, hogy gyorsabban érjek ki az útra, mint ő, de váltott a tempóján mikor érzékelte, hogy gyorsítottam. Összezavar teljesen. Nem akarom, hogy ma benyögje, hogy ő nem gondolta komolyan a tegnapit. El akarok tőle menekülni. Nem akarok megint… - JIMIN! – kiáltott rám. Lábaim megálljt parancsoltak és megvártam, míg beért. Nem szóltam hozzá. - Szia! – fordult felém mosolyogva. Ahj teljesen kinyír. Szemem sarkából rápillantottam és még mindig vigyorogta várta, hogy visszaköszönjek. Nem tettem. Egyrészt azért nem amiért a tegnapi gondolatok, érzések jutottak eszembe, más rész kíváncsi voltam mit fog erre cselekedni. Az út további részében sem szóltam hozzá, de ő sem. Kék kerítést meglátva, a banda most a kapu kívül állt félkörben. Nem néztem rájuk, köszönni sem köszöntem csak haladtam befelé. - Mi baja..? – hallottam meg Jungkook kérdését. Felsétáltam a lépcsőn majd a termembe érve leültem székemre és elővettem a telefonom. A háttérképem anyukám volt és én, amin elmosolyodtam. Kiszedtem a fülest a zsebemből és bedugtam füleimbe. Elhatároztam, hogy ma egy szót sem fogok szólni senkihez, az órákon sem figyelek, nem megyek ki szünetekben. Hiába kapcsoltam zenét mindenről ő jutott eszembe..
Nem tudom, hányadik óra, hányadik szünetet hagyhattam már ki. Nem sokkal később megéreztem egy kezet a vállaimon. Azt hittem, hogy ő de amikor felnéztem Taehyung mosolygós arca nézett vissza rám. Kihúztam a fülest amire hozzám szólt. - Jimin.. ne haragudj, ha zavarlak – ült le mellém. – Mi a baj? – kérdezte meg aggódóan. Gőzöm sincs, mit mondhatnék. Nem önthetem ki neki a szívem, hogy meleg vagyok és szerelmes vagyok Hoseokba és kurvára nem tudom mik a szándékai, így hát nem tudtam mi mást mondani e helyett: - Nincs kedvem a sulihoz.. – habár gondolom neki se. Ez elég gyenge volt. Láttam, hogy nem győztem meg. - Szerintem senkinek sem, de nagyon rossz így látni. Ha nem akarsz, róla beszélni hidd el megértem, de ha mégis itt vagyunk neked. Mindannyian – mosolygott őszintén. - Köszönöm. Semmi ilyenről szó sincs, csak nem érzem túl jól magam.. – kicsit bűntudatom lett, hogy egy hazudtam és nem mondtam el az igazságot, de nem tudok mit csinálni. Egy éles, rekedtes hang szólalt meg a suli bemondójából. - Kedves diákok! Az utolsó órátok helyett iskolagyűlés lesz a tornateremben! – mondta be az ismeretlen személy. A hír hallatán mindenki ujjongani kezdett. - Király – tette hozzá Taehyung is. Épp visszaakart volna fordulni, de megfogtam vállát. - Egyébként.. – nézett rám kérdően – Hanyadik óra van? - Hatodik, szóval a következő órában itt ne maradj! – figyelmeztetett, majd hagytam, hogy visszaüljön helyére. Újra füleimbe helyeztem a headsetet és zenét hallgattam kicsit halkabban, hogy halljam ha kicsöngetnek.
♦ Hoseok Pov ♦
- Hoseok! Hoseok! - ébresztett fel nővérem mély álmomból. - Höh? - néztem rá kómásan. - Elkésel. - Baszki - dobtam le magamról a takarót. Nem sűrűn szokott érdekelni ha kések, de ma elakartam érni Jimint. Gyorsan összeszedtem magam és kilépve az ajtón megpillantottam őt. Annyira gyönyörű volt. Rám nézett, de nem köszönt, csak szokatlanul gyors tempóban elindult a suli irányába. Mi baja? Elcsesztem az egészet? De hát visszacsókolt... - JIMIN! - kiáltottam rá. Megállt. Utolértem. - Szia - eresztettem egy halvány mosolyt, de nem köszönt vissza, csak ment előre. Út közben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Nem tudok eligazodni ezen a kölykön. Mi a franc történt? Beérve a suliba megláttuk a fiúkat. Jimin meg sem állva berohant az épületbe. - Mi baja...? - kérdezte Jungkook. - Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem. - Lehet csak a suli.... - Ugyan már! Tegnap semmi baja nem volt - mondta Rapmon. Beszéltek még valamit de nem figyeltem rájuk. Valamivel megbántottam volna? Lehet teljesen félreértettem. Lassan bementem a suliba. A termembe mentem és ma kivételesen egy szünetbe se kerestem fel a bandát. Az ötödik óra kezdődött. Töri. Egy percig se figyeltem. Padomra firkáltam, próbálva elterelni Jiminről a gondolataimat. Válaszolt az SMS-emre? Felnyitottam a telefonomat, és láttam a válaszát: "Neked is". Tehát tegnap se volt semmi baja. Akkor most mégis mi ütött belé? Esküszöm ha meglátom.. - Jung Hoseok! - szólított meg tanárunk. - Tessék? - Tudja a választ? - Még a kérdést se - mormogtam. - Hoseok. Hoseok, Hoseok, Hoseok - mondogatta a nevemet rekedtes hangján. - Nagyon nem szeretném megbuktatni. - Hát annak én se örülnék, szóval mi lenne ha nem tenné? - húztam fel a szemöldököm. - A legjobb lenne, ha hanyagolnád a bandád és tanulnál. - Felejtse el. - Én csak segíteni próbálok. - Nem kell a segítsége - mondtam arcára meredve. A kicsengő szakított meg minket. Egy ideig bámult rám, majd elfordult feladni a tanulni valót. A szünet hosszú és kínzó volt. A hatodik óra elején sípoló hang sértette meg egy kicsit a fülem. - Kedves diákok! Az utolsó órátok helyett, iskolagyűlés lesz a tornateremben! - mondta be a portás. Nem érdekel az unalmas dumájuk a jegyek javításáról, és a házirendről. Lehajtottam a fejem a padra, úgy vártam az óra végét. Kicsengettek, és az osztály egy ember ként rohant ki a teremből. Én utolsónak sétáltam ki teljesen nyugodtan. Ahogy az ajtóba álltam, épp Jimin osztálya ballagott a terem felé. Nem találtam köztük. Majd kis idő után utolsóként jött ki ő is, a folyosón pedig már senki se volt. - Szépfiú! - próbáltam kapcsolatba kerülni vele, de nem reagált, csak megindult a tornaterem felé. Amikor elhaladt előttem, vállánál fogva visszatoltam. Nem tudom mire készülök. - Felejtsd el! - morogtam. - Hoseok mi a fenét csinálsz? - próbálta levenni válláról a kezem. - Hát még tudod a nevem? - nevettem rá a lehető leggúnyosabban. Visszatoltam a termébe és bezárva az ajtót neki támasztottam. Vállait teljes erőmmel leszorítottam. - Mi bajod van? - meredtem rá, míg ő próbálta kerülni a szemkontaktust. Már nem akart kiszabadulni. Mellkasa egészségtelenül gyorsan emelkedett és süllyedett. Félt. Nyitott szájjal lihegett. - Semmi - nyögte. - Megkérdezem újra. Mi bajod van? - hajoltam hozzá közel. - Mire gondolsz? - nézett most már ő is a szemembe. Erősnek próbált tűnni, de nem ment neki. Szeme sarkába könny gyűlt. - Basszus Jimin. Mi változott tegnap óta? Hiszen visszacsókoltál. Mit csináltam? - Nem csináltál semmit - csuklott el a hangja. - Akkor mégis mit művelsz? - kezdtem megnyugodni. - Hogy mit művelek? - emelte fel a hangját. - Félek Hoseok. Rettegek - mégis min mehet keresztül ez a fiú? Rettentően megsajnáltam. - Mégis mitől? - Ettől az egésztől. Hogy újra kezdődik. A mindennapos szenvedés, hogy újra elveszítem azt akit meg szeretek. Félek a csalódástól, hogy egyik napról a másikra úgy kelek fel, hogy azt kívánom bárcsak meghalnék. Nem akarok csalódni újra. - mondta hagyva, hogy könnycseppek csorduljanak le az arcán. Jézusom. Elképzelni se tudom, hogy mit érezhet. Forróság öntötte el a mellkasam. Az előbb azt mondta szeret? Muszáj volt tennem valamit. Kezeimet a vállairól az ajtóra támasztottam, és mellkasomat az övének szorítottam. Most érzem csak mennyire zakatol a szíve. Az ajka és a szemei között ugrált a tekintetem. - Basszus - súgtam, majd szájára ragadtam. Ilyen szenvedéllyel még soha nem csókoltam meg senkit. Nyelvemet nyelve mellé csúsztattam, majd egész testemmel rátámaszkodtam. Egyik kezemet nyaka köré fontam, mire ő saját kezét az enyémre szorította. Nem akartam abbahagyni. Valami olyan érzés fogott el, amit eddig sose éreztem. Elváltunk egymástól, és homlokomat az övének támasztottam. - Miért csinálod ezt velem Hoseok? - szuszogta. - Mert szerelmes lettem beléd - mosolyogtam rá. Szemei kikerekedtek és nyelt egy hatalmasat.
♦ Jimin Pov
♦
Angol óra volt. Következtettem abból, hogy felnéztem a táblára és idegen szavak borították azt . Ugyanaz a mosolygós, barna, hosszú hajú nő volt bent, mint irodalom órán. Úgy láttam a mellettem ülőnek ez kicsit se volt ellenére. Szorgalmasan írt, és figyelt. Most, hogy belegondolok nem értem miért nem rúgták még ki őket, ha ennyire utálja az egész bandát mindenki. Órák után faggatás fog várni az egyik tagra. Kicsöngettek. Megindult mindenki a terem ajtaja felé, én pedig megvártam, míg elhagyta mindenki a helyiséget és utolsóként léptem ki. Beledugtam a zsebembe a telóm és a fülesem. A folyosón egyetlen egy diák hangja se volt hallható. Régen volt már ilyen nagy csönd körülöttem. Az ablakokból a napfény szűrődött be és világította meg a vele szemben lévő falat. Vajon lent van a teremben ő is? Vagy már rég nincs is itt? Mit csináljak vele.. istenem döntésképtelen vagyok. Ha közel engedem még jobban magamhoz ezer százalék, hogy nem akarom majd elengedni soha. Ha pedig.. végig csak azt akarta , hogy jól kicsesszen velem akkor az talán sikerült is neki. Újra a csók jutott eszembe. Mennyire jó volt. Lehet nem is lesz folytatása.. Pedig szeretném. Lehajtott fejjel mentem tovább, mikor már majdnem lefordultam a kanyarban valaki, vállamnál fogva hátra fordított. - Felejtsd el! – morogta. - Hoseok mi a fenét csinálsz? – próbáltam levenni kezét vállaimról, de csak jobban magához húzott. - Hát még tudod a nevem? – nevetett rám elég gúnyosan. Hát hogyne tudnám már a neved te marha.. Visszatolt termembe és az ajtóhoz nyomva bezárta mögöttem azt. Próbáltam menekülni a fogságból, de csak még erősebben szorított. - Mi bajod van? - kérdezte. Próbáltam kerülni a szemkontaktust. Nem akartam, hogy lásson. Félek. Nem akartam, hogy a szemembe mondja, hogy ennyi volt és hagyjam békén. Egyre szaporábban kezdtem venni a levegőt. Valamit válaszolnom kellett. - Semmi. - Megkérdezem újra. Mi bajod van? – hajolt hozzám közelebb. Én ezt nem bírom.. éreztem, hogy már a sírógörcs kerülget, de nem akartam, hogy így lásson. - mire gondolsz? – most már nem tudtam megállni, hogy ne nézzek fel rá. Feketén csillogó aggodalommal teli gyönyörű szemek néztek vissza rám. Akaratlanul könnyek gyűltek a szemembe, amiket mind eddig ügyesen visszatartottam. - Basszus Jimin. Mi változott tegnap óta? Hiszen visszacsókoltál. Mit csináltam? - Nem csináltál semmit - csuklott el a hangom.. És megtörtént. Sírni kezdtem. - Akkor mégis mit művelsz? – kérdezte most már kicsit nyugodtabban. Hát tényleg nem érti? - Hogy mit művelek? – emeltem fel a hangom. - Félek Hoseok. Rettegek - halkult el a hangom a mondat végére. - Mégis mitől? – Értetlenkedett. - Ettől az egésztől. Hogy újra kezdődik. A mindennapos szenvedés, hogy újra elveszítem azt, akit szeretek. Félek a csalódástól, hogy egyik napról a másikra úgy kelek fel, hogy azt kívánom, bárcsak meghalnék. Nem akarok csalódni újra – fakadtam ki. Nem bírtam már ezt magamban tartani. Szótlan maradt. Kezeit vállamról az ajtóra támasztotta és mellkasát enyémnek nyomta. A szívem már a torkomban dobogott. Szemeibe próbáltam nézni, csakhogy ő a számra meredt még mindig szótlanul. - Basszus – súgta elém. Egy papírlapot se tudtak volna már becsúsztatni kettőnk közé, és megtörtént megint az, amit sose hittem volna, hogy átélek még egyszer. Lehunytam a szemeim. Ajkaimra tapadt és vadul, utat tört számba. Egész testével rám támaszkodott, kezeimmel az ő kezére szorítottam. Forróság öntötte el testemet. Ajkai eltávolodtak, és homlokát az enyémhez érintette. Még egy kicsi kételkedés még mindig volt bennem. - Miért csinálod ezt velem Hoseok? – szuszogtam. - Mert szerelmes lettem beléd – mosolygott rám. Szemeim kikerekedtek. Kimondta.. Legbelül tomboltam, legszívesebben ugrálni kezdtem volna. - Hát... azt hiszem én is – mondtam és vállára dőltem majd átöleltem. Leeresztette kezét és derekam köré fonta, megszorított egy kicsit, mintha nem akarna elengedni sosem. Pulcsiján megéreztem a parfümje illatát, amit nem győztem belélegezni annyira tetszett.
A csengő újból megszólalt és mi eltávolodtunk egymástól egy kicsit.
Teljesen megnyugtatott. Már csak egyetlen egy kérdésem maradt, de mégsem tettem fel neki, hogy vajon a banda mit fog szólni ehhez. Kezeink összekulcsoltuk. Nem akartam törődni vele mi lesz az emberek véleménye és reakciója, ha így lépünk ki a teremből, de mégis aggasztott. Kinyitotta az ajtót és mosolyogva kiléptünk a teremből. Jobbra néztem, ő pedig balra, hogy van e valaki a folyosón. Megtorpantam és elengedtem Hoseok kezét, amire ő kérdőn rám nézett majd észrevette azt amit én. Távolabb az egyik ablaknál, Jungkook nézett ránk, oldalra sem pillantva a többiekre. Csak ő állt velünk szemben, ő vette csak észre. Elmosolyodott majd visszafordult a többiekhez. Odasétáltunk mintha mi sem történt volna. - Hűűhaaa csak nem az történt, amire gondolok? – mosolygott ránk Jin. Nem tudom mondott e valamit nekik Kook, vagy, hogy csak poénból mondja de remélem az utóbbi. Rap Monster oldalba vágta, jelezve neki hogy hagyja abba, mert nem vicces. Valamiért úgy érzem nem csak nálunk van több érzelem barátságnál. - Hülye vagy Jin – Mondta egy kissé elpirultan Hoseok.Tehát ugyanígy van ezzel, mint én. Fél a véleményüktől. - Rohadtul elegem van, hogy mindig mi vagyunk a téma az iskolagyűlésen – váltott témát Suga amit nem bántam. - Már vége? – kérdeztem meg, bekapcsolódva a beszélgetésbe, hogy ne tűnjek túl feltűnőnek a hallgatásom miatt. - Nem, csak tudod, egyikünknek sincs hozzájuk kedve – válaszolta Taehyung szemet forgatva. Érdekelne, mi van közte és a tanárnőci között. Vagy, hogy Jungkook miért lett hirtelen ilyen furcsa a közelében. Úgy érzem, ma beszélnem kell vele. A diákok hirtelen özönleni kezdtek a folyosóra. - Én inkább még most rohanok be a terembe– mondta Jungkook és már rohant is. Mindegyikünk megindult vissza. Táskám gyorsan vállamra kaptam és még pont időben kiértem a hatalmas tömeg elől majd sarkon fordultam és elindultam abba az irányba, amelybe Kook elszaladt. Szerencsémre épp egymásba futottunk. Ezek szerint direkt megvárt. - Beszélhetnénk? – mondtuk ki, egyszerre amin összemosolyogtunk. Hátat fordított nekem majd elindult a szemben lévő lépcsőhöz és követtem felfelé. Belépett egy ajtón, vagyis inkább ki mint be, mert szabadtérre érkeztünk. A hirtelen jött szél belekapott hajunkba, és amikor jobban körülnéztem hol is vagyunk azt hittem a szívem kiugrik a helyéről. - Jó mi? – kacagott majd elfutott az épület széléhez, és lenézett. Megijedtem, hogy a bolond le esik a hat emelet magas alattunk álló iskoláról, de hál Istennek nem történt meg a tragédia. Visszasétált hozzám és megfogta a csuklómat, hogy odébb vihessen az ajtóból. - J-J-Jungkkook.. Én tériszonyos vagyok – mondtam remegve és már nem ő fogta a csuklóm hanem én a vállát. Arcáról lefagyott a mosoly és nem próbált meg tovább vonszolni. - Ne haragudj.. – mondta bűnbánóan és leült a tetőre. - Semmi baj, nem tudtad – helyezkedtem mellé. Így már kevésbé féltem a magas légtérben. Gyönyörű volt a kilátás nem tagadom. A messziben a hegyek vonulatai látszódtak, előttük pedig a hatalmas betontömbök. Itt-ott a panel rengeteg között, zöld övezetek látszódtak ki. – Ömm.. – hirtelen nem tudtam mivel kezdhetném a beszélgetést. Mondjuk, lehet nem a J-Hopeal való kapcsolatommal.. – Hogy vagy mostanában? - Furcsán.. – felém fordult. Nem fogjuk kikerülni ezt a témát és úgy érzem nem is szeretné. – Én.. – sóhajtott. – még sosem voltam szerelmes. Furcsa ez az érzés, és félek – elmosolyodtam, amit mondott. Lehet megtaláltam a lelki társam? – És az a nagyon rossz, hogy nem viszonozza.. Másba szerelmes és nem is figyel rám. Az apró jeleimre. Kellemetlenül érzem magam vele, egy kicsit kínosnak. Nem merek megszólalni ha, meglátom – tartott egy kis szünetet - Jimin én örülök nektek – váltott át az ő szerelmi életéről a miénkre. Kicsit furcsálltam, nem akartam még rólam, vagyis rólunk beszélni, de szavai megnyugtattak és az is, hogy rajtunk kívül ős is meleg. Igaz nem mondta ki, de tudom, hogy kiről beszél hisz látszik rajta. - Tudom, mit érzel. Nagyon nehezen vallottam be magamnak is azt amit sokáig szégyelltem. Pszichológusokhoz jártam, mert nem bírtam a fájdalommal. Nagyon nehéz volt tényleg elfogadnom saját magamat. Az előző kapcsolatom teljesen kicsinált érzelmileg. Sosem hittem volna, hogy pont én mindezek után majd megtalálom még valaha is a szerelmet. – magyaráztam neki, és ő nagy kutyus szemekkel hallgatott. – Ami azt illeti.. Szerintem Taehyung biszexuális – Jungkook kérdően felvonta a szemöldökét, meglepődöttség ült ki az arcára a név hallatán, majd elszomorodott. Igaz.. Ez rosszabb mintha csak heteró lenne. Simán meg tudná csalni egy lánnyal is. Nem válaszolt semmit csak üres tekintettel nézett a távolba. – Na és.. hogy kerültél be a bandába? – fordultam felé, próbáltam terelni a témát. - A nyár elején jöttem én is Szöulba és ugyanabba az utcába költözünk be ahol Suga is lakik. Láttam, ahogy kosarazik a házuk előtt és kimentem hozzá hogy csatlakozzak. Aztán jött Rapmonster, Jin , Hoseok és együtt kosaraztunk. V-vel körülbelül egy hét után találkoztam amikor Yoongi felhívott, hogy van e kedvem elmenni velük egy buliba. Hát.. röviden ennyi – zárta le rövid történetét. Iszonyat sok kérdésem van még, remélem nem fog az idő félbeszakítani minket. - Értem, és ha ennyire „rosszak” – véstem a levegőbe egy macskakörmöt ujjaimmal – Akkor miért nem rúgták még ki őket? - Hm. Hát igen. Mindegyikünk szülője az elnöknek dolgozik és elég fontos emberek. Nem mer az igazgató kockáztatni a kirúgással, mert tudja, hogy akkor minimum NamJoon apja bezáratná a drága iskoláját – nézett rám mosolyogva. - Értem.. mindent értek. És.. tudom, lehet furán hangzik vagy nem tudom, de NamJoon és Jin.. - Igen – vágott szavamba. – Szeretik egymást. Úgy, mint te és J-hope. Csak ott már kicsit komolyabbak a dolgok – Sóhajtottam egyet. - Köszönöm, így már mindent értek – mosolyogtam. Viszont Suga helyzete egy cseppet aggasztott. – És Suga? - Suga.. Először ő és én nagyon közel kerültünk egymáshoz, de félreértettem őt. Teljes mértékben heteró, de mindenkit elfogad, aki nem az.
Teljesen felszabadultnak éreztem magam Kookal, bármit kérdezhettem tőle nem éreztem félelmet, hogy elítélne az értetlenkedésem miatt. Nagyom sokat beszélgettünk, és észre se vettük mennyire elrepült az idő és hogy sötétedni kezdett körülöttünk az ég. Felálltunk majd lesétáltunk a lépcsőn és kimentünk a suliból. - Köszönök mindent – tárta szét kezeit ölelésre Jungkook amit viszonoztam. - Én is köszönöm – ő jobbra, én pedig balra vettem hazafelé az irányom. Az utca lámpái felvilágítottak. Telefonom kivettem zsebemből és megnéztem az időt. Hat óra. Jól elbeszélgettünk azzal a kölyökkel. Közben hazaértem. Ösztönösen nyitottam volna be az ajtón, de az nem nyílt ki. - Basszus – csaptam homlokomra. Nincs kulcsom. Most mégis hogy fogok bemenni? Nagyszerű.. Elővettem ismét mobilom és tárcsázni kezdtem anya számát de nem vette fel csak kicsöngött. Most mit csináljak… Leültem az ajtóba és gondolkozni kezdtem. Mintha anya azt mondta volna, hogy dolgozni fog a héten. Szuper.. szóval teljesen egyedül vagyok. Ki is élvezhetném, ha betudnék menni a lakásba.
A velem szemben álló házra meredtem. Kopogjak be? áhh.. mit mondanék? Jó napot, itt aludhatnék ma, mert anyám kizárt?! Rám is csapná az ajtót szerintem Hoseok apja. Tényleg.. nekem megvan Hoseok száma. Bepötyögtem a számát és írtam neki egy üzenetet.
„ Szia.. Ömm.. Anyum dolgozik
és nincsen kulcsom a házhoz. „ Elküldtem.
♦ Hoseok Pov ♦
Kimondta. Ő is szerelmes, és én ennél még sosem voltam boldogabb. Vállamra döntötte a fejét, és átölelt. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy porcelánból van, és nekem kell rá vigyáznom. Dereka köré fontam a karjaim és úgy öleltem meg, hogy érezze, hozzám tartozik, és senki nem veheti el tőlem. A csengőszóra hirtelen eltávolodtunk egymástól. Néztem őt, és csak most világosodott meg bennem, hogy mennyire csodálatos érzés szerelmesnek lenni.
Kezeinket összekulcsoltuk, majd mosolyogva kiléptünk a teremből. Balra néztem, ő pedig jobbra. Hirtelen eleresztette a kezem, amiért kérdőn rápillantottam. A banda. Basszus. Jungkook mosolygott ránk, a többiek viszont háttal álltak.
- Hűűhaaaa csak nem az történt amire gondolok? - nézett ránk Jin, amitől megijedtem. Elszeretném nekik mondani. Egy idő után. Most nem. Rapmon oldalba vágta, jelezve, hogy fogja be. - Hülye vagy Jin - mondtam, érezve, hogy a vér felszökik az arcomba.
- Rohadtul elegem van, hogy mindig mi vagyunk a téma az Iskola gyűlésen - vágott közbe Suga.
- Már vége? - kérdezte Jimin.
- Nem, csak tudod, egyikünknek sincs hozzá kedve - vágta rá V.
- Én inkább most rohanok be a terembe - jelentette ki Jungkook és el is indult. Mindenki elindult és táskájáért nyúlt. Elindultam kifele, amikor észre vettem, hogy Tae vár rám a terem előtt.
- Mizu? - kérdezte mosolyogva.
- Megvagyok - mondtam kissé félénken.
- Beszélhetnénk Hoseok?
- Mit szeretnél? - húztam fel a szemöldököm, abban reménykedve, hogy nem Jimin lesz a téma.
- Hát.. Jobb lenne egy nyugisabb hely - azzal elindultunk kifele, és kint az udvaron egy eldugodtabb részen, nekitámaszkodva a falnak leültünk.
- Jó. Szóval te... Meleg vagy? - bögte ki, nagyot sóhajtva. Ránéztem kikerekedett szemekkel, de ő csak a cipőjét bámulta.
- Nem fogok neked hazudni Taehyung. Szóval az a helyzet, hogy hétfő óta tetszik az újfiú. Tegnap megcsókoltam. Ma pedig a terembe is - csuklott el a hangom. Kezd igazán kínossá válni ez a beszélgetés.
- Mi a frász? - tért vissza benne a megszokott bátorsága. - Együtt vagytok? És nem szóltok a bandának? - kérdezte kicsit hangosabban.
- Pontosan miért kérdezted ezt? - tértem ki a válasz alól.
- Hát mert... Lehet hogy én is... - dörzsölgette tarkóját. Ez meglepett. Tae a nagy csajozós kijelenti, hogy meleg? És miért pont nekem? Basszus ugye nem...?
- V, ugye nem jövök be neked? - húzódtam arrébb. -
Basszus nem - nevetett ki.
- Csak... Szólni akartam valakinek... És láttam rajtad, hogy Jiminnel elég közel vagytok. Jinéknek nem merem erről beszélni. Segítséget szeretnék. Azt hiszem van egy fiú...
- Kicsoda?
- Hát, ismered. Elsős, alacsonyabb kb egy fejjel mint én, nagy boci szemei vannak - Kezdte részletes beszámolóját. Éreztem a feszültséget rajta. Köntörfalaz.
- V... Ugye nem Jungkook? - Taehyung nem szólalt meg, fél perces csend ült közénk. Lassan a tarkójához nyúlt és elkezdte dörzsölni mint akinek nehezére esik kimondani a szavakat. - Szóval igen..
- Hűűhaaaa csak nem az történt amire gondolok? - nézett ránk Jin, amitől megijedtem. Elszeretném nekik mondani. Egy idő után. Most nem. Rapmon oldalba vágta, jelezve, hogy fogja be. - Hülye vagy Jin - mondtam, érezve, hogy a vér felszökik az arcomba.
- Rohadtul elegem van, hogy mindig mi vagyunk a téma az Iskola gyűlésen - vágott közbe Suga.
- Már vége? - kérdezte Jimin.
- Nem, csak tudod, egyikünknek sincs hozzá kedve - vágta rá V.
- Én inkább most rohanok be a terembe - jelentette ki Jungkook és el is indult. Mindenki elindult és táskájáért nyúlt. Elindultam kifele, amikor észre vettem, hogy Tae vár rám a terem előtt.
- Mizu? - kérdezte mosolyogva.
- Megvagyok - mondtam kissé félénken.
- Beszélhetnénk Hoseok?
- Mit szeretnél? - húztam fel a szemöldököm, abban reménykedve, hogy nem Jimin lesz a téma.
- Hát.. Jobb lenne egy nyugisabb hely - azzal elindultunk kifele, és kint az udvaron egy eldugodtabb részen, nekitámaszkodva a falnak leültünk.
- Szóval... Lehet furcsa lesz
ez... Ne nézz bolondnak és ne is verj meg... De... Szóval... - próbálkozott.
- Nyögd már ki - nevettem fel. Sose láttam még zavarban. - Jó. Szóval te... Meleg vagy? - bögte ki, nagyot sóhajtva. Ránéztem kikerekedett szemekkel, de ő csak a cipőjét bámulta.
- Nem fogok neked hazudni Taehyung. Szóval az a helyzet, hogy hétfő óta tetszik az újfiú. Tegnap megcsókoltam. Ma pedig a terembe is - csuklott el a hangom. Kezd igazán kínossá válni ez a beszélgetés.
- Mi a frász? - tért vissza benne a megszokott bátorsága. - Együtt vagytok? És nem szóltok a bandának? - kérdezte kicsit hangosabban.
- Pontosan miért kérdezted ezt? - tértem ki a válasz alól.
- Hát mert... Lehet hogy én is... - dörzsölgette tarkóját. Ez meglepett. Tae a nagy csajozós kijelenti, hogy meleg? És miért pont nekem? Basszus ugye nem...?
- V, ugye nem jövök be neked? - húzódtam arrébb. -
Basszus nem - nevetett ki.
- Csak... Szólni akartam valakinek... És láttam rajtad, hogy Jiminnel elég közel vagytok. Jinéknek nem merem erről beszélni. Segítséget szeretnék. Azt hiszem van egy fiú...
- Kicsoda?
- Hát, ismered. Elsős, alacsonyabb kb egy fejjel mint én, nagy boci szemei vannak - Kezdte részletes beszámolóját. Éreztem a feszültséget rajta. Köntörfalaz.
- V... Ugye nem Jungkook? - Taehyung nem szólalt meg, fél perces csend ült közénk. Lassan a tarkójához nyúlt és elkezdte dörzsölni mint akinek nehezére esik kimondani a szavakat. - Szóval igen..
- Ahj, nem tudom basszus. Nem tudom ő mit érezhet... Szerintem nem is meleg, és erre a választ szeretném megtudni. Ezért kerestelek meg.
- Nem tudom, hogy Kook meleg e.
- Hogy tudtad meg, hogy Jimin meleg?
- Ezt... Megérzed. Vagyis... Igazából én se tudtam, biztosra. De amikor már elég közel vagy hozzá, tudni fogod. Fogalmam sem volt róla, amíg meg nem csókoltam. - mondtam neki, a kezemet tördelve.
- Azta. Hope, máris segítettél - húzta mosolyra a száját. Felállt, majd lesöpörte a nadrágját. Én is így tettem, és hosszasan bámultuk egymást.- Köszi Hoseok - majd megölelt. Viszonoztam ölelését, majd mindketten elindultunk haza. Nem tudom Jimin hova tűnt, ezért egyedül kellett sétálnom. V alaposan meglepett. Sose gondoltam volna ezt pont róla. És lehet, hogy Kook is... Haza értem, és anyukámékat láttam készülődni.
- Neked is szia fiam. Nem. Jótékonysági bál lesz, szóval késő este érünk haza. Ne szedjétek szét a házat jó? - nézett rám, majd nővéremre.
- Rendben - mondtuk egyszerre. Elindultak, majd leültem testvérem mellé, aki éppen az ebédjét pusztította el.
- Szia - köszöntem neki vidáman.
- Mesélj Hobi! - támadott le.
- A sráccal mizu? Jimin ugye? Végül is együtt vagytok? - izgatottabb volt mint én. Felnevettem.
- Nagyon úgy néz ki - bólogattam. -
Úristen. Ez hihetetlen. De ugye még nem..?
- Hogy lehetsz ennyire perverz? - döltöttem hátra a fejem még mindig nevetve.
- Csak érdekel az öcsikém - mosolygott. A telefonom a zsebemben hirtelen felrezzent, amitől kicsit megugrottam. - Mi az? - kérdezte.
- Sms-em jött - elő húztam a telefonom, és megláttam a nevét. A szívem a torkomban kezdett dobogni.
- Nem tudom, hogy Kook meleg e.
- Hogy tudtad meg, hogy Jimin meleg?
- Ezt... Megérzed. Vagyis... Igazából én se tudtam, biztosra. De amikor már elég közel vagy hozzá, tudni fogod. Fogalmam sem volt róla, amíg meg nem csókoltam. - mondtam neki, a kezemet tördelve.
- Azta. Hope, máris segítettél - húzta mosolyra a száját. Felállt, majd lesöpörte a nadrágját. Én is így tettem, és hosszasan bámultuk egymást.- Köszi Hoseok - majd megölelt. Viszonoztam ölelését, majd mindketten elindultunk haza. Nem tudom Jimin hova tűnt, ezért egyedül kellett sétálnom. V alaposan meglepett. Sose gondoltam volna ezt pont róla. És lehet, hogy Kook is... Haza értem, és anyukámékat láttam készülődni.
- Neked is szia fiam. Nem. Jótékonysági bál lesz, szóval késő este érünk haza. Ne szedjétek szét a házat jó? - nézett rám, majd nővéremre.
- Rendben - mondtuk egyszerre. Elindultak, majd leültem testvérem mellé, aki éppen az ebédjét pusztította el.
- Szia - köszöntem neki vidáman.
- Mesélj Hobi! - támadott le.
- A sráccal mizu? Jimin ugye? Végül is együtt vagytok? - izgatottabb volt mint én. Felnevettem.
- Nagyon úgy néz ki - bólogattam. -
Úristen. Ez hihetetlen. De ugye még nem..?
- Hogy lehetsz ennyire perverz? - döltöttem hátra a fejem még mindig nevetve.
- Csak érdekel az öcsikém - mosolygott. A telefonom a zsebemben hirtelen felrezzent, amitől kicsit megugrottam. - Mi az? - kérdezte.
- Sms-em jött - elő húztam a telefonom, és megláttam a nevét. A szívem a torkomban kezdett dobogni.
"Szia... Ömm... Anyum dolgozik és nincsen kulcsom a házhoz."
- Ki küldte? - Jimin.
- Mit ír?
- Nincs kulcsa - felálltam az asztaltól és el is indultam kifelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése