2017. március 11., szombat

Little Butterfly 2. Fejezet 10. Rész / Szilveszter

Sziasztok Pillangók! ♥

Hirtelen nem is tudjuk hogyan kezdjünk hozzá ehhez az írói megjegyzéshez olyan régen írtunk már ide...
Elsősorban nagyon nagyon megszeretnénk köszönni a türelmeteket és azt, hogy ennyire kitartóak voltatok és érdeklődtetek, hogy mikor lesz már új rész a blogon. Nagyon sajnáljuk amiért augusztus óta semmi hírt nem közöltünk veletek, ennek oka a középiskola és a kollégium. :(
Ezzel kapcsolatban két hírünk van: egy jó és egy rossz. 
A rossz hír az, hogy a  következő részt nem tudjuk meghatározni mikorra lesz várható, de a tavaszi szünetben mindenképpen szeretnénk időt fordítani az írásra. 
A jó hír, hogy nincsen vége még a történetnek és egy fejezetig még biztosan nem lesz záró rész! ♥
Más jó hír számunkra, hogy ELÉRTÜK 15.000 KATTINTÁST amit nagyon szépen köszönünk! :D

A napokban jött még egy csodálatosan jó hír, még pedig, hogy ismét kaptunk egy díjat, Angel Blacktől a A felolvaszthatatlan jég írójától! Nagyon szépen köszönjük neked! ♥♥♥ 
(A kérdéseidre a választ egy külön bejegyzésbe megfogjuk válaszolni.) 



De persze gondoljuk nem is ez érdekel benneteket annyira, hanem az új rész :D 
Reméljük tetszeni fog nektek és ne felejtsetek el kommentelni, hogy tetszett- e az új rész! ^^ ♥
Sziasztook! 

 - Zsófi & Laura ♥
/ Előző részből: /

♦ Jimin Pov ♦

- Van még valamim – húzta mosolyra a száját és csípőjét megemelve már nem éreztem magamban lüktető nemi szervét. Boxerjét visszahúzva magára lelépett az ágyról és nadrágja zsebéből előhúzva valamit tért vissza. Én is magamra húztam a vékony anyagot és felültem. Ennyi minden után még mindig van valami, amit adni szeretne? El sem tudom hinni, hogy ez megtörténik velem. Leült velem szembe és magához húzta jobb karom. Bal markából elengedte az ajándékot és az én tenyerembe csúszott át a hideg lánc. Elhúztam a karom és kinyitottam a markom.
- Úristen Hobi – a fél pillangó medál láttán ismét könnybe lábadt a szemem.
- Nálam van a másik – mondta mosolyogva és az enyém mellé téve a kis mágnesnek köszönhetően összeilleszkedett a két medál. Elmosolyodtam és ajkaihoz hajoltam egy puszit adva rá.
- Köszönöm – töröltem ki a könnyeket szemeimből. A nyakláncokat megfordította és megláttam az egyikbe a „H” betűt a másikban pedig a „J”-t.
- Nem vagyok az egyszerűség híve – mondta és az ő neve kezdőbetűjével ellátott nyakláncot a nyakamba tette. – Ha a sajátjainkat hordanánk, az talán unalmas lenne. Ha rossz kedved van, akkor fordítsd meg a kis pillangót és jusson eszedbe a H betűről az én nevem más részt pedig a mai nap – fogalmazta meg gyönyörűre mondatát. Mosolyogva kivettem tenyeréből a másikat és én is a nyakába tettem.
- Nagyon szeretlek Hoseok – fontam nyaka köré karjaim ő pedig derekamnál fogva ölébe húzott.
- Én is nagyon szeretlek Jimin – mondta és egy újabb szenvedélyes csókba kezdtünk. 




♦ Hoseok Pov ♦ 


December van. Ez a pár hónap olyan gyorsan telt el, mintha csak egy hét lett volna az egész. Minden remekül megy, szinte minden napomat Jiminnel töltöm és a többiek is ugyanannyira össze vannak nőve, mint a legelején. V és Kook már az iskola véleményével se nagyon foglalkozik, így egyre több emberben felmerül a kérdés, hogy vajon teljesen heteró e a két tagunk. Vannak, akik védik őket, hogy lehetetlen, hogy Kim Taehyung, akinek annyi barátnője volt, hirtelen át váltson a fiúkra... De vannak, akik kifejezetten örülnek nekik és aranyosan összesúgnak, hogy mégis mi történhet köztük. Ezt viszont igazán csak ők és a Bangtan tudhatja. Jin és Rapmon nagyon sokat vannak kettesben, szinte alig járnak be suliba, ami Jinnek nem biztos, higgy, annyira jót tesz. Ellenben Jin sikeresen lerakta a jogsit, ami mindannyiunknak egy jó hír.  Suga Yoorának minden lépését óvó tekintettel követi, ami nem megszokott a mi Sugánktól. Szörnyen beleszeretett annyi szent. December 28-a van és kicsit késve, de végre leesett az első hó. A mai napig ugyanolyan izgatottsággal várom az első havat, mint mikor 6 éves voltam. Alig múlt el fél hét, de már ki is mentem, azzal a szándékkal, hogy felkeltem Jimint, akinek több mint valószínű, hogy esze ágában sincs ilyenkor felkelni. Tegnap mondta, hogy az anyukája korán elmegy, szóval egyedül lesz otthon. Hogy hagyhatnék ki egy ilyen lehetőséget? Kiszaladtam a házból és feléjük vettem az irányt. Amint odaértem, vadul a csengőt kezdtem nyomkodni. Belemarkoltam a hóba és tovább nyomkodtam a csengőt.

- Jólvan megyek már! - hallottam a szerelmem fáradt hangját. Egyre közelebb ért a csoszogás, majd végül elfordíttatta a zárban a kulcsot és kinyitotta az ajtót.
- Hobi te mit keresel itt? - Ásított.
- Szia, Szépfiú - vigyorogtam, majd a tenyeremben tartott hókupacot az arcába nyomtam.
- Mi a... - lépett hátra és törölgetni kezdte az arcára került havat.
- Csak, hogy még szebb legyél - nevettem.
- Hobi, most megverlek - nevetett, majd kilépett az ajtón és üldözni kezdett. Futottam előle, de Jimint egyszerűen lehetetlen lefutni. Kibuktatott, én pedig arcra estem a bokáig érő hóban. Hátamra fordultam, majd próbáltam felállni, de Jimin a csípőmre ült és a kezébe vett havat finom mozdulatokkal kente szét az arcomon.

- Jimin hagyd abba, már visszaadtad - nevettem, próbálva lelökni magamról.
- Könyörögj - hajolt arcomhoz közel.
- Nem fogok neked könyörögni - mosolyogtam. Megrántotta a vállát és egy újabb kupac
havat kent szét az arcomon - Jó, jó könyörgöm - nevettem még mindig - könyörgöm... 
sóhajtottam, majd felállt a csípőmről és felsegített.
- Látod, nem éri meg velem szórakozni - húzta széles mosolyra a száját és össze fonta a
két kezét mellkasa előtt - Átjössz?
- Aha, csak előtte át öltözök - néztem le a csurom vizes nadrágomra - Te is vehetnél fel
valamit - haraptam be az alsó ajkam, ráeszmélve, hogy egy szál alsónadrágban áll előttem,
ami így, vizesen, a kelleténél kicsit többet mutat férfiasságából.
- Siess - hajolt ajkaimra egy csókért. 
Hazamentem, majd felvettem egy új nadrágot és pólót, rá egy pulcsit és vissza is mentem
hozzá. Beléptem az ajtón, mintha csak haza mentem volna és az ő szobája felé mentem.
Épp a pólóját vette fel, nekem háttal állva, amikor beléptem. Megfordult és szinte egyből
elvörösödött.
- Mióta állsz itt? - lépett hozzám közelebb.
- Miért, valami olyat csináltál, amit nem szabadna látnom? - vigyorogtam.
- Perverz - rázta meg a fejét, majd teljesen elém érve nyakam köre fonta a kezét és megcsókolt. Magamhoz szorítottam és úgy viszonoztam csókját. Ajkába haraptam, mire belesóhajtott csókunkba - Együnk valamit - vált el számtól mosolyogva, majd elindult a konyha felé. Jimin csinált nekem és magának reggelit, majd miután megettük, leültünk a fotelre és egy filmet kezdtünk el nézni. Sose láttuk még ezelőtt, és igazából most se nagyon foglalkoztunk vele. Körülbelül a film felénél ledőltünk a fotelen és csókolózni kezdtünk. Hátamon feküdtem, ő pedig rajtam. Nyelvével az enyémet masszírozta, miközben kezét lassan becsúsztatta pólóm alá és a hasamat kezdte simogatni.
- Mit szeretnél Szépfiú? - váltam el a szájától.
- Szerinted? - csókolt meg újra. 
Kihúzta kezét a pólóm alól. Majd a sajátját egy könnyű mozdulattal lerántotta magáról. A hasa izmosabbnak tűnt, mint máskor, ami még vonzóbbá tette. Végig futtattam ujjaimat a kockáin, mire elmosolyodott és ismét ajkamra hajolt. Feltűrte felsőm és a hasamat kezdte végig csókolni. Fentről haladt szépen lassan lefelé. Aprókat sóhajtottam, ahogy hozzám ért puha ajkaival. A csengő éles hangja zökkentett ki, amire felkaptuk a fejünket.
- Ki az? - Néztem Jiminre.
- Ne foglalkozz vele - suttogta, majd visszadöntött a kanapéra és folytatta útját lefelé hasfalamon. Ismét vadul csengettek, de most már egymás után többször nyomták meg a csengőt.
- Ah, jól van, megyek - kiabált Jimin, majd megfogva a pólóját leszállt rólam és az ajtó felé vette az irányt. Sóhajtva felültem a kanapén és a tv-t kezdtem bámulni.
- Csááá - kiabált Suga, majd mellém ugrott a kanapén.
- Szevasz Hoseok mit nézünk? - Ült le elém a földre Rapmon.
- Ömm izé, sziasztok - néztem rájuk.
- Hu, filmezünk? - feküdt keresztbe rajtam és Sugán Jungkook. Össze néztünk a mellettem ülővel és egyszerre lelöktük magunkról Kookot, aki Rapmonster háta mögé zuhant - Ez nem volt szép - dörzsölgette a fejét, jelezve, hogy eléggé megütötte azt.
- Csá J-hope, te is itt vagy? - jött Jin is mosolyogva és leült Rapmon mellé egy csókot
adva neki.
- Igen, filmeztünk... - morogtam, mert fele annyira se örültem nekik, mint ők nekem. Valószínűleg azért, mert egy tökéletes pillanatot rontottak el.
- TAE MEGÖLLEK! - hallottam meg szerelmem hangját, ahogy kiabál. V rohant hozzánk és gyorsan bebújt a fotel mögé. Jimin jött utána, havat söpörve ki az arcából, az ő kezében egy másik kupaccal. V ugyanúgy kihasználta a csodás első havat, mint én.
- Hol van Taehyung? - nézett ránk mérgesen Jimin.
- Felment - mondtuk egyszerre Kookkal, a többiek pedig bólogatva helyeseltek.
- Dehogy ment fel - mondta Suga a tvt bámulva - Itt van a fotel mögött.
- Suga te gyökér - szólt ki a fotel mögül V és próbált felállni, hogy elfuthasson, de akkor Jimin már az arcába nyomta a friss havat.
- Legközelebb belefullasztalak - nevetett Jimin.
- Ne legyél már ilyen - biggyesztette le a száját V, aztán vigyorogva magához ölelte Jimint.
- Na, hagyj - nevetett, majd kiszabadult Tae karjai közül. Mindannyian nevettünk a jelenetet látva, aztán Jimin mellém fészkelődött, V pedig Jungkook mellé a földre.
- Szóval mi is ez a film? - nézett ránk kérdőn Jin.
- Háát izé, öhmmm - gondolkodott Jimin.
- Kellett a háttérzaj - húztam széles mosolyra a szám.
- Hobi - nézett rám Jimin elvörösödött arccal, amire csak kacsintottam egyet.
- Jézusom komolyan azon a kanapén ülök, amin körülbelül húsz perce még dugtatok?
- Nézett ránk Suga - Na, jól van - rázta meg a fejét és leült a földre.
- Nyugodtan gyere vissza mi csak... - kezdte Jimin.
- Jó-jó, nem vagyok kíváncsi a részletekre, nekem tökéletesen megfelel itt is.
A filmből való tíz perc eltelt és mi csak tovább ültünk és beszélgettünk.
- Mellesleg hol terveztek szilveszterezni? - nézett körbe Jin - Csak mert lesz egy buli az egyik osztálytársamnál. Benézhetnénk.
- Én benne vagyok - vágta rá Suga. V és Jungkook összenéztek, majd egyszerre rávágták, hogy oké.
- Megyünk mi is? - néztem Jiminre kérdőn.
- Felőlem - rántotta meg a vállát.
- Szuper, akkor mind ott leszünk - mosolygott Jin.


♦ Jimin Pov ♦  
 

Elérkeztünk az év utolsó hónapjához mellyel beköszöntött a tél. Az előző hónapok melyeket rettentő gyorsan hagytunk magunk mögött akadálymentesen teltek el. Majdnem mindennapot, Hoseokkal töltöttem és vele együtt a bandával. A csapat tagjai is ugyanúgy elvannak, mint mi ahogy a kezdetek óta. Novemberben Jin sikeresen letette a jogosítványát, amit egy kisebb összeruccanással meg is ünnepeltünk. A mai nap leesett az első hó, aminek nem túlzottan örültem ugyanis sokkal inkább a Szentestére vártam volna. A Karácsonyon hamar túl lettünk, nem volt semmi extra viszont apa egészen újévig itthon lesz velünk. Anyának is szünete van a munkáig, úgyhogy nehezen tudtunk Hoseokkal kettesben lenni. 

Szinte még hajnal volt mikor kipattantak a szemeim a vad csengő szóra. Azonnal bele nyilalt a fájdalom a fejembe, aminek tompítása képpen a fejemre húztam egy párnát. Az illető sehogy sem akarta abba hagyni a csengőre való tenyerelést ezért mérgemben lerántottam magamról a takarót és lementem az ajtóhoz, hogy elküldhessem melegebb éghajlatra, váratlan vendégem.
- Jól van, megyek már! – kiáltottam fáradtan, hogy tudatára adhassam az illetőnek az érkezésem. A konyha asztalon egy cetlit pillantottam meg szemem sarkából, de tudtam mi állhat rajta ezért nem néztem meg. Az ajtóhoz érve elfordítottam a kulcsot a zárban és kinyitottam azt.
- Hobi te mit keresel itt? – ásítottam kérdésem közt. Megnyugodtam, hogy nem valami betörő állt előttem ám a következő pillanatban váratlan dolog ért.
- Szia, Szépfiú – vigyorgott és a tenyerében szorongatott friss havat az arcomba nyomta.
- Mi a... – léptem hátra és gyorsan letöröltem magamról a jéghideg havat.
- Csak, hogy még szebb legyél – nevetett büszkén, amitől kissé ideges lettem.
- Hobi, most megverlek – kacagtam fel én is és félmeztelen állapotban kiüldöztem Hoseokot egészen az utca közepéig ahol sikeren kibuktattam és eltaknyolt a térdig érő hóban. Kapva az alkalmon, hogy hátára fordult, ráültem a csípőjére és a kezembe véve a hideg anyagot finomabb mozdulatokkal elkentem az arcán.
- Jimin hagyd abba, már visszaadtad – nevetett miközben próbált lelökni magáról.
- Könyörögj – hajoltam ajkai elé.
- Nem fogok neked könyörögni – mosolygott és még több önbizalmat vettem magamba majd egy vállrántással újabb adagért nyúltam magam mellé.  - Jó, jó könyörgöm - nevetett még mindig - könyörgöm... – sóhajtott és erre már úgy éreztem tényleg visszakapta az előzőt. Felálltam csípőjéről és felsegítettem.
- Látod, nem éri meg velem szórakozni – húztam széles mosolyra a szám és összefontam magam előtt karjaim. – Átjössz?
- Aha, csak előtte átöltözök – nézett le a vizes nadrágomra. - Te is vehetnél fel valamit – harapta be alsó ajkát, amire egy kicsit zavarba estem.
- Siess – váltottunk egy gyors csókot és mindketten hazamentünk.
A konyhába lépve elolvastam a cetlit, amin ez állt: 
„Elmentünk a nagynénédékhez, este jövünk! Puszi, Anya” – tudtam, hogy nem lesznek itthon hisz mondta tegnap, de mindegy is a lényeg, hogy kettesben tudok lenni végre Hobival. Felmentem a szobámba és elővettem a téli meleg ruháim közül egy pulcsit és egy vastagabb farmert. Állva kezdtem el öltözni, gyorsan átcseréltem a vizes anyagokat a szárazokra és utoljára pulcsimat vettem a kezembe melyet magamra húztam és amint megfordultam Hoseokkal találtam szembe magam.
- Mióta állsz itt? – vörösödtem el, majd közelebb léptem hozzá.
- Miért, valami olyat csináltál, amit nem szabadna látnom? – vigyorgott.
- Perverz – ráztam meg a fejem mosolyogva majd nyaka köré fontam a karjaim és lágy csókolózásba kezdtünk. Hirtelen alsó ajkamba harapott, amitől felsóhajtottam. – Együnk valamit – váltam el szájától mosolyogva és elindultam a konyha felé.  Nem nagyon akartam vacakolni a főzéssel ezért összedobtam két szendvicset kettőnknek majd miután megettük őket leültünk a nappaliba filmet nézni. Mivel nagyon régen voltunk már magunk közt könnyen felizgultam Hoseok simogatásaira. Ledőltünk a kanapén és ismét felfaltuk egymás ajkát. Kezemet lassan becsúsztattam pólója alá és simogatni kezdem kockás hasát.
- Mit szeretnél Szépfiú?  – kérdezte Hobi kaján mosollyal az arcán. 
- Szerinted? – csókoltam meg újra a száját. Kihúztam a kezem felsője alól és egy könnyű mozdulattal levettem a sajátom. Hobi ragyogó szemekkel futtatta végig ujjait hasfalamon, amire kénytelen voltam elmosolyodni és lehajoltam hozzá, hogy újra találkozzanak nyelveink. Szabad kezemmel lassan feltűrtem rajta a pólót és egészen a nadrágja pereméig végig csókoltam hasfalát. Hoseok látszóan nagyon élvezte a kényeztetést, mert minden érintésemnél felsóhajtott.
Váratlanul hallottuk meg a csengő éles hangját, amire azonnal felkaptuk a fejünket az ajtó irányába.
- Ki az? – nézett rám Hoseok mintha én tudnám, ki a fene keres ennyire korán bennünket. Anyáékat valószínűleg, hogy nem, engem pedig rohadtul nem érdekel most semmi más Hobin kívül.
- Ne foglalkozz vele – suttogtam és visszadőltettem a hátára majd újra ajkaimmal szántottam végig a kockáit, de hiába akartam tovább haladni újra vadul csengettek.
- Ahj jól van, megyek – kiabáltam, majd felvettem a pólóm és leszálltam szerelmem csípőjéről.
Ajtót nyitottam és Suga azonnal beszaladt a házba, amire csak felvont szemöldökkel néztem utána és mire megfordultam az egész banda az arcomba mosolygott.
- Helló Jimin remélem nem zavarunk – vigyorgott RapMon és már be is sétált a sáros bakancsával az előtérre. Anya ki fog nyírni.
- Nem… dehogyis.. – mondtam ironikusan és egy grimaszt is vágtam hozzá. Nem értem mi történik vagy, hogy mire ez a nagy felhajtás, de a következő pillanatban már Jungkook volt a nyakamban.
- Jimiiin – nyöszörgött miközben próbáltam magamtól eltolni. – úúgy hiányoztál – mondta és mintha csak golyóból lőtték volna ki már be is futott a házba. Jin is köszönt egy öleléssel és legalább ő nem volt olyan vad, mint a többiek mert, hogy a cipőjét levette és gondosan félre is tette az útból. Ahogy elnéztem amint bemegy azonnal jött a kérdés a fejembe, hogy V vajon még is hol lehet.
- MEGLEPETÉÉS – kiabálta nevetve és ismét a jéghideg havat éreztem meg az arcomon.
- TAE MEGÖLLEK! – üvöltöttem utána és gyorsan belemarkoltam az érintetlen fehér hótakaróba. Becsuktam magam mögött az ajtót és bementem a nappaliba ahol a többiek – persze Taehyungon kívül – egy körben ültek.
- Hol van Taehyung? – néztem rá mindenkire egyenként, a választ várva.
- Felment – mondta egyszerre Jungkook és Hobi amit a többiek is bólogatással helyeseltek kivéve Sugát.
- Dehogy ment fel – szólalt meg Yoongi. - Itt van a fotel mögött – bökött hátra a fejével, ahova elbújt a bűnös.
- Suga te gyökér – kiáltotta el magát V és kapva az alkalmon, hogy szeretett volna felállni az arcába nyomtam a havat, úgy ahogy ő is tette.
- Legközelebb belefullasztlak – nevetettem.
- Ne legyél már ilyen – biggyesztette le az ajkát Tae majd egy hirtelen hangulatváltással, vigyorogva magához ölelt.
- Na, hagyj – nevettem a többiekkel együtt és kiszabadítottam magam a szorításból. A kanapéhoz sétálva Hobi mellé fészkelődtem V pedig Jungkook mellé földre.
- Szóval mi is ez a film? – nézett körbe kérdően Jin.
- Hát izé, öhmmm – gondolkodtam, de rá kellett jönnöm, hogy hiba volt megszólalnom, mert nem tudtam a címet. - Kellett a háttérzaj – mondtam szégyenlősen. - Hobi – néztem szerelmemre teljesen elvörösödött arccal, amire csak kacsintott egyet.
- Jézusom komolyan azon a kanapén ülök, amin körülbelül húsz perce még dugtatok? - Nézett ránk Suga kikerekedett szemekkel. - Na, jól van – csóválta meg a fejét és leült a földre a TaeKook mellé.
- Nyugodtan gyere vissza mi csak... – kezdem el mentegetőzni.
- Jó-jó, nem vagyok kíváncsi a részletekre, nekem tökéletesen megfelel itt is.
A filmnek hamar vége lett, de egy pillanatra sem hagytuk abba a beszélgetést. Kiderült, hogy V-nek 30.-án lesz a születésnapja, amit kettesben akar eltölteni Jungkookal, valamit, azt is megtudtam, hogy a többieknek is mikor volt.
- Mellesleg hol terveztek szilveszterezni? – kérdezte Jin, körbenézve mindenkin. - Csak mert lesz egy buli az egyik osztálytársamnál. Benézhetnénk.
- Én benne vagyok - vágta rá Suga azonnal. V és Jungkook összenéztek, majd mosolyogva ők is rámondták, hogy oké.
- Megyünk mi is? – nézett rám Hoseok. Nem tudom igazából.. nem akarom átélni a múltkori buli történéseit, de nem akartam itthon punnyadni sem.
- Felőlem – rántottam meg végül a vállam. 
- Szuper, akkor mind ott leszünk - mosolygott Jin.
- De ugye ez nem az a fajta buli lesz, mint ami a múltkor volt? – kérdeztem.
- Jimin, ez vadabb lesz – kacagott fel Suga, aminek én annyira nem örültem. 

A fiúkkal töltöttük a délutánt, ami annyiból állt, hogy kimentünk szórakozni a hóval. Az egész utca minket nézett, ahogy hó csatáztunk, sőt még pár kisgyerek is csatlakozott hozzánk, akikkel persze kíméletesebben bántunk, mint egymással. Suga egyszer sikeresen megfürdette Jint akinek a segítségére azonnal ott termett NamJoon. Hoseok és én természetesen egy csapatot alkottunk majd később Suga is mellénk állt így hárman voltunk a többiek ellen. Nagyon jól szórakoztunk, de sajnos a sötétedésre és a teljesen átázott ruhák miatt kénytelenek voltunk haza menni.

A másnap egy kis családi találkozóval zajlott le. Seulgival építettem az udvaron egy hóembert és szebbnél szebb hó angyalkákat is készített. Nagyon édes volt látni, hogy mennyire élvezi ezt az időt. Egészen estig nálunk maradtak, amikor már csak bent ült mindenki egy csésze forró teával a kezében. Személy szerint én teljesen átfáztam ezért iszonyatosan jól esett az ital. 
A következő két nap is hasonlóan telt el így. Hoseokhoz átmentem egyszer még az utolsó napon a buli előtt és együtt készülődtünk az estére.
- Mit veszel fel? – kérdeztem szerelmemtől.
- Hmm, nem terveztem kiöltözni ezért szerintem egy farmer és egy póló, egy
pulcsival, mert ott tuti melegünk lesz majd – mondta és kivette a szekrényéből az említett ruhadarabokat. – És te? – nézett hátra miközben felvette a felsőjét.
- Én így megyek – néztem magamra szégyenlősen. Pontosan tudtam, hogy Hoseok imádja ezt a pólómat, mert szerinte tökéletesen illik a szememhez és az alkatomhoz.
- Khm.. – köhécselt mikor végig nézett rajtam. – így nem engedlek – csóválta meg a fejét arcán egy fél mosollyal.
- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani, de nincs más ruhám..  – rántottam meg a vállam és hátradőltem az ágyán.
- Jimin ha egy lány is rád mászik emiatt..
- Hoseok a múltkor úgy emlékszem nem rám másztak rá –vágtam vissza, de azonnal megbántam mikor megláttam Hobi arcát.
- Azt hittem ezen már rég túlléptünk – ült le mellém.
- Túlléptem, csak ha buliba megyünk, azóta ettől félek, hogy megint azt látom, és megint ugyanazt fogom érezni, mint akkor.
- Jimin te hülye vagy – kacagott fel. – engem senki nem érdekel rajtad kívül – mászott fölém, hogy a szemeimbe nézhessen. Elmosolyodtam miközben teljesen elmerültem a ragyogó sötét barna íriszeiben. Lassan ajkaimra hajolt és lágy csókolózásba kezdtünk. Az utóbbi napokban sosem tudtunk rendesen egymásévá válni, ugyanis valami mindig félbeszakított minket, ami most sem történt másképp. Hoseok telefon csengőhangja azonnal betöltötte az egész szobát.
- Ezt nem hiszem el – mondta majd lemászott rólam és gyorsan felvette a készüléket. – Szia Nam – köszönt RapMonnak. Felültem az ágyon és Hobit figyeltem.
- Igen menni fogunk. Mi? NamJoon alig hallak hol a fenében vagytok? Kilenc? Jó inkább leteszem. Szia – nyomta ki a telefont kissé idegesen.
- Mit mondott?
- Szinte semmit nem hallottam, gőzöm sincs, hol a fenében van, de a bulira kilenc körül kéne mennünk. A szüleidnek mondtad? – ült le a foteljébe.
- Persze – mosolyogtam rá.

Gyorsan eltelt a délután, megnéztünk egy filmet, rendeltünk maguknak pizzát és idő előtt fél órával készülődni kezdtünk. Én elmentem lezuhanyozni Hoseok pedig közben fogat mosott és megcsinálta a haját. Miután megtörölköztem én is ugyan ezt tettem és visszavettem a ruháim.
- Kész vagy? – kérdezte Hobi és végig nézett rajtam. Bólintottam egyet válaszként. – Ha most nem mennénk, sehova letepernélek az ágyra és… - harapott az ajkába, amire elnevettem magam.
- Menjünk – adtam egy csókot az ajkára majd lesétáltunk, és felvettük a cipőink.
Az út most hosszabb ideig tartott, mint a múltkor, viszont egy sokkal nagyobb és puccosabb ház elé érkeztünk.
- Deja Vum van – néztem fel a nagy házra melyből iszonyatos hangerővel szólt a zene. Az utcán sok autó parkolt valószínűleg azoké a jármű, akik szintén résztvevői a rendezvénynek. Megálltunk az ajtó előtt és egymás felé fordultunk.
- Hobi.. – kezdtem volna bele a mondatomba, ami az lett volna, hogy nem szeretném azt, ami az előző alkalommal megtörtént, de a mutató ujját az ajkamra tette és elcsitított.
- Nem lesz semmi baj, együtt maradunk – mondta és egy őszinte mosollyal magához húzva megcsókolt.
Beléptünk a házba és egy elég érdekes jelentre érkezünk meg. A tömeg egy kört formálva tombolt, aminek a közepén egy zebra jelmezbe öltözött valószínűleg két fiú, táncolt az LMFAO egyik nagyon híres zenéjére. Kicsit lesokkolva néztük a táncot majd elnevettem magam, levettem a kabátom és én is elkezdtem táncolni amire Hoseok is felbátorodott. Közelebb mentünk a nagy őrjöngéshez és a kör túlsó oldalán megláttam Sugát Yoorával együtt, akik már eléggé részegnek tűntek. A zebrás srácokat lesöpörték a rivalda fényből és új táncosok jelentek meg akik fel sem értek az előző pároshoz.
Mivel az év utolsó napja van, ki sem maradhat az alkohol.
- Keresünk piát? – üvöltöttem Hobi fülébe, aki rám nézve örömmel bólogatott és megkerestük a konyhát ahol úgy szintén sokan voltak.
- Hol a vodka? – kiabált egy velünk egy idős fiú a konyhás szekrényeket nyitogatva.
- Van valakinek cigije? – jött egy kérdés a másik irányból, amire egy fiú magasba emelte a dobozt és hirtelen megindult felé minimum tíz ember.
- Jimiiin!! – hallottam meg egy női hangot a nevemet kiáltva. Oldalra fordultam és hirtelen Minah ugrott a nyakamba. Hoseok értetlenül nézett ránk én pedig próbáltam eltolni magamtól a lányt, de nehezen ment.
- Minah most már elengedhetsz – mondtam és végre kaptam levegőt.
- Nem gondoltam volna, hogy te is itt leszel – vigyorgott és a tömegből Krystal lépett mellénk.
- Minah mondtam, hogy maradjunk együtt! – kikerekedtek a szemeim Krystal mondatára és döbbenten néztem rájuk. Krystal eddig nem vett észre minket.
- Jimin megmondanád, mi történik? – lépett mellém Hobi amire az előttem álló felénk fordult.
- Szia Jimin – ölelt meg Krystal is. Hoseokot látszólag nagyon felmérgelte a helyzet, de el is hiszem. Fordított helyzetben én már ki is csaptam volna a hisztit.
- Hobi – fordultam felé. – Ő Minah a régi padtársam – mutattam felé. – és Krystal, Yoora barátnője, vele voltam egy kórteremben. - magyaráztam meg a dolgokat, amire sóhajtott egy nagyot és köszönt nekik. Krystal szeme azonnal felcsillant és közelebb lépett hozzá.
- Hoseok nem tudod, merre van Jungkook? – kiabált, mert megint felerősödött a zene. 
- Azt én is szeretném tudni – mondta és el is kezdte keresni a tekintetével. A hátamat hirtelen valaki megbökte, amire hátrafordultam és a nagy zebra jelmez volt előttem.
- Sziasztok! – köszönt a jelmez mögül valaki.
- Helló – nevettem.
- Jungkook vagyok – mondta, amire kikerekedtek a szemeim és hátra néztem Hoseokra, hogy jöjjön ide, mert itt van ez az agyalágyult.
- Jungkook vegyük már le ezt a szart – szólalt meg valószínűleg V a jelmez végéből.
- Nem tudom, hogy kell – nevetett.
- Nem mondod komolyan, hogy felvettétek ezt a hülyeséget? - kacagott Hobi is a két tagunkon. – Gyertek, arrébb segítünk levenni – mondta és arrébb sétálva így tettünk. Minah és Krystal is utánunk jött kíváncsiságból.
- Köszi, srácok - vigyorgott Tae és nyújtózkodott egyet. Jungkook pedig a karjába emelve az anyagot elordította magát, hogy kinek kell. Sok jelentkező akadt így hamar megszabadultunk tőle véglegesen.
- Mióta tudtok ti ilyen jól táncolni? – kérdezte Hobi amit én is megtettem volna.
- Én magam sem tudtam, hogy tudok shufflet táncolni – vigyorgott és átölelt minket.
- Szia Jungkook – köszönt szégyenlősen Krystal.
- Szia – válaszolt unottan Jungkook és V felé fordult majd hirtelen mindenki szeme láttára megcsókolta. Krystalban valószínűleg most egy világ omolhatott össze. Lesokkolva nézte a két lány a barátainkat amint egymást felfalják. Minah hamarabb elfogadta a tényt ezért csak vállat vont és ivott a piás poharából. Krystal azonban könnyezni kezdett és hisztérikusan elfutott a tömegbe.
- Hát ennek meg mi baja lett? – kérdezte Hobi felvont szemöldökkel.
- A szerelme épp megcsókolt a szeme láttára egy fiút – kacagtam a jeleneten, de valahol tényleg sajnáltam. Minah miután észrevette, hogy nincs mellette a barátnője utána ment és elszakadtak tőlünk. Kíváncsi vagyok, hol lehet a banda többi tagja. A TaeKook leállt a csókolózással.
- Merre vannak a többiek? – húztam közelebb magamhoz Jungkookot, hogy hallja.
- Suga atom részeg állítólag a hóban fetreng oda kint Yoora pedig próbálja behozni mások segítségével – nevetettünk fel egyszerre. Hirtelen hatalmas őrjöngés tört ki a nappali másik felében.
- IDD! IDD! IDD! IDD! IDD! – kiabálták egyszerre körülbelül húszan. Ismét egy kör alakult ki, de most a kanapénál ahol a tömegtől csak egy hatalmas nagy hordót láttam és a hozzájáruló csövet, amit valaki nagyon ihatott.
- AZTA KURVA EZ JIN – ugrált Jungkook mikor meglátta a legidősebb tagunkat amint halálra issza magát. Átnyomorogtunk a tömegen és tényleg SeokJin ült a kanapén mellette NamJonnal, aki csak nevetett a helyzeten. Normális esetben szerintem rég elvette volna tőle azt a csövet, de most hagyta. Jin egyébként félmeztelenül volt a hasán rengeteg írással, ami valószínűleg alkoholos filc lehetett. Ezt tuti megbánja holnapra. Pár percig bírta csak aztán eldobta a csövet és NamJoon felé fordult, akit megcsókolt. Hatalmas ujjongás és üvöltés tört ki a zenét felül múlva pár pillanatra. Most már bizony nekünk is kellene inni, mert nem akarok az egész buli alatt józan lenni.
- Hol a fenébe van a pia? – üvöltöttem Jungkookkal egyszerre amin elnevettük magunkat. Egy embert mintha az Isten küldött volna a kezünkbe nyomott két vodkás és Jack Danieles üveget, ami teli volt. Megköszöntük a megmentőnknek és arrébb húzódva Kook már inni is kezdte a vodkát.
- Csak okosan! – mondta V és fejcsóválva nézte a párját, aki úgy itta a piát, mint a vizet.
- Hogy a fenébe tudod azt így inni? – nevetett Hoseok.
- Nem tudom – vált el a válaszra Kook ajka az üveg szájától és folytatta az ivást. Kibontottam a whyskit és ittam pár kortyot. Végül mindegyikünk szervezetében elegendő alkholol lett a táncolásra. Egy kis saját teret alakítottunk ki ahol félkörben mozogtunk. A zene eszméletlenül jó volt alig tudtuk abbahagyni a táncot. Mikor felgyorsult Jungkook letépte magáról a pólót majd üvöltött egy hatalmasat és megmutatta a nagy tánc tudását, ami részegen egyáltalán nem hasonlított arra, amit a jelmezben produkált. Jót nevettünk rajta majd hirtelen Jinék tűntek fel tőlünk nem messze és kiabálni kezdtem, de nem hallották meg. Sugát azóta se láttuk, remélem nem lett vele valami komolyabb baj. Táncolás közben sok lány próbálkozott azzal, hogy elcsábítson minket, de egy-egy csókváltással sikerült elüldöznünk őket. Krystal és Minah sem jelent már meg egy ideje, de őszintén kevésbé tudott érdekelni.
- TÍZ MÁDOSPERC ÉJFÉLIG – üvöltötte túl a zenét valaki majd kórusban elkezdtünk visszafelé számolni.
- KILENC, NYOLC, HÉT, HAT, ÖT, NÉGY, HÁROM, KETTŐ, EGY!!! – ordibáltuk a végére már és valaki felbontott egy pezsgőt, amit lelkesen locsolt szét a csoportra. Hoseok hirtelen magához húzott és csókolni kezdett. Lehunytam a szemeim és kikapcsoltam a külvilágot körülöttem. Átöleltem a derekát és szorosabban fogtam magamhoz. Sajnos nem tartott sokáig az egymáshoz való gyengédségünk, mert meglöktek minket.
- Szeretlek! – mondtuk ki egyszerre Hobival és elmosolyogtunk. V és Jungkook még mindig csókolózott, mi pedig újra táncolni kezdtünk. Örültem, hogy végre felvállaltuk a kapcsolatunkat.
A következő fél órában is csak táncoltunk majd hirtelen kirobbant a bejárati ajtó és egy csapat fiú rohant be üvöltözve.
- MEGJÖTTEK AZ INCHEON FIÚÚÚK – rohanták le a piával táncoló embereket és erőszakosan elvették tőlük az italt. Páran jót nevettek rajtuk, viszont voltak, akik megütötték a srácokat. Vállat vontam az egészre és visszafordultam a fiúkhoz táncolni. Egyre jobban kezdtem szomjas lenni a sok kiabálástól és tánctól ezért elindultam a konyhába inni egy kis vizet, de két fiú a csap előtt állt nekem háttal csókolózva. Eléggé meglepett, hogy mások is ilyen bátran felvállalják egymást, de én akkor is szomjas voltam.
- Bocsi! – szóltam oda nekik, de nem hallották meg. – Elnézést arrébb tudnátok menni? – mondtam hangosabban, amire mindketten hátrafordultak és én ott helyben annyira lesokkoltam, hogy csak szótlanul álltam.
- Jimin? – nézett rám az a fiú, akiért egykor még őrületesen meg voltam bolondulva. Nem tudtam megszólalni. Nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik, hogy újra látom, hogy újra hallom a hangját és kétségkívül ez ő, még pedig azzal a fiúval, aki miatt elutasított engem.
Pislogtam párat és összeszedtem magam.
- Helló Jackson – köszöntem a lehető legsemlegesebb hangnemben, hogy éreztessem vele: már egyáltalán nem érdekel. Nem akartam csevegni velük, hisz ez a fiú volt az, aki tönkretette az életem egy részét. A mellette álló srác, köpni, nyelni nem tudott, hisz ő is ismert engem, ahogy én is őt látásból. Eléggé megváltoztak mind a ketten főleg Jackson.
Kigyúrt felsőtestét csak egy vékony trikó fedte, valószínűleg azért csak ennyi, hogy elérje vele a hatást. A mellette álló pedig Mark, ugyanolyan kisfiús tekintettel nézett maga elé, alakra pedig sokat fogyott.
- Rengeteg… - szólalt meg Jackson, de azonnal a szavába vágtam.
- Inni szeretnék – mondtam és odaférkőztem a csaphoz, amit jó hidegre állítottam és aláhajoltam. Mind a ketten nagyon meglepődtek a cselekedetemen, de csak nem gondolták, hogy majd leállok velük beszélni, hogy-hogy s mint.
- Jimin! – halottam meg Hoseok hangját, aki kissé dühösen ért oda hozzánk. – Azt hittem elraboltak – mondta és magához húzva megcsókolt. A piától tiszta csókéhes, de ezt most tökéletesen kapóra jött. Szemem sarkából láttam amint Jackson szája szóra nyílik majd összeráncolta a szemöldökét és ellökte Hoseokot tőlem. – Te meg mi a faszt csinálsz és ki a halál vagy?  - nézett rá Hoseok idegesen és ökölbe szorította a kezét. Nem tudom és nem is értem, hogy miért csinálta ezt Jackson. Döbbenten cikázott a tekintetem a két fiú közt.



♦ Hoseok Pov ♦

 
- Jimin! - pillantottam meg szerelmem a konyhában - Azt hittem elraboltak - mondtam, majd mellé léptem és nem törődve az ott lévő két sráccal, magamhoz húztam Jimint és megcsókoltam. Nem tartott sokáig, ugyanis hirtelen az egyik ott álló a vállamnál fogva ellökött Jimintől. - Te meg mi a faszt csinálsz és ki a halál vagy? - meredtem az előttem állóra ökölbe szorított kézzel.
- Jimin ki ez a féreg? - nézett Jiminre felemelt szemöldökkel az ismeretlen fiú.

- Kit nevezel te féregnek? - léptem idegesen elé, de Jimin közénk lépett és mellkasomra tett kézzel hátrébb tolt.

- Nyugodjatok már meg. Hobi, ő itt Jackson - mutatott az előttem összefont karral, hanyag testtartással állóra. - Jackson, ő itt Hoseok. A barátom.

- Most komolyan? - nevetett fel. - Rá cseréltél le? - közeledett Jimin felé a fejét
rázva - Nem gondolod, hogy régebben jobb volt az ízlésed?
- Mit pofázol? - léptem Jackson elé megragadva a pólója nyakát magamhoz emelve.

- Hobi hagyd már - fogta meg a kezem Jimin.

- Miért nem hagyod, hogy szétverjem a képét ennek a gyökérnek? - sziszegtem a fogaim között. Jackos flegma mosollyal az arcán bámult rám.

- Jaj, drága Jimin - pillantott rá. - Nem tudhattam, hogy már van valakid. Bocsájts meg. Egyszerűen csak annyira más vagy...

- Hát erről eléggé lecsúsztál - engedtem el a pólóját és megragadtam Jimin csuklóját és a terasz felé vettem az irányt. Magam után vonszoltam, majd a teraszon neki dőltem a falnak a vállammal - Hallgatlak - mondtam.

- Mi? Mit kéne mondanom? - emelte fel a szemöldökét.

- Ki ez a Jackson?

- Hobi, ez nagyon hosszú... Menjünk inkább táncolni...

- Szerintem van rá időnk - meredtem rá, mire csak sóhajtott egyet.

- Szerelmes voltam belé évekig, ő pedig ezt kihasználta. Sose volt köztünk semmi.

- Szereted még? - néztem rá komolyan.

- Mi van? - húzta össze a szemöldökét. - Ha szeretném nem gondolod, hogy most vele lennék bent? Hagyd már ezt a hülyeséget basszus.

- Ő volt az első szerelmed... Azon nem könnyű túl esni.

- Fejezd már be - lépett elém és az arcomat a kezei közé fogva, magához húzott és megcsókolt - Én téged szeretlek. - Végig fürkésztem az arcát és mosolyogva megráztam a fejem.

- Várj meg itt - mondtam - hozok valamit inni - mondtam, majd bementem. A zene majd' szétrepesztette a dobhártyám. Az első dolog amit megláttam,Jungkook volt, ahogy egy asztal tetején félmeztelenül táncol, vad hullámokat ejtve a testével. Elnevettem magam, majd visszamentem a konyhába, ahol hál' istennek már senki nem volt. Fogtam két poharat és öntöttem bele egy kis vörös bort.

- Kurva jó ez a buli - jött oda hozzám Jin nevetve - Jungkook már megint nagyon kivan.

- Azt látom - mosolyogtam.

- Jól vagy haver? Olyan idegesnek tűnsz...

- Persze csak... - nyeltem egyet - te tudsz valamit erről a Jacksonról?

- Figyelj szerintem itt minimum 10 Jackson van szóval...

- Ahh mindegy...

- Miért, mi van vele? - emelte fel a szemöldökét.

- Csak Jimin ismeri és úgy tűnik van egy kis közös múltjuk.

- Ó tesó ez elég gáz... - mondta, majd abban a pillanatban Namjoon mögé lépett és maga felé fordítva ajkára tapadt. Vad csókolózásba kezdtek előttem, én meg zavaromban csak mosolyogni tudtam.

- Keressük meg a hálószobát... - morogta Namjoon alig hallhatóan Jin fülébe, majd el is tűntek a tömegben. Elnevettem magam, majd kiindultam Jimin felé. Az ajtó előtt Yoora lépett elém.

- Hoseok, nem láttad Sugát? Egyszer csak eltűnt - nézelődött a tömegben.

- Sajnos nem... Nagyon be van rúgva?

- Nagyon - nevetett Yoora - Jimin?

- Hozzá megyek - mosolyogtam.

- Ó akkor nem tartalak fel - mondta,majd megveregette a vállam és tovább, ment. Az ajtóban állva láttam Jimin, ahogy a falnak neki van simulva, elfordított fejjel. Előtte, szinte az egész testét rátapasztva állt Jackson. Leírhatatlan harag futott át rajtam, ahogy megláttam. Kiléptem az ajtón, mire Jackson egy sunyi vigyort eresztett felém. Jimin a másik oldalra döntötte az arcát.

- Jackson, most azonnal hagyd ezt abba - motyogta Jimin.

- Nézz rám édes - fordította maga felé az arcát, állánál fogva, mire megindultam felé. Szájával Jimin szája felé közelített, mire az egyik boros poharat széttörtem Jackson fején, ő pedig felém fordult és öklével arcon talált. Eldobtam a másik poharat is, majd jobb kezemmel gyomorszájon vágtam, mire összegörnyedt. Kibuktattam és háttal a földre zuhant. Hasára ültem és püfölni kezdtem az arcát. Felhasadt a bőre a szeme alatt, az orrából ömleni kezdett a vér, az arca pedig a kétszeresére dagadt. Tudtam, hogy Jimin már kétségbe esetten ordít fölöttem, de nem foglalkoztam vele, csak ütöttem tovább Jackson arcát, majd valaki lerántott róla, és a pólómnál fogva a falhoz vágott. Az a srác volt, aki a konyhában Jackson mellett állt. Mielőtt ellökhettem volna magam a faltól, orrba vágott a gyerek, ami nekem is vérezni kezdett. Megfogtam a fiú vállát és a falnak nyomtam. Meg akartam ütni, de elhajtotta a fejét, így az arca helyett a falban landolt az öklöm, ami iszonyatosan fájni kezdett. Megpróbálkoztam volna még egy ütéssel, Jimin lerángatott róla.

- Hoseok hagyd már abba! - ordított könnybe lábadt szemekkel - Mi ütött beléd?
- fordított maga felé. - Térj már észhez! Úgy viselkedsz mint egy vadállat - üvöltött torka szakadtából. Körülnéztem és láttam, hogy vagy húszan állnak körülöttünk visszafojtott lélegzettel.
- Sajnálom - csak ennyit tudtam kinyögni.

- Jézusom, hogy vérzel - motyogott Jimin - Most azonnal haza megyünk. - fogta meg a kezem és haza vette az irányt. Miután az utcánkba értünk, nem hozzánk, hanem hozzájuk mentünk. Felvitt az emeletre és leültetett az ágyára - Mindjárt jövök - mondta,majd kiment a szobából. Csak a folyamatosan vérző öklömre tudtam bámulni, és az orromba nyílaló fájdalomra koncentráltam. A csuklómat alig bírtam mozgatni. Biztos vagyok benne, hogy eltört. Jimin két vizes ronggyal a kezében jött vissza. Leült mellém és a kezemet kezdte törölgetni. Az arcomról is letörte a vért, majd a másik vizes rongyot a csuklómra tekerte.

- Jimin ne haragudj... - mondtam.

- Miért haragudnék? - sóhajtott Jimin. - De annyira megijesztettél. Azt hittem halálra fogod verni.
 
- Azt kellett volna... - sziszegtem, mire a kezei közé fogta az arcomat.
- Nem érted, hogy nem jelent semmit? Bízz már meg bennem könyörgöm!

- Nem tudtam elviselni hogy bármilyen módon is hozzád érjen az az undorító alak...

- De a tudat hogy szeretted őt... És most így bánt veled... Jimin kérlek meséld el mi volt köztetek és én soha többet nem foglalkozom vele - kértem Jimint. Félperces csönd ült közénk, majd sóhajtott egyet és komolyan rám nézett.

- Szóval Jackson...


♦ Jimin Pov ♦


- Jimin ki ez a féreg? – nevezte meg elég durván Jackson Hoseokot. Engem is kezdett elönteni a düh.
- Kit nevezel te féregnek? – lépett Hoseok idegesen elé és láttam, hogy már ütésre készül. Gyorsan közéjük léptem és hátrébb toltam Hobit a mellkasánál.
- Nyugodjatok már meg. Hobi, ő itt Jackson - mutattam a hanyag testtartással állóra, majd Hobi felé fordultam. - Jackson, ő itt Hoseok. A barátom – nagyon nem szerettem volna őket egymásnak bemutatni. Mintha a múltat és a jelent teljesen összemosnám.
- Most komolyan? - nevetett fel Jackson. - Rá cseréltél le? – közeledetett felém. - Nem gondolod, hogy régebben jobb volt az ízlésed? – már nyitottam volna szóra a számat, de Hoseok jelenleg mindenre gyorsabban reagált.
- Mit pofázol? – lépett ismét Jackson elé a pólójánál fogva magához húzta.
- Hobi hagyd már – fogtam meg a kezét.
- Miért nem hagyod, hogy szétverjem a képét ennek a gyökérnek? – sziszegte a fogai közt Hoseok.
- Jaj, drága Jimin - pillantott rám. - Nem tudhattam, hogy már van valakid. Bocsájts meg. Egyszerűen csak annyira más vagy...
- Hát erről eléggé lecsúsztál – engedte el az előtte álló pólóját és a csuklómat megragadva kihúzott a teraszra. - Hallgatlak – nézett rám dühösen.
- Mi? Mit kéne mondanom? – emeltem fel a szemöldököm.
- Ki ez a Jackson?
- Hobi, ez nagyon hosszú... Menjünk inkább táncolni...
- Szerintem van rá időnk – meredt rám amire sóhajtottam egy nagyot.
- Szerelmes voltam belé évekig, ő pedig ezt kihasználta. Sose volt köztünk semmi – válaszoltam őszintén.
- Szereted még? – nézett rám komolyan. Nem hiszem el, hogy feltette ezt a kérdést.
- Mi van? – ráncoltam össze a szemöldököm. - Ha szeretném, nem gondolod, hogy most vele lennék bent? Hagyd már ezt a hülyeséget basszus.
- Ő volt az első szerelmed... Azon nem könnyű túlesni.
- Fejezd már be - léptem elé és a tenyereim közé fogva az arcát magamhoz húztam egy csókért. - Én téged szeretlek.
- Várj meg itt. Hozok valamit inni – mondta, majd bement a házba. Sajnos egy pillanatra sem maradtam egyedül. Jackson azonnal megtalált és testét szorosan az enyémhez nyomta. Alig volt köztünk pár centiméter. Rettenetesen éreztem magam. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy miért most csinálja ezt, amikor annyiszor megadtam neki az esélyt. Nagyon érződött rajta a pia szag, de még is olyan mintha teljesen józan lenne.
- Hiányoztam mi? – mondta mosolyogva, és próbálta az arcom egyenesbe hozni az övével. – Jimin… Ne játszd a megkaphatatlant, hiszen tudom, hogy még mindig szeretsz és vágysz arra, hogy most megcsókoljalak – még mindig fogta az arcom, bár már nem annyira erősen. Próbáltam ellökni magamtól, de ezzel azt értem el, hogy még erősebben nyomott a falnak.
- Jackson, most azonnal hagyd ezt abba – motyogtam.
- Nézz rám édes – egy erősebb mozdulattal sikerült neki maga elé fordítania az arcom. Lassan közeledett felém ajkaival. Lesokkoltam. Hirtelen Hoseokot láttam meg ahogy az egyik kezében tartott poharat széttörte az előttem álló fején, ő pedig felé fordult és arcon ütötte. Vad verekedésbe kezdtek, egyedül annak örültem, hogy nem Hoseok volt alul és nem őt verték. Körülöttünk hirtelen rengeteg ember lett. Volt aki szurkolt és ujjongott, de a többség tátott szájjal nézte ahogy ezek ketten itt előttem halálra verik egymást.
- HOSEOK HAGYD ABBA! – sose láttam még ilyennek őt. Mintha valami más ember bújt volna ki belőle. Nem foglalkozott azzal, hogy még legalább öt percen át üvöltöttem velük, hogy fejezzék be. Még a házigazda is kijött kiabálva, hogyha nem fejezik be akkor hívja a rendőrséget. A semmiből pedig felbukkant Mark és Hoseokot lerántotta Jacksonról majd a falnak vágta, de Hoseok nála is erősebbnek bizonyult és ismét ő kezdte volna el ütni a fiút ha nem rángatom el tőle.
- Hoseok hagyd már abba! – ordítottam könnybe lábadt szemekkel. - Mi ütött beléd? – fordítottam magam felé, mert még mindig volt benne indulat. - Térj már észhez! Úgy viselkedsz, mint egy vadállat – láttam rajta, hogy most már kezdett visszajönni a józan esze.
- Sajnálom – csak ennyit tudott mondani.
Az egész arca véres volt és a kezéből is ömlött szintén a rengeteg vér. Azonnal magamhoz fogtam és már mentem is vele haza. Felvittem a szobámba és leültettem az ágyra. Gyorsan visszaszaladtam a konyhába két vizes rongyért és két fokonként vettem a lépcsőket a szobámig.
- Jimin ne haragudj... – mondta halkan.
- Miért haragudnék? – sóhajtottam. - De annyira megijesztettél. Azt hittem halálra fogod verni – elkezdtem letörölni az arcáról a vért a másikat pedig a kezére tettem.
- Azt kellett volna... – még mindig ideges volt. mindkét kezemmel megfogtam az arcát és magam felé fordítottam.
- Nem érted, hogy nem jelent semmit? Bízz már meg bennem könyörgöm!
- Nem tudtam elviselni, hogy bármilyen módon is hozzád érjen az az undorító alak... De a tudat, hogy szeretted őt... És most így bánt veled... Jimin kérlek, meséld el mi volt köztetek és én soha többet nem foglalkozom vele – kérlelt. Nem akartam beszélni neki róla soha. Vettem egy mély levegőt és elkezdtem.

- Szóval Jackson… Hát, azt már ugyan tudod, hogy ki is ő. Még általános iskolából ismerem. Évfolyam társam volt és rendeztek egy kirándulást az egész nyolcadik éveseknek. Ő is ott volt és akkor figyeltem fel rá ahogy talán ő is rám. Táborban voltunk egy hétig és sokat beszélgettünk. Megtetszett. Az egyik este átakartam menni hozzá – ahogy visszaemlékszem egy picit még most is fáj amit láttam. Ismét vettem egy mély levegőt. – Az ajtó mellett volt egy ablak és pont belehetett látni a szobába. Rosszkor voltam rossz helyen. Láttam, ahogy azt a fiút úgy csókolja ahogy én még azelőtt megálmodtam, hogy majd engem fog. Lesokkoltam és csak néztem ahogy simogatják, és majd felfalják egymást. Remegni kezdtem és sírni és visszamentem az én fa házamba. Ennek ellenére mikor már elkezdtük a kilencediket is, nem tudtam kiszeretni belőle. Majd közölte velem élőben, hogy tetszem neki és hát akkor megint elkezdtünk beszélni, és párszor találkozni. Még jobban megszerettem, de nem volt semmi komolyabb. Pár hét elteltével megint megtörtént ez, csak egy parkban láttam őket. Szintén csókolóztak és akkor ott megint darabokra tört a szívem - tartottam egy kis szünetet. - Majd jöttél te és a széthullott darabjaim összeragasztottad a szereteteddel. - mosolyogtam rá. Magához húzott és lassan megcsókolt. - Most még jobban megverném - mondta. - Már jelentéktelen - néztem a nagy barna szemeibe. - Fáj még a kezed? - néztem le a már nem annyira vérző jobb kezére. - Elviselhető. - Holnap anya majd megnézi, habár már most vinnélek hozzá. Hozok kötszert - ugrottam ki az ágyból és már futottam is a lépcsőn annyira, hogy majdnem le is estem. A bejárati ajtón kopogást hallottam. Nem tudom ki kereshet minket ilyen későn. Lassan odasétáltam és egy pici hallgatózás után kinyitottam. - Jackson? Még is mi a fenét keresel itt? - emeltem fel a hangom amit kizárt, hogy ne hallott volna meg Hoseok. - Hát nem volt elég amit kaptál te rohadék? - jött le a lépcsőn a Hoseok. Jackson még most sem szólt egy szót sem csak engem nézett a piától csillogó szemeivel. - Na mi van? Elvitte a cica nyelved? - állt meg mögöttem Hobi. Jobb kezemmel megfogtam az övét. - M-mark szakított velem - nyögte.
 
- És ez még is ki a halált érdekel? - kérdeztem idegesen. - Menj innen Jackson. Nem érdekelsz már érsd meg! - Majd meglátjuk - húzta gonosz mosolyra a száját és sarkon fordult.
- Nem hiszem el, hogy képed volt idejönni. A semmiért - néztem Hobira akinek a szemében megint kétségbeesést láttam. - Hoseok veled maradok életem végéig ne aggódj már - öleltem magamhoz. Éreztem, hogy megnyugszik ettől. Visszamentünk a szobámba és bekötöttem a kezét. - Milyen ügyes vagy - simogatta meg az arcom Hoseok. Mosolyogva rá néztem. - Anya tanította - erre ő is rám mosolygott és ledőltünk az ágyra mindketten. - Jimin...
- Igen? - Gondolkoztál már a jövőn? - kérdezte egy kis félelemmel a hangjában. - Mármint? - Hát, hogy velünk mi lesz. - Jackson miatt ne aggódj. Tényleg. Te mindennél fontosabb vagy. Néha szoktam rá gondolni milyen jó lesz ha kijárjuk a sulit. Összeköltözünk, kirándulunk egy csomó helyre, a fiúkkal is néha bandázunk majd még és talán gyerekeket is örökbe fogadhatnánk - fordultam felé, hogy lássam mit reagál rá. - Én is valahogy így tervezem - mondta és magához húzott. - És mi lenne ha ezt mindet nem itt Dél-Koreában valósítanánk meg, hanem mondjuk valahol Amerikában ahol össze is tudnánk házasodni? - Az még csodásabb lenne - csókoltam meg majd szorosan mellkasához bújtam ő pedig átölelt. Sosem szerettem még ennyire senkit mint őt. Éjfél is elmúlt már, észre sem vettük, hogy amúgy már átléptünk a következő évbe. Pár nap és Hoseokkal már öt hónapja, hogy együtt vagyunk. Ha most belegondolok mennyi mindenen mentünk már át együtt, olyan mintha több éve boldogítanánk már egymást. Tudomást szereztem Jin és Rap Monster kapcsolatáról, Taehyung és Jungkook összejött és Yoongi is párt talált magának. Részt vettem egy őrült bulin ahol kipróbáltam életemben először a drogot és ezért Namot és Taehyungot őrizetbe is vették. Ezek után pedig még annyi minden történt, hogy rendesen már nem is emlékszem rájuk, csak arra a borzalmas időszakra amikor Hoseok kómában volt. Szörnyű volt átvészelni az egészet, de nem sokkal utánna már a szülinapom volt ami fantasztikusra sikeredett. - Meddig is van téli szünet? - kérdezte Hobi. - Nem tudom, de nem is érdekel. - Mikor is lettél te ennyire rossz fiú? - nevetett fel. - Mikor megismertelek - nevettem fel én is. - Emlékszem az egész napra. - Én se tudnám soha elfelejteni azt az arcod ahogy meg voltál tőlünk rémülve - mindketten egyszerre kacagtunk ezen.
- Tényleg azt hittem, hogy meg fogtok verni nem vicces. Beszélgettünk még egy jó darabig a régi emlékekről majd mind kettőnket elnyomott az álom. Három hét telt el a buli óta. Jacksonról hál' Istennek azóta sem hallottunk semmit. Victoria is úgy tűnik fel fogta, hogy nem érdekel és már Jayel sem futok össze sehol sem. Lehet szakítottak, de nem is érdekel tényleg. Ami eléggé szomorúvá tette a hangulatomat ebben az időben az az, hogy Seulgit bevitték a kórházba és se anya se a nagynéném nem akarja elmondani az okát. Kevés időt töltöttem az iskolában, inkább Hoseokkal és a fiúkkal bandáztam. Mostanában szokásunkká vált, hogy elmegyünk együtt valami nagyobb buli helyre és ott töltjük a keddi és a csütörtöki estéket. Meg persze ha úgy van akkor még hétvégén is. Egy hétfői napon nem tudom mi jött rám, de elmentem és beültem pár órára. Egy picit hiányzott talán a tanulás és a régi jó fiú Jimin, na meg ugye nem szeretnék évet ismételni. A suliból haza felé jövet egy ismeretlen fiú állított meg az utcán. - Park Jimin? - futott utánam egy nálam jóval nagyobb termetű gyerek. - Igen - álltam meg és meglepődve felé fordultam. - Sose adtam át még senkinek ilyen rossz üzenetet - a szívem most kihagyott egy dobbanást. - Jackson Wang... Meghalt - hirtelen nem tudtam mit reagáljak. Kikerekedtek a szemeim és a fiúra meredtem. - M-mi? - dadogtam.
- Tegnap előtt... leugrott a Han folyóba. Még mindig keresik a testét, nem tudni miért tette - mondta lassan. Nem tudom ki lehet ez a fiú és miért tudja ezt. Nyeltem egy nagyot és ott hagytam és haza futottam elmondani Hoseoknak.






5 megjegyzés:

  1. ÚR ISTEN!!! Annyira vártam már ezt és annyira tetszett! Olyan jó volt úgy befejezni az újraolvasást, hogy egy új fejezet jött velem szembe ^^ Már most várom, hogy folytassátok, és türelmesen meg is fogom várni :3

    VálaszTörlés
  2. Hú. Hát, először írok erre a blogra azthiszem. Nagyon jól kitaláltad a történetet, az elején nem tudtam elképzelni a JiHopeot, de aztán egyre jobban megszerettem ezt a párost. Kmádom ahogyan írsz, teljesen el lehet képzelni, van benne tartalom, nem túl kevés és nem túl sok, éppen jó. Logikusak a részek nagyon és ez is nagyon tetszik benne.:D Várom az új részt, mostanában találtam rá erre a csodára egyébként.:3 Egész nap a részeket bújom és nem tudom abbahagyni. A vége ennek a résznek eléggé... Megrázó volt (?) ha lehet îgy mondani. Na mindegy a lényeg hogy imádom az egészet, és reménykedve várom az új részét:333❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon Nagyon szépen köszönjük a kommented örülünk, hogy tetszik ennyire tetszik neked :D <3

      Törlés
  3. Sziasztok! Nem rég akadtam rá a sztorira, mikor (talán) VHope-ot kerestem. Kíváncsiságból ráléptem a blogra, és amint olvastam, eszméletlenül megtetszett! Nagyon jól írtok, magával ragadja az embert! Éjjel-nappal ezt olvastam, és elszomorodtam, mikor láttam, hogy nincs folytatás :(
    Nagyon ügyesek vagytok! Mikor várható a folytatás? Már nagyon szeretném olvasni ♥♡

    VálaszTörlés