2016. június 16., csütörtök

Little Butterfly 2. Fejezet 9. Rész / Szülinap +18!

♦ Hoseok Pov ♦


Hobi - szólt rám, ezzel kizökkentve álmodozásomból. Megráztam a fejem és felé fordultam. 
Tudod... Érdekes volt látnom magunkat. Mintha valóban megtörtént volna az egész. Teljesen másabb voltál, férfiasabb vonásaid voltak és a narancssárga hajad - húztam ajkaim széles mosolyra - még jobban beléd szerettem
 - mondtam, majd ölembe húztam és szorosan átöleltem a derekát. Fejemet a mellkasába túrtam, ő pedig rápuszilt hajkoronámra.


Estefelé már változott helyzetünk és mellettem feküdt. Egy takaró alatt összebújtunk és úgy játszottunk az Xboxomon, amiben a gyakorlottságomnak köszönhetően mindig győztem.
- Hobi most már hagyj egy kicsit nyerni is - lökött oldalba, amire felnevettem.
- Béna vagy - kuncogtam. Nem törődve velem újra indította a játékot és ismét küzdeni kezdtünk. Megint legyőztem, mire idegességében maga elé dobta a konzolt és hajába túrt. Hangos nevetés tört rám, de amikor megláttam mérges arcát lefagyott arcomról a mosoly.
- Béna vagyok? - hajolt felém incselkedve, ami irtó aranyosan nézett ki.
- Nem vagy kemény - nevettem a szemébe.
- Nem e? - szorította le vállaimat az ágyra és ajkaimra tapadt. Átöleltem hátát, mire teljesen hozzám simult és ezzel megéreztem keményedő tagját. Nem lett volna bajom a helyzettel, igazából kifejezetten tetszett, de volt egy kis hátul ütője a dolognak. A fejem a fájdalomcsillapító ellenére is rettenetesen fájt és szörnyű szédülés tört rám egy pillanat alatt.
- Jimin tényleg nem kéne - váltam el szájától, hogy egyenesen a szemeibe tudjak nézni.
- Nem tudok várni - mondta és leszállt rólam. Nadrágján átlátszott merev férfiassága, ami láttán iszonyatosan megsajnáltam. Nem túl szép dolog így hagyni valakit az szent. Oldalamra fordultam és simogatni kezdtem.
- Sajnálom - hajoltam ajkaira egy apró csókért - Egyébként - jutott eszembe egy dolog, amit hihetetlen, hogy eddig nem kérdeztem meg - Mikor van a szülinapod? - mosolyogtam.
- Most lesz tizenharmadikán.
- Mi? És még csak nem is szólsz? - pattantam ki az ágyból.
- Én sem tudom a tiéd! - nevetett fel.
- Február tizennyolcadika.
- Ahj, pedig szívesen veled ünnepeltem volna - sajnálkozott.
- Majd a tiéden ünneplünk és különlegessé teszem, mert az enyém nem volt az - mosolyogtam. Arca elkomolyodott és kicsit mintha lefehéredett volna - Jimin! Minden rendben? - térdeltem le elé.
- Persze - simított ki arcomból egy odalógó tincset - A hajadról jut eszembe. Nem kéne elmennünk fodrászhoz?
- Hmm, nem rossz ötlet - dőltem lábaira - és talán a hajadat is befesthetnénk - csavartam ujjaim közé egy tincsét.
- Nem lenne túl előnyös - húzta a száját.
- Már miért is nem? - vontam fel a szemöldököm.
- Anya valószínűleg agyon csapna, a suli sem engedi, és nekem sem tenne jót - igazából teljesen megértem... De nem fogom annyiban hagyni.
- Ha majd elballagunk, megígéred, hogy befested? - néztem rá a lehető legnagyobb szemekkel.
- Igen - válaszolta.
- Esküdj meg egy csókkal - hajoltam felé.
- Örömmel - nyomta száját az enyémhez és lassú táncba hívta nyelvem. Hosszú ideig csókolóztunk, majd kikapcsoltam az Xboxot.
- Lassan mennem kéne - nézett ki Jimin az ablakon, amelyből már a nap utolsó fénysugarai sütöttek be. Szomorúan bólintottam és lekísértem. Az előszobában felvette a cipőjét és egy hosszú csókkal elbúcsúztunk egymástól. Ahogy kilépett az ajtón a telefonomért nyúltam. Taehyung számát kezdtem pötyögni. Szinte azonnal fel is vette a telefont és lelkese bele is szólt.
- Csá J-hope! Minden rendben? Otthon vagy már?
- Aha, fasza minden - zártam le egyszerűen - Izé... Te mit vennél Jungkooknak szülinapjára?
- Miért? Jimin? Mikor lesz a szülinapja? - kérdezte.
- Tizenharmadikán és fogalmam sincs, hogy lephetném meg.
- Van a sulitól nem messze egy fasza ajándékbolt. Benézhetünk. Jössz holnap?
- Három napot pihennem kéne... De bemegyek, ha arról van szó - sóhajtottam.
- Szuper. Akkor majd találkozunk. Csáó - köszönt el.
- Kösz V, szia - nyomtam rá a telefont.

Nyolcadika van. Öt nap Jimin szülinapjáig, addig mindent el kell intéznem. Elhatároztam, hogy amennyire csak tudom kerülöm. A sulit hamar végig ültem, szünetekben pedig próbáltam nem ott lenni ahol ő. Miután kicsengettek a termükhöz mentem, hogy Taehyungot megvárjam. Ő volt az első, aki kijött, így nem kellett magyarázkodnom Jiminnek, hogy miért szeretnék vele elmenni.
Tae elvezetett az ajándék boltba. Hatalmas volt, rengeteg mindennel. A plüssállattól kezdve a bögréig minden volt. Megkértem, hogy segítsen, de még így is egy órát voltunk itt.
- Nézd Hoseok - szólt nekem, mire mellé is álltam.
A falra ahol állt, nyakláncok és karkötők voltak. - Ehhez mit szólsz? - emelt le egy nyakláncot szív alakú medállal, aminek a két fele mágnessel volt összekapcsolva.
- Hmm... Az ötlet nem rossz de... Nem túl elcsépelt a szív? Nincs valami más? - léptem elé és keresgélni kezdtem. Percekig nézelődhettem, mire a kezembe akadt egy ezüst, kis kövekkel körberakott pillangó. Az előzőhöz hasonlóan mágnessel volt összeillesztve a két fele.
- Na? - kérdezett Tae - Ez tetszik? - vette ki a kezemből és forgatni kezdte - Hű.. Ez tényleg gyönyörű.
- Megveszem - kaptam ki a kezéből és pulthoz mentem. Letettem az eladó elé és elővettem a pénztárcámat.
- Szeretnél esetleg valamit belegravíroztatni? - kérdezte.
- Ömm... Lehetséges?
- Persze. Mond, hogy mi legyen és három nap múlva, ha érte jössz már kész lesz.
- Akkor... Az egyik felének a hátuljába egy "J" a másikba egy "H" betűt szeretnék.
- Rendben.
10540 Won lesz a gravíroztatással együtt. Megmondanád a neved?
- Jung Hoseok.
- Nagyszerű. Akkor, szia!
- Viszlát! - köszöntem el és Taehyunggal kisétáltunk a boltból.
- Kösz Taehyung.
- Nincs mit. Esetleg még valamit szeretnél? - érdeklődött.
- Hát... Most hogy így mondod meg kéne lepni kicsit máshogy is - húztam perverz mosolyra a szám.
- Ó... Ömm nem tudom, hogy ebben tudok e segíteni... Úgy értem..
- Tudsz valahol szép rózsát? - vágtam a szavába, amikor eszembe jutott valami.
- Ja. A virágboltba - forgatta a szemét.
- Az úgy nem jó. Valakinél nincsenek rózsák a kertben? - gondolkodtam.
- Miért nem jó neked a bolti rózsa? - nézett rám értetlenül.
- A lopott virág a legszebb - kacsintottam rá.
- Sose foglak megérteni... - rázta meg a fejét - Egyébként a matek tanáromnál van.
- Jézusom te ezt honnan tudod?
- Az utcánkban lakik. Nem igazán tudom nem észrevenni.
- Oké... Akkor valahogy tizenharmadikán el kéne oda menni, belopózni a kertjébe, vágni rózsákat, aztán bemenni észrevétlenül Jiminhez, elrendezni a rózsaszirmokat az ágyára szép szívformába, szerezni gyertyát, meggyújtani és várni. Menni fog? - mosolyogtam.
- Nem - válaszolta egyszerűen - de úgyis megpróbálod és paraszt lennék, ha nem segítenék. Szóval mehet.
- Oké. Szervezzünk neki bulit - csillant fel a szemem - vagyis valami olyasmit. Mit szólsz?
- Rendben - nevetett –  De most már haza engedsz?
- Persze, menj csak - mosolyogtam - kösz mindent.
- Ugyan nincs mit.


♦ Jimin Pov ♦ 



Már nem az ölében ültem, hanem mellette, összebújva, egy takaró alatt játszottunk szobájában az Xboxon. Egy verekedős játékkal játszottunk, aminek a neve azt hiszem Mortal Kombat volt. Talán a legújabb része lehetett, mert rettentően szép volt a grafikája. Iszonyatosan régen foglalkoztam már bármiféle Xboxos játékkal, ezért Hoseok folyamatosan győzött.
- Hobi most már hagyj egy kicsit nyerni is – löktem meg egy kicsit, amire nevetni kezdett.
- Béna vagy – kuncogott tovább. Nem foglalkoztam ezzel, ezért inkább indítottam egy újabb kört és elhatároztam, hogy most én fogok az első lenni. Már vagy tízperce harcoltunk egymással, amikor hirtelen valami szuper erőt kapcsolhatott be, mert ismét a földön volt karakterem. Idegesen magam mellé dobtam a konzolt és hajamba túrtam. Megint jót nevetett rajtam, de amikor rám nézett lefagyott mosolya az arcáról és most én vettem fel egy kaján vigyort.
- Béna vagyok? – mondtam incselkedve és fölé emelkedtem.
- Nem vagy kemény – nevetett szemembe, amivel még jobban felhúzta az agyam.
- Nem e? – szorítottam le vállainál fogva és hátradőltünk az ágyon miközben ajkaira tapadtam. Kezei automatikusan átöleltek. Valószínűnek tartom, hogy ezt akarta elérni titokban. Teljesen hozzásimultam, amitől férfiasságom azonnal meggyűlt vérrel és már is szűkebb lett a hely nadrágomban.
- Jimin tényleg nem kéne – vált el számtól, és egyenesen a szemeimbe nézett.
- Nem tudok várni – mondtam és leszálltam róla. Dudoromat a nadrágomon, képtelenség lett volna eltakarni. Igazából tudok rá várni, de megőrjít teljesen. A tudat, hogy itt van mellettem és nem érintkezhetek vele úgy… kikészít. Tétlenül feküdtem mellette ő pedig oldalára fordult és lassan simogatni kezdett.
- Sajnálom – lehelt ajkaimra egy apró csókot. Mint akár egy kisgyerek a cukorkájához, annyira ragaszkodtam hozzá, hogy nem engedtem elválni számtól. – Egyébként – tartott egy kis szünetet. – Mikor van a szülinapod? – nézett rám mosolyogva. Teljesen el is feledkeztem róla, hogy elmondtam volna neki valamikor. 
- Most lesz tizenharmadikán.
- Mi? És még csak nem is szólsz? – pattant ki az ágyból.
- Én sem tudom a tiéd! – nevettem fel a vicces helyzeten. Belegondolva valóban érdekes, hogy összejöttünk, úgy, hogy még egymás szülinapját sem tudjuk.
- Február tizennyolcadika – mondta halkabban.
- Ahj, pedig szívesen veled ünnepeltem volna.
- Majd a tiéden ünneplünk és különlegessé teszem, mert az enyém nem volt az – mosolygott, annak ellenére, hogy az övé nem telhetett valami jó, utolsó szavaiból ítélve. Ha visszagondolok én még februárban nem is belé voltam szerelmes és még csak a gondolat sem jutott az eszembe, hogy egyszer majd leszek azon az emberen kívül másba is. Még mindig erősen magam elé bámulva elmélkedtem.
- Jimin! – kaptam fel a fejem, szólítására. – Minden rendbe? – térdelt le elém.
- Persze – simítottam ki arcából egy odalógó hajtincset. – A hajadról jut eszembe. Nem kéne elmennünk már fodrászhoz?
- Hmm, nem rossz ötlet – dőlt lábaimra. – és talán a hajadat is befesthetnénk – nyúlt fel kezével fejemhez, hogy ujjai köré csavarjon egy tincset. Igazából, nem nagyon tartom jó ötletnek ezt. Roncsolná a hajam és még az iskola házirendjében is elő van, írja, hogy tilos ilyesmit csinálni.
- Nem lenne túl előnyös – húztam a szám.
- Már miért is nem? – vonta fel a szemöldökét, mintha annyira természetes lenne, hogy csak úgy pont narancssárgára festem a hajam.
- Anya valószínűleg agyon csapna, a suli sem engedi, és nekem sem tenne jót – pár pillanatra csönd lett, majd újra megszólalt Hoseok.
- Ha majd elballagtunk megígéred, hogy befested? – nézett rám kiskutya szemekkel.
Elballagunk.. Istenem, de soká lesz még az. Remélem, kitart addig a kapcsolatunk, mert utána nagyon sok mindent szeretnék vele csinálni. Többek között összeköltözni, utazgatni, és mindenféle extrém dolgot kipróbálni, legyen az bármi.
- Igen – válaszoltam.
- Esküdj meg egy csókkal – hajolt felém, de még nem értek össze ajkaink.
- Örömmel – nyomtam számat hozzá és lassú táncba hívtam nyelvét. Hosszú csókunk után elváltunk egymástól, majd Hobi kikapcsolta az Xboxot.
- Lassan mennem kéne – néztem ki az ablakon, amelyből már a nap utolsó fénysugarai sütöttek be. Szomorúan bólintott egyet és lekísért. Szülei még mindig nem voltak itthon, ezért nem is éreztem magam kellemetlenül. Az első vacsoránk óta nehezen tettem túl magam az anyja kiakadásán. Ha találkozom, velük legbelül még mindig érzek egy kis félelmet az egész kapcsolatunkkal.
Felvetteim a bakancsom az előszobában és egy hosszú csókot váltva, elbúcsúztunk egymástól.
Holnap nyolcadika. Erősen közeledik a születésnapom dátuma. Kíváncsi vagyok mit értett az alatt Hobi, hogy különlegessé teszi nekem azt a napot.

Teltek a napok és Hoseokkal alig találkoztam. Nem tudom miért nem hívott ő fel magától, vagy miért kereste ritkán a társaságom. Kicsit rosszul esett, de a többi banda tag miatt alig volt időm lélegezni is. Folyton csörgött a telefonom miattuk. Alapvető kérdéseket tettek fel nekem, amiket sehová sem tudtam tenni. Vagy annyira viccesek voltak, ezért inkább rájuk hagytam, vagy nagyon furcsa és szintén az utóbbi opciót választottam. A suliban elég sok dolgozatot írtunk, amik nem sikerültek kettesnél rosszabban. Persze ezt annak köszönhetem, hogy kitűnően tudok puskázni. Vagyis.. ha kitűnően tudnék, meglennék szerintem ötös is. Október tizenkettedike van és ma még nem beszéltem Hobival egy szót sem. Lent ültem a konyhában és vártam anyát, mikor ér haza a munkából, mert rettentően éhes voltam és nem akartam pizzát rendelni.
- Hahó! – halottam meg bejárati ajtónk csapódását és anya hangját.
- Végre – tettem össze a kezeim, és úgy tettem minta Istennek köszönetet tettem volna, amiért hamar hazaért.
- Éhes vagy mi? – lépett be mosolyogva a konyhába.
- Igen eléggé – vigyorogtam rá és ezzel mindig elértem, hogy főzzön valamit.
- Már is összedobok egy levest – vette le a szekrényekből a hozzávalókat. Nem álltam fel a helyemről, inkább végig néztem hogyan készíti el az ételt. Furcsa volt, hogy nem beszélt a szülinapomról, de úgy érzem minta megfeledkezett volna róla. Hoseokról nem mertem ezt feltételezni, hisz nem rég mondtam el neki.
Fél óra múlva elkészült a leves, megvacsorázunk, elmentem fürdeni és szomorúan lefeküdtem aludni.

Másnap korán ébredtem fel, amit rettentően furcsának véltem. Ablakom felé fordulva, épp most jelentek meg az első napsugarak, amelyek hosszú fénycsíkban jelentek meg, szőnyegemre világítva.
Telefonomat elővettem párnám alól és megnéztem az időt. Fél hét. Nyolcig még bőven van időm, de egyáltalán nem voltam már álmos. Reméltem, hogy Hoseok hagyott még egy üzenetet az este, de semmi. Nem akartam, hogy azt higgye esetleg nekem lett valami bajom ezért én írtam neki.
„ Hobi, nem tudom, mi van veled, de rettentően hiányzol. Minden olyan furcsa lett hírtelen remélem nem történt semmi baj. „ elküldtem.
Fetrengtem még legalább két óra hosszát a takarók között majd, felálltam átöltözni. Még hűvösebbek lettek a nappalok is, az éjszakák pedig már nem engedték, hogy egy szál pólóban aludhassak. Egy meleg hosszú ujjút választottam, egy egyszerű dzsekivel párosítva. Akiknek születésnapjuk volt iskola időben azoknak megengedték, hogy aznap ne kelljen a padok mögött ülnie. Kapóra jött ez, mert így volt időm elmenni fodrászhoz. Igaz, Hoseokkal szerettem volna menni, de mivel nem keres, én meg már nem bírom elviselni a hajam, egyedül mentem el egy közeli szalonba ahova anya is szokott járni.
Fél óra sétálás után megérkeztem a helyre és ismerős arccal találkoztam ismét.
- Krystal! – örültem meg mikor kilépett az üzletből.
- Jimin – mosolygott. – Hát te? – kérdezte kedvesen.
- Az üzletbe jövök – biccentettem fejemmel az ajtó felé. Csuklómhoz nyúlt hirtelen, de amire felfogtam mi történik már bent voltam az ajtón.
- Anya! Ennek a fiúnak adj kedvezményt – nézett rám félszemmel Krystal. Anya? Itt dolgozna az édesanyja?
- Jimin! – sietett elém a középkorú nő, és alaposan végigmért. Mégis, honnan tudja a nevem? Kezd egyre furcsább lenni Krystal. – A lányom rengeteget mesélt rólad – mosolygott az asszony. Elképedtem. Krystalra néztem, aki azonnal elvörösödött. – Gyere, ülj le – mutatott a mellettem lévő székre. Az üzlet nem volt túl kicsi és nem is túl nagy. A bejárattól jobb oldalt a falnál volt nyolc szék elhelyezve, előttük nagy tükrökkel  és mindenféle hajápolási szerekkel. Félénken leültem, majd Krystal remegő kézzel átnyújtott egy katalógust, amelyben férfi hajformák közül kellett választanom. Nem akartam túl rövidet ezért egy olyanra mutattam rá, amiről a fejemben már megvolt az elképzelés.
- Csak vágás lesz? – kérdezte Krystal anyukája. Pár percre elgondolkodtam. Tudom, hogy Hoseoknak örömet szereznék azzal, ha befesteném a hajam, de nem merném bevállalni.
- Igen – jelentettem ki, majd rám terített egy vékony köpenyt és a tarkómnál megkötötte madzagját. Hátradöntötte a fejem és megmosta a hajam, kellemes hőmérsékletű vízzel. Vizesen hagyta fürtjeimet, majd speciális ollójával formára vágta őket. Krystal ámulatba ejtően bámult engem, ami már kezdett zavarba hozni. Talán ideje lenne már elmondanom, hogy van valakim és ne gondolkozzon komoly dolgokon.
Szótlanul vártam végig, amíg el nem készültem. Körülbelül tíz perc után tudtam csak rávenni magam, hogy a tükörbe nézzek az eredményt látni. Meg voltam elégedve, majd miután kedvesen megköszöntem Krystal anyukájának, már nyúltam volna a pénzemért, de leintett. Megköszöntem Krystalnak is, majd hazamentem. Új frizurámat jobban szemügyre vettem és rettentően megtetszett. Ha újra alkalomra kerül a sor, tuti, hogy megint ilyen formát választok. Remélem Hobinak is tetszeni fog. Erről hirtelen eszembe jutott, hogy írtam neki reggel egy SMS-t. Elővettem a telóm és meg könnyebbültem mikor egy olvasatlan üzenetet jelzett az értesítősáv.
„ Nem történt semmi baj, ne aggódj! Minden a legnagyobb rendben. Remélem, örülsz, majd amikor megtudod az okot miért nem kerestelek. Szeretlek és hidd el nem felejtettem el semmi! 
 " mosoly tapadt az arcomra miután elolvastam.
Unalmasan telt a délutánom, anya dolgozott, ami eléggé nem esett valami jól, hogy születésnapomon is a munkával foglalkozott, mint velem.  Fél öt volt, amikor kaptam Jungkooktól egy telefonhívást. 
Jimin! – szólt bele azonnal a telefonba, amikor felvettem. Hangja kicsit sem volt nyugodt, úgy hangzott mintha futott volna, lihegéséből ítélve. 
Baj van Jungkook? – kérdeztem meglepődve. 
Gyere a parkba – mondta majd azonnal bontotta a vonalt. 
Nem készülődtem sokáig, felvettem a cipőim és rohantam a park felé. Kitudja mitől liheghetett. Lehet üldözték, de lehet csak simán futott. Beértem a zöld fák és bokrok közé, de Jungkookot sehol sem láttam, hiába kerestem szememmel. 
Leültem egy padra, ami kívül volt a parktól és unottan vártam több mint egy óra hosszát, de nem jött. 
Néhány autó elment előttem, amiket már számolgattam, majd ami következett leparkolt elém. Lehúzódott sötét ablaka és Hoseok nézett ki rajta vigyorogva. 
- Park Jimin? – kérdezte nevetve. Nem tudtam hova tenni hirtelen ezt az egészet. Kihív Jungkook a parkba, több mint egy órát várok majd hirtelen itt terem Hobi egy fekete BMW-vel, amiknek félelmetes lesötétített ablaki voltak.
- Ezt most még is mire véljem? – álltam fel a padról és a kocsihoz sétáltam. 
Csak ülj be – mosolygott még mindig. Úgy tettem, ahogy mondott. Nem ő vezetett, hanem egy ismeretlen férfi, akinek még kalap is volt a fején. Nagyon gyanús nekem ez az egész. 
Az anyós ülésen nem ült senki, Hoseok a sofőr mögött ült izgatottan. 
Mi történik? – kérdeztem rá nézve. 
Majd megtudod – hajolt ajkaimra egy csókért, amit azonnal viszonoztam. 


♦ Hoseok Pov ♦



A következő napokban ugyanúgy kerültem Jimint, ahogy eddig. Tizedikén elmentem a nyakláncért, ami tényleg gyönyörűre sikerült. Még aznap szóltam Jimin szüleinek, hogy bulit szerveznénk, akik persze könnyen beleegyeztek a dologba. Azt mondták szólnak Jimin nagynénjééknek is.
Tizenegyedikén visszamentem az orvoshoz, aki megállapította, hogy már egyáltalán nincs semmi bajom és bármit csinálhatok, amit szeretnék, bele értve a szexuális élet folytatását is.
Tizenkettedike van és ma még egyáltalán nem beszéltünk Jiminnel. Elég sok mindent kell még elintéznem, szóval elég valószínű, hogy csak holnap fogunk találkozni. Valahogy viszont be kéne jutnunk a házába anélkül, hogy észrevenne minket, amit nem tudom még, hogy-hogy oldunk meg. Gondolkodni kezdtem, majd arra jutottam, hogy szervezek neki fuvart, amíg oda érek hozzá, a többiek be tudnak menni. Megkérdeztem apát, hogy tud e nekem szerezni valakit, aki fuvarozna és szerencsére tudott, így hát nagyjából ez is el lett intézve. A telefonomhoz nyúltam, amikor észrevettem, hogy Jimin üzenetet küldött, már lassan 2 órája. Megnyitottam és olvasni kezdtem.
,,Hobi, nem tudom, mi van veled, de rettentően hiányzol. Minden olyan furcsa lett hírtelen remélem nem történt semmi baj" Szegény... Őszintén megsajnáltam, amikor megláttam mit írt. Biztos nem esett neki túl jól, hogy nem foglalkoztam vele, így közvetlen a szülinapja előtt. Gyorsan írni kezdtem a választ.
,,Nem történt semmi baj, ne aggódj! Minden a legnagyobb rendben. Remélem, örülsz, majd amikor megtudod az okot miért nem kerestelek. Szeretlek és hidd el nem felejtettem el semmit! ♥
" elküldtem.

Tizenharmadika van. Jimin születésnapja. A délelőtt viszonylag hamar eltelt így mindent el tudtam intézni. Fél négy volt, amikor eszembe jutottak a rózsák. Felhívtam Taehyungot és megkértem, hogy segítsen. Kezembe vettem egy metszőollót és hozzájuk indultam. Kijött Tae a házból és mosolyogva a ház felé mutatott.
- Onnan lesz - vezetett oda. Óvatosan és csöndesen a rózsákhoz mentem. A szememmel a legszebbeket kerestem, de mind a rózsabokor hátulján volt, amihez nem férhettem hozzá egy könnyen.
- Hobi siess, ha észrevesz, a matek tanárom tuti meghúz - súgta Tae.
- Jó. Sietek már - mondtam és átnyúlva a töviseken a legszebb rózsát vágtam le és adtam Taehyung kezébe. A karomat véresre csikargatták a tövisek, mire kilenc rózsát levágtam. A tizedikért nyúltam, amikor ajtó csapódást hallottunk és mind ketten az ajtó felé kaptuk a tekintetünket.
- MI A FENÉT CSINÁLTOK? - kiabált az ismerős idős hang.
- Basszus - mondta V és futni kezdett. Egy pillanatra csak álltam, aztán én is futni kezdtem Tae után.
- ÁLLJATOK MEG AZONNAL! - kiabált még mindig, de mintha meg se hallottuk volna, csak futottunk tovább. Negyed ötre haza értünk hozzánk és mielőtt Jimin véletlen megláthatott volna minket, behívtam V-t és becsuktam magunk mögött az ajtót.
- Jézusom - lihegett az ajtónak dőlve - Ez húzós volt.
- Az - nevettem - Megvannak a rózsák?
- Persze - mondta és lerakta az ebédlő asztalunkra - A kezed rendben van? - nézett az apró vérző sebekkel borított karomra.
- Ja... Aha... Mindjárt rendbe teszem magam... Addig nem hívnád fel Jungkookot, hogy hívja ki Jimint a parkba?
- De, Persze - nyúlt a telefonjához. Bementem a fürdőszobába és lemostam a kezem. A fürdőszobából a hálószobámba mentem és magamra kaptam egy kék hosszú ujjú inget. Kimentem és Tae pont akkor tette le a telefont. - Elintézi - mosolygott.
Az ablakból figyeltük, hogy Jimin mikor indul el, majd miután már nem volt az utcában, zsebembe dugtam a nyakláncát, egy fekete kendőt, kezembe fogtam a rózsákat és pár gyertyát, majd átmentünk hozzá. Köszöntem a szüleinek, majd felmentünk a szobájába. Tae meggyújtotta a gyertyákat én pedig elrendeztem a virágszirmokat szív alakba. Hamar készen voltunk és már csak a többiek érkezésére vártunk. Mikor mindenki itt volt, szóltam a sofőrömnek és a parkhoz vitettem magam, ahol azonnal meg is pillantottam Jimint a parkon kívül egy padon ülve. Lefékeztünk előtte és egy gombnyomással lehúztam az elsötétített ablakot.
- Park Jimin? - nevettem. Összezavarodva nézett, amitől irtó aranyossá vált. Új hajformája egyszerűen elképesztően nézett ki.
- Ezt most még is mire véljem? - állt fel a padról és a kocsihoz sétált.
- Csak ülj be - mosolyogtam. Az anyós ülés mögé ült, közvetlen mellém.
- Mi történik? - kérdezte.
- Majd megtudod - hajoltam ajkaira egy csókért, amit gyorsan viszonzott is. Végig egymás kezét fogtuk, majd megérkeztünk eléjük. Kiléptem a kocsiból, Jiminnek pedig a sofőr nyitott ajtót majd szerelmem mellé léptem. Lassan kinyitottam az ajtót és Jimint magam elé engedtem, a sötét helyiségbe. Becsuktam az ajtót magam után és felkapcsoltam a villanyt. Mindenki itt volt, a torta elő volt készítve és mindenki széles vigyorral figyelte Jimin reakcióját. MinSeo meggyújtotta a gyerzyákat és Jimin a tortájához sétált és egy nagy levegővel elfújta a gyertyákat, amit mindenki örömmel tapsolt meg. Hirtelen hangos sírásba fogott, mire köré álltunk és szorosan megölelgettük. Az apukájával hosszabb ölelésbe fogott és mondtak valamit egymásnak, majd összeborzolta Jimin haját apukája. Sorban állt mindenki mögötte hátra tett kézzel, várva, hogy átadhassák az ajándékokat. Elsőnek Jungkook és Taehyung volt. Kook egy ajándék zacskót nyújtott át Jiminnel széles mosollyal.
- Taehyungtól a nagyobb ajándékot kapod, az enyémnek meg remélem, hasznát fogjátok venni Hoseokkal - kacsintott.
- Köszönöm srácok, nem kellett volna - ölelte meg őket, majd Jin és Namjoon következett.
- Öhm izé - vakarta meg Rap Mon a tarkóját - Boldog szülinapot kívánunk - adták át ők is az ajándékukat. Őket is megölelte és Suga jött, Yoorával együtt. Át adták az ajándékot, majd a nagyszülei és a szülei is felköszöntötték, végül én léptem elé.
- Az én ajándékomat később kapod meg - mondtam, majd ajkaira csókoltam. Arrébb léptem és leültünk az étkezőbe. Jimin elosztotta a tortát köztünk és a nap maradék részében elbeszélgettünk. Jimin unokahúga, a kis Seulgi nagyon barátságosan közelített hozzám és eléggé megkedveltem a kislányt. Az asztal alatt Jimin combját simogattam, ami látszólag eléggé tetszett neki.
Fél tíz körül kezdtek a vendégek elmenni és lassan csak én maradtam.
- Hobi - fordult felém Jimin - Mi az ajándékod? - kérdezte hatalmas csillogó szemekkel. Épp válaszoltam, amikor apukája közbe szólt.
- Hoseok remélem, hatalmas örömet szerzel a fiamnak - mondta, mire szélesen elmosolyodtam. Ó ha tudná mekkora örömöt.
- Mi most elmegyünk egy hotelbe, hogy semmit se zavarjunk meg - mondta anyukája, mire csak bólintott egyet Jimin.
- Vigyázz magadra apa - mondta Jimin, miközben hosszasan ölelkeztek búcsúzásként.
- Te is fiam - mondta ő is. Az anyukájától is elköszönt. Lassan becsuktam az ajtót és testemmel a falhoz szorítottam és lágyan csókolni kezdtem.
- Miért nem kerestél? - vált el ajkaimtól.

- Mert erre készültem - mosolyogtam. - Tetszik a hajad - haraptam alsó ajkamba - Van egy jó és egy rossz hírem – súgtam fülébe. - A jó az, hogy az orvos engedélyezte, hogy újra szexuális kapcsolatom lehessen - haraptam meg a fülcimpáját, mire felnyögött - A rossz az, hogy nem ellenkezhetsz - húztam perverz mosolyra a számat. Összekulcsoltam ujjaimat az övéivel és a szobája ajtajához vezettem. Mielőtt beléptünk volna elővettem zsebemből a fekete kendőt. 
- Az minek? - kérdezte a kendőt bámulva, de én csak mosolyogva a szemére kötöttem azt.
Bevezettem az ajtón, majd becsuktam mögötte. Hátulról átöleltem a derekát és a nyakára csókoltam, amitől kirázta a hideg. Csak a gyertyák fénye vetett egy kis fényt a szobára, ami éppen csak, hogy engedte, hogy látszódjon valami. 
- Na, mit gondolsz, mi van itt? - súgtam, miközben kezemet a pólója alá csúsztattam és a hasát kezdtem simogatni. 
- Gyertya illat van – sóhajtott
- Mit csináltál? 
- Mit érzel még? - haraptam óvatosan a nyakára, mire felnyögött. 
- Nem tudom... - morogta oldalra döntve a fejét.
- Próbálkozz - csúsztattam nadrágjába a kezem és boxere peremét kezdtem piszkálni. 
- Rózsa? - harapta be az alsó ajkát. 
- Ügyes - mondtam és az asztalához léptem. Elővettem a telefonom és egy lágy, lassú zenét kapcsoltam rajta - Csak a hangulat kedvéért - nevettem. Elmosolyodott és egy helyben állva várt. 
- Hobi kérlek, vedd ezt le rólam - motyogta. Visszasétáltam hozzá és az ajtónak döntve csókolni kezdtem. Nyelvemet az övé mellé csúsztattam és masszírozni kezdtem azt. Csípőmet az övének döntöttem, így érezhettem duzzadt férfiasságát. Belemosolyogtam csókunkba, majd elváltam tőle. 
- Hiányoztam Jimin? - simítottam merev tagjára. Nem válaszolt, csak nyögdécselve a kezem után nyúlt. Adtam még egy puszit a szájára, majd elhúztam a faltól és az ágy felé fordítva újra mögé léptem. Megfogtam a kendő sarkát és lassan lehúztam azt szeméről, majd a földre dobtam. Pislantott párat, majd bent tartotta a levegőt. Vállára fektettem a fejem és figyeltem a reakcióját. Kikerekedett a szeme és könny gyűlt abba. Beleharapott az ajkába és kigördült egy könnycsepp a szeméből, amit mosolyogva törölt le. 
- Istenem Hobi - szipogott. 
- Tetszik? - húztam magamhoz szorosan. 
- Én még sose kaptam ilyet... - csuklott el a hangja és felém fordulva átölelte a nyakam, amit azonnal viszonoztam - Annyira szeretlek Hobi. Köszönöm.... Köszönöm! - kezdett el sírni, mire csak még jobban magamhoz öleltem. 
- Nyugi Szépfiú - adtam egy puszit arcára - Nem hagyom, hogy a szülinapodon sírj - mondtam és kiszakadva az öleléséből ajkára tapadtam. Elválva tőle letöröltem könnycseppjeit arcáról. Szipogott még egy utolsót, majd újra csókolni kezdett. Miközben nyelvével az enyémet táncoltatta, kezét az ingem legfelső gombjához vezette. Lassan kigombolta az első gombot, majd szájával áttért a nyakamra és apró puszikat osztott arra. Tovább gombolta ingem, én pedig pólója aljára fogtam és óvatosan lehúztam róla. Amíg megszabadítottam felsőjétől, elvált nyakamtól és ő is levette rólam a fölösleges ruhadarabot. 
- Mi történt a kezeddel? - fogta meg a csuklóm és maga elé emelte a kis piros sebekkel borított felkarom. 
- Tudod Szépfiú, a rózsák nem tépik le magukat - mosolyogtam. Nem szólt semmit, csak a csuklómhoz hajolt és megpuszilta azt. Feljebb húzta rajta ajkait és a következő sebre is adott egy puszit, majd így haladt egyre feljebb. Túlment a sebeimen és már a felkaromnál járt. Minden egyes pillanatban, amikor hozzám ért az ajka átfutott rajtam a hideg és minden izmom megfeszült. A vállamnál megállt egy ponton és erősen szívni kezdte azt. Éreztem, ahogy vér gyűlik férfiasságomba, amit nem bírtam megállni egy kisebb nyögés nélkül. - Jimin... - emeltem fel arcát az enyémhez és rátapadtam szájára. A nyakam köré fonta a karját, én pedig a derekát átölelve az ágy felé kezdtem irányítani. Aprókat léptem előre, amíg bele nem ütköztünk az ágyba és mind ketten rádőltünk. Belemosolyogtunk csókunkba, mire Jimin sóhajtott egyet. Csupasz felsőtestén végig simítottam, majd kezemmel megálltam nadrágja peremén. Miközben ujjaimmal nadrágja gombjával játszadoztak, számmal áttértem a nyakára. Lágyan meghúztam rajta fogammal a bőrt és egy sóhaj kíséretével megemelte csípőjét, ezzel hozzányomva az enyémhez. Egyik kezével hajamba markolt, másikkal pedig a hátamat simogatta. Egyre nehezebben bírtam magammal. Közel álltam ahhoz, hogy minden bevezetés nélkül leteperjem. Egy könnyű mozdulattal kigomboltam nadrágját és benyúltam abba. Boxszerén keresztül tagjára markoltam. Sose láttam még ennyire felizgulva. Hátamba véste körmeit, ami a fájdalom ellenére perverz mosolyt csalt arcomra. 
- Vehhdd leh rólam azht a szart - morogta, miközben hátra döntötte a fejét. 
- Te kis türelmetlen - váltam el nyakától és hasfalát kezdtem végig csókolni. Minden egyes kockán végig mentem és néhol hagytam egy két foltot magam után. Mikor nadrágjához értem, megfogtam a szélét és lehúztam róla. Ledobtam a földre és a szájához hajoltam egy csókért. Ő is a nadrágomhoz kapott és hevesen kigombolta a rajta lévő gombot, majd le is húzta azt rólam és a földre dobta. Erősen ajkamba harapott, miközben fenekembe markolt. Az érzéstől felsóhajtottam és ismét elmosolyodtam - Na de Szépfiú, bírj magaddal - váltam el szájától. 
- Ha így hívsz, még ennyire se bírok - sziszegte, majd fejemet magához húzva újra csókolni kezdett. Csípőm segítségével feljebb toltam az ágyon, így kezemmel könnyebben le tudtam húzni róla alsó nadrágját is.


♦ Jimin Pov ♦



 Az úton végig egymás kezét fogtuk, majd megérkeztünk házunk elé. Már szálltam volna ki automatikusan, amikor hirtelen a sofőr nyitotta ki nekem az ajtót, majd miután kiléptem ő meghajolt. Elmosolyodtam a jeleneten, majd Hobi mellém lépett. Nem volt kicsípve, ahogy én sem és ez teljesen megnyugtatott. Egyre jobban érzem mire is van ez az egész. Lassan kinyitotta ajtónkat és a sötétség teljesen meglepett, ahogy benéztem. Hoseok előre vezetett majd elengedte a kezem és eltűnt előlem. A következő pillanatban hirtelen felkapcsolódott a villany és megláttam a bandát, a szüleimet és nagy nénéméket félkörben állva egy kisebb asztal körül, amin egy hatalmas nagy torta volt rajta a 17-es számmal. Bekönnyeztem, ahogy tovább nézelődtem a házban. Kidekoráltak mindent, de ami mégis a legjobban megérintett az apa jelenléte volt. Anya meggyújtotta a számokon lévő kis kanócot és tudtam, hogy oda kell lépnem, elfújnom őket, hogy a kért kívánságom beteljesüljön. Mindenki hatalmas vigyorral az arcán nézett engem, ahogy odasétáltam az asztalhoz.
„Azt kívánom, hogy Hoseokkal örökké együtt maradjunk” mondtam el magamban a számomra legfontosabb dolgot, amit szeretnék. Nagy levegőt véve elfújtam a gyertyákat és mindenki örömmel tapsolt meg. Ekkor már teljesen eltörött a mécses és felerősödött sírásom. Mindenki körém lépett és szorosan megölelgettek.  Utoljára apa vett karjai közé, és szorosan ölelni kezdtük egymást.
- Örülök, hogy itt vagy – mondtam, amire kedvesen rám mosolygott.
- Én is, te nagy legény – borzolta össze a frissen vágott hajam. Elléptünk egymástól és mire megfordultam a többiekkel találtam magam szembe, akiknek kezei maguk mögött volt.
Jungkook volt az első, aki egy ajándék zacskót nyújtott át Taehyung mellett.
- Taehyungtól a nagyobb ajándékot kapod, az enyémnek meg remélem, hasznát fogjátok venni Hoseokkal – kacsintott rám és átnyújtotta a zacskót.
- Köszönöm srácok, nem kellett volna – öleltem meg őket. Félre álltak és Jinnel együtt NamJoon volt előttem.
- Öhm izé – vakargatta meg a tarkóját RapMon. – Boldog szülinapot kívánunk – nyújtotta át ő is a zacskót. Súlyától egy kicsit meglepődtem ezért letettem magam mellé az asztalra. Őket is megöleltem, köszönetet mondva majd Suga, Yoorával együtt köszöntött fel szintén ajándékkal, majd nagynénémék, anyáék és végül Hobi lépett elém üres kézzel.
- Az én ajándékomat később kapod meg – mondta, amire nagyon meglepődtem majd ajkaimra csókolt mindenki előtt. Most már nagyon kíváncsi vagyok mégis mivel készült számomra. Arrébb lépett ő is majd, leültünk az étkezőbe.
Felvágtam a tortát egyenlően így mindenkinek jutott, majd elbeszélgettük az este többi részét. Seulgi végre megismerte Hoseokot aminek rettentően örültem. Nagyon édesek voltak együtt, habár Seulgit még mindig jobban érdekelte Jin bármelyik másik tagnál. Yoora is nagyon örült, hogy köztünk lehetett, Seulgi már őt is a barátaihoz sorolta. Apával elbeszélgettem és elmondta, hogy komoly üzleti útra készül Kínába, de itthon lesz karácsonyra. Hoseokkal egymás mellett ültünk az asztalnál és sokszor majdnem sikerült felizgatnia, amikor combomat simogatta percekig. Alapzajnak szólt egy kis zene a TV-nkből, de a sok ember beszélgetése teljesen elnyomta.
Fél tíz körül kezdett bomlani a csapat, elsőnek Seulgiék mentek el, mert álmos volt a csöppség, majd a bandatagok. Hoseok persze velem maradt.
- Hobi – fordultam felé. – Mi az ajándékod? – kérdeztem meg, mint egy kisgyerek.
Kérdésemre nem tudott válaszolni, mert apa közbeszólt.
- Hoseok remélem, hatalmas örömet szerzel a fiamnak – mondta Hobira nézve, aki elmosolyodott.
- Mi most elmegyünk egy hotelbe, hogy semmit se zavarjunk meg – fordult felém anya. Meglepődve bólintottam és kikísértem őket Hobival.
- Vigyázz magadra apa – mondtam miközben hosszan ölelkeztünk.
- Te is fiam – szorított még jobban magához. Elköszöntem anyától is. Hoseok lassan becsukta előttünk az ajtót és ketten maradtunk a házban. Testével a falhoz nyomott és lágyan csókolni kezdett.
- Miért nem kerestél? – váltam el ajkaitól.
- Mert erre készültem – mosolygott. – Tetszik a hajad – mondta és beharapta alsó ajkát. Már most felizgatott, remélem nem fog magamra hagyni. –  – súgta füleimbe. – A jó az, hogy az orvos engedélyezte, hogy újra szexuális kapcsolatom lehessen – harapta meg fülcimpám, amitől felnyögtem. – A rossz az, hogy nem ellenkezhetsz – mosolygott perverzen. Nem is akarok ellenkezni. Iszonyatosan tetszett ez az énje. Kezeinket összekulcsolva felvezetett a szobám ajtajához, de még mielőtt beléptünk volna elővett zsebéből egy fekete kendőt.
- Az minek? – kérdeztem az anyagra nézve, de ő csak kajánul mosolygott tovább és mögém lépve szemeimre kötötte azt. Bevezetett szobámba és becsukta mögöttem az ajtót. Azonnal megéreztem a gyertya illatot, de elképzelni sem tudom, hogy mi lehet körülöttem. Hátulról derekamnál átölelt Hoseok és nyakamra csókolt, amitől azonnal átfutott rajtam a hideg.
- Na, mit gondolsz, mi van itt? – súgta jobb fülembe, miközben pólóm alá nyúlt és hasamat kezdte simogatni.
- Gyertya illat van - mondtam, amiben már biztos voltam. - Mit csináltál?
- Mit érzel még? – harapott óvatosan nyakamba, amitől felsóhajtottam.
- Nem tudom... – morogtam oldalra döntve a fejem, hogy ismételje meg még egyszer cselekedetét, de nem tette. 
- Próbálkozz – csúsztatta kezét nadrágomba és boxerem peremét piszkálta. Már ezzel el is indította a férfiasságomba gyűlő vért. Próbáltam a kérdésére válaszolni ezért még jobban figyeltem az illatokra. Kétségtelenül meg is éreztem a rózsát.
- Rózsa? – haraptam be alsó ajkam.
- Ügyes – dicsért meg. Ellépett tőlem, viszont én nem akartam követni, míg ő nem mondja, ezért egy helyben maradtam. Hirtelen egy lassú, kellemes zene csendült fel a szobában, amely azonnal betöltötte a csöndet. - Csak a hangulat kedvéért – nevetett fel Hobi amire elmosolyodtam. Olyan aranyos. Rettentő kíváncsi vagyok mit csinált. 

- Hobi kérlek, vedd ezt le rólam – kérleltem. Éreztem, hogy közelebb jött hozzám majd testével az ajtómnak tolt. Erősen csókolni kezdett, amit azonnal viszonoztam. Csípőmnek döntötte sajátját így teljesen biztos, hogy lebuktam, hogy már most felizgultam. Belemosolygott csókunkba és elvált ajkaimtól.
- Hiányoztam Jimin? – simított merev tagomra, amely váratlanul ért. Megint ellépett tőlem, de keze után próbáltam nyúlni. Adott egy puszit számra és elhúzott az ajtótól. Lassan lehúzta rólam a kendőt. Pislogtam párat, hogy eltüntettem szemeimből a homályt. Közben Hobi vállamra fektette a fejét és arcomat nézte. Amikor megláttam, az ágyra szórt rózsaszirmokat szív alakban és a polcokon lévő pár mécsest azonnal könnybe lábadt a szemem. Pár könny le is folyt arcomon, de mosolyogva töröltem le őket. Nem akartam elhinni, hogy tényleg képes volt értem ennyi mindent elkészíteni.
- Istenem Hobi – szipogtam.
- Tetszik? – húzott magához szorosan.
- Én még sose kaptam ilyet... – csuklott el a hangom. Felé fordultam és átöleltem a nyakát. Ölelésemet azonnal viszonozta. - Annyira szeretlek Hobi. Köszönöm... Köszönöm! – erősödött fel sírásom, amire még jobban magához szorított.
- Nyugi Szépfiú – nyomott egy puszit arcomra. - Nem hagyom, hogy a szülinapodon sírj – mondta és ajkaimra tapadt. Elválva tőlem letörölte utolsó könnycseppjeim. Szipogtam még egy utolsót és most én támadtam le duzzadt ajkait. Haladni akartam a dologgal, mert alul fájdalmasan szűk lett a hely. Kezemet inge legfelső gombjához emeltem és kipattintottam azt a helyéről, közben áttértem nyakára melyre apró puszikat hintettem. Inge gombjaival már végeztem majd egymástól elválva ő pedig óvatosan lehúzta rólam felsőmet majd én is levettem róla az inget. Miután eldobtam a ruhadarabot az egész alkarján csikarásokat pillantottam meg.
- Mi történt a kezeddel? – fogtam meg a csuklóját és magam elé emeltem, hogy jobban lássam a már beforrt csíkokat.
- Tudod Szépfiú, a rózsák nem tépik le magukat – mosolygott mintha ez teljesen természeten volna. Nem mondtam rá semmit, inkább rá pusziltam a csuklóján lévő sebekre és egészen a felkarjáig csókolgattam. Vállánál megálltam és erősen megszívtam a vékony bőrfelületet, amitől kicsit felnyögött.
- Jimin... – emelte fel arcom magához és megcsókolt. Nyaka köré fontam karjaim neki pedig derekamra vándorolt a keze. Lassan az ágy felé kezdtünk hátrálni majd annak széléhez beleütközve mind ketten rádőltünk. Belemosolyogtunk csókunkba és felsóhajtottam. Hideg kezével végig simított felsőtestemen, majd tovább csúsztatva megállt nadrágom pereménél. Gombommal kezdett ujjaival játszani, ezzel is tovább húzva az agyam. Ajkaimról nyakamra tért át és lágyan meghúzta fogával egy kis bőrrészt, amitől kéjesen felsóhajtottam. Megemeltem csípőmet s ezzel egymáshoz értek merev tagjaink. Bal kezemmel hajába markoltam a másikkal pedig hátát simogattam. A nadrágom kigombolódott, aminek már kimondottan örültem. A következő pillanatban sosem gondoltam volna, hogy érezhetek ilyet. Hoseok tagomra markolt, amire az egész testem beleremegett.  Hátába véstem körmeim és egyre szaporábbak lettek sóhajaim.
- Vehhdd leh rólam azht a szart – kérleltem nehezen kimondva a szavakat az izgatottságtól. Fejemet hátraszorítottam a párnába és vártam, mikor szabadulok már meg a kínzó szűk helytől.
- Te kis türelmetlen – vált el nyakamtól és hasfalamon haladt le minden egyes kockámat végig puszilva. Némely részeket maga után hagyott egy két vörös foltot. Nadrágom széléhez ért és egy erős mozdulattal lehúzta rólam azt. Ledobta a padlóra a már fölösleges ruhadarabot és egy kicsit kényelmesebben is éreztem magam. Visszahajolt fölém és megcsókolt. Nem akartam várni, hogy magától vegye le a nadrágját ezért hevesen kipattintottam a rajta lévő gombot és lehúztam róla a textilt. Hoseok cselekedetét megismételve az ő nadrágja is a földön kötött ki. Visszahúztam magamra és erősen alsó ajkába haraptam, miközben mindkét kezemmel fenekébe markoltam. Bevadultságomtól felsóhajtott majd elmosolyodott.
- Na de Szépfiú, bírj magaddal - vált el ajkaimtól, aminek nagyon nem örültem.
- Ha így hívsz, még ennyire se bírok – mondtam és nyakánál átkulcsolva karjaim ismét táncba hívtam nyelvét. Feljebb tolt az ágyon csípője segítségével és lehúzta rólam boxeremet. Egyedül már csak a zoknijaim maradtak lábfejeimen, de egy könnyű mozdulattal lerúgtam róla azokat. Hoseok most nem tornyosult felém, hanem combjaim közé helyezkedett.
- Olyan kényeztetést fogsz, most kapni amilyet soha senki mástól nem fogsz – mondta és férfiasságomat tenyere közé vette. Mély sóhaj kísérte élvezetem és ismét a párnába nyomtam a fejem. Lassan elkezdte rajta fel-le húzgálni a bőrt. Annyira felemelő érzés keletkezett bennem, hogy lehetetlen volt szavakkal kifejeznem. Lenéztem Hoseokra és látszott rajta, hogy nem ennyivel fogja befejezni kényeztetésem. Fejével kimérten és óvatosan közelített tagomhoz, majd végig nyalt egész méretemen, amitől ismét a puha anyagba vetődött fejem. Párszor megismételte ezt a folyamatot, míg nem szájába vette egy részét és úgy mozgatta fejét. Ahogy gyorsult a tempója úgy éreztem a mindjárt előtörő orgazmusom. A zene, amit még Hoseok egy félórával előbb indított már nem szólt tovább. Hangos nyögéseim és morajaim töltötték be a szoba mindenegyes zugát. Befejezte a szájával való izgatásom és ajkaimhoz hajolt. Megéreztem saját nedvem ízét, amely egyáltalán nem tetszett, de a csókból nem váltam ki emiatt. Fölém tornyosult és jobb kezével oldalamat simogatta, míg a másikkal támaszkodott.
Csókunkból elvállt és mellbimbómat kezdte kör-körösen nyalogatni nyelvével. Keze lentebb csúszott combomra és felemelve azt erősen fenekembe mart. Nem tudtam már tovább épen gondolkozni annyira elvarázsoltak tettei. Nyelve egy pillanatra abba hagyta munkálkodását és most fogával harapott rá egy kicsit. Felnyögtem, ami látszólag felerősítette vágyait. Egyre jobban zavart, hogy még mindig rajta van boxere ezért kezeimmel peremére fogtam és feneke aljáig húztam, mert megállított.
- Mégh nem – mondta és megcsókolt. Hátát simogattam és lentről felfelé haladva mindenhol bejártam testrészét. Nagyon vágytam már rá, hogy magamban érezhessem.
- Hobih khérlek – váltam el egy pillanatra ajkaitól, hogy szóra nyissam szám. Nem törődött kérésemmel, újra lehajolt férfiasságomhoz és egész méretem szájába vette. Minden egyes nyelv érintésére beleremegett testem. Nehezen tudtam megállni, hogy ne élvezzek el. Lassan mozgatta fejét és pár perc után ismét abbahagyta. Boxerét lehúzta magáról, amit csillogó szemekkel néztem végig. Lábaim közé helyezkedett és kezeivel végig simított oldalamon. Nyakamhoz hajolt és apró csókokkal látta el bőrfelületem. Jobb kezével combomat fogta meg és erősen bele markolt majd felemelte. Kemény tagját megéreztem bejáratomnál, majd egy lökéssel már bennem volt.
- Ahh Hhobi – nyögtem fel hangosan. Hatalmas mérete csak nem szétszakított odalent.
- Nagyonh – hajolt fülemhez. - szűk vagy - és ráharapott fülcimpámra. Ismét felnyögtem, ő pedig újra lökött egyet rajtam és végre az ő élvezetét is hallhattam. Lassan próbált bennem mozogni, de mindenegyes pillanatkor fájdalom nyilalt bejáratomba. Ajkaimra csókolt, hogy elterelje figyelmem, amely rövid időn belül sikerült is. Lökéseit ugyanolyan tempóban folytatta, mint eddig is. Hajába markoltam és felemeltem a fejét, hogy nyakára szívhassak, amire egy mély nyögés hagyta el a száját.
Csípőmet megemeltem és ezzel Hoseok egész mérete bennem volt. Fájdalmamon felülkerekedett az élvezet és egymással összehangolva mozgattuk ágyékunkat. Ismét hajába markoltam és másik kezemmel fenekébe martam. Oldalamon végig csúsztatta szabad kezét és férfiasságomra markolt majd ugyanolyan tempóban kezdte el húzgálni rajta a bőrt, mint ahogyan mozogtunk. Zihálásunk és mélyebbnél mélyebb sóhajaink váltották fel egymást. Hoseok gyorsabban majd újra lassítva hatolt bennem gyönyörközpontomat elérve. Ujjait szorosan tagom köré fonta és egy utolsót rántva rajta elért az orgazmus és egy hangos nyögéssel kitört belőlem forró nedvem. Hoseok gyorsabbra vette lökéseit és mélyeket sóhajtva elérte őt is az élvezet vége. Rám hajolt és fejét nyakam hajlatába temette. Behunytam szemeimet és lassan kezdett normálba visszaállni légzésem. Kihúzódni készült belőlem, de hátát átölelve nem engedtem neki.
- Ne még kérlek – mondtam és ajkaimhoz húztam egy csókért.
- Van még valamim – húzta mosolyra a száját és csípőjét megemelve már nem éreztem magamban lüktető nemi szervét. Boxerjét visszahúzva magára lelépett az ágyról és nadrágja zsebéből előhúzva valamit tért vissza. Én is magamra húztam a vékony anyagot és felültem. Ennyi minden után még mindig van valami, amit adni szeretne? El sem tudom hinni, hogy ez megtörténik velem. Leült velem szembe és magához húzta jobb karom. Bal markából elengedte az ajándékot és az én tenyerembe csúszott át a hideg lánc. Elhúztam a karom és kinyitottam a markom.
- Úristen Hobi – a fél pillangó medál láttán ismét könnybe lábadt a szemem.
- Nálam van a másik – mondta mosolyogva és az enyém mellé téve a kis mágnesnek köszönhetően összeilleszkedett a két medál. Elmosolyodtam és ajkaihoz hajoltam egy puszit adva rá.
- Köszönöm – töröltem ki a könnyeket szemeimből. A nyakláncokat megfordította és megláttam az egyikbe a „H” betűt a másikban pedig a „J”-t.
- Nem vagyok az egyszerűség híve – mondta és az ő neve kezdőbetűjével ellátott nyakláncot a nyakamba tette. – Ha a sajátjainkat hordanánk, az talán unalmas lenne. Ha rossz kedved van, akkor fordítsd meg a kis pillangót és jusson eszedbe a H betűről az én nevem más részt pedig a mai nap – fogalmazta meg gyönyörűre mondatát. Mosolyogva kivettem tenyeréből a másikat és én is a nyakába tettem.
- Nagyon szeretlek Hoseok – fontam nyaka köré karjaim ő pedig derekamnál fogva ölébe húzott.
- Én is nagyon szeretlek Jimin – mondta és egy újabb szenvedélyes csókba kezdtünk.






7 megjegyzés:

  1. Csajok!! Ugye nem akarjátok abba hagyni?!... :(

    VálaszTörlés
  2. KÉRLEK FOLYTASSÁTOK...ENNEK A MEGSZÁLOTTJA LETTEM....*---* IMÁDOM...<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Új év előtt mindenképpen kint lesz a rész! Köszönjük szépen *o* <3

      Törlés
    2. Szuper! Örülök,hogy írjátok tovább!^^

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés