Little Butterfly 2. Fejezet 1. Rész / Rajongás és gyűlölködés

♦ Hoseok Pov ♦ 

Csütörtök van. A saját ágyamban fekszek és az ablakomon behasító fény égetését próbálom valahogy kerülni takarómba bújva. Itthon vagyok. Fantasztikus érzés újra érezni magam körül a családomat. Vasárnap reggel Ji Woo hívott fel, hogy haza kell jönnöm. Belépve a bejárati ajtón anya sírva ugrott a nyakamba, hogy bocsájtsak meg neki és hogy semmit nem gondolt komolyan. Hosszú ölelések után abbahagyta a sírást és elmondta, hogy mindennél jobban szeret, akármi is történjen. Megígérte, hogy bármikor találkozhatok Jiminnel és hogy szívesen fogadja nálunk. Azóta szinte minden nap sírva kér tőlem bocsánatot. Apával az óta nem volt hosszabb beszélgetésünk. Nem kérdeztem a képekről, amiket Jiminnél találtunk, ugyanis se időm, se bátorságom nem volt. Mindenféleképpen szeretném vele megbeszélni az egészet. Szeretném megtudni, hogy zavarja-e, vagy, hogy szívesen látja-e Jimint itthon. Ji Woo szokásosan mellettem van, amikor csak szükségem van rá és tárt karokkal várja a legújabb eseményeket. A suliban három nap alatt sikerült beszereznem a lehető legtöbb tantárgyból minimum egy egyest, ami elég veszélyessé tette a helyzetem, így nem sokkal tovább tanulás előtt. Jungkook ezen a héten a megszokottnál jóval szégyenlősebb volt, amit betudtam a napról napra egyre sűrűbben lévő véraláfutásoknak a nyakán. Igen, Taehyung és Jungkook lefeküdtek és most mindketten ki vannak virulva. A másik két párunknak is remekül mennek az ügyei. Namjoon, Jinnek minden lépését óvó tekintettel figyeli, Suga pedig... Kémiából valószínűleg életében először áll bukásra úgy, hogy naponta több órát is tanul belőle, de ennek ellenére boldogak együtt. Én és Jimin pedig szintén teljesen jól megvagyunk. Szinte minden délutánt együtt töltünk, ami egyre boldogabbá és boldogabbá tesz. Nagy nehezen kiszálltam az ágyamból és magamra aggatva a ruháim kiléptem a bejárati ajtón. Gondoltam megvárhatnám Jimint. Telefonom órájára tekintettem. Hét óra múlt tíz perccel. Ahogy Jimint ismerem, még csak fel se öltözött. Bekopogtam a bejárati ajtón és szinte abban a pillanatban nyitotta ki édesanyja.

- Jó reggelt Mrs. Park - köszöntem széles mosollyal. 

- Ugyan már Hoseok. Igazán szólíthatnál MinSeonak - simította meg felkarom - Gyere csak be - mondta, azzal beengedett házukba. 

- Jimin még alszik? - kérdeztem izgatottan, amitől egyből egy széles mosoly ragadt az arcára. 

- Fent van, menj be nyugodtan - intett, azzal fel is mentem az emeletre és a szobája felé vettem az irányt. Összegubózva, kissé elnyomott arccal szuszogott, nyakig felhúzott takaróval. Leguggoltam hozzá és kisimítva haját az arcából, homlokára egy apró puszit adtam. Sötét barna szemeit lassan rám emelte és hunyorgatva próbálta felismerni arcom. 

- Jó reggelt Szépfiú - súgtam halkan. 

- Hobi? Mit csinálsz itt? - ült fel az ágyon összetúrt hajszálaival - Hány óra van? El fogunk késni. 

- Negyed nyolc körül. Hihetetlenül édesen nézel ki - álltam elé egy csókért lehajolva. 

- Nem kéne sietnünk? - meredt rám tágra nyílt szemekkel. 

- Hát öltözz. 

- De Hobi. Ömm... - nézett le az alsó részén elterülő takaróra - Nincs rajtam alsó nadrág... 

- Jaj, Szépfiú, láttalak már meztelenül - túrtam fekete tincsei közé - de ha akarod, elfordulok - nevettem fel és arccal az ajtónak álltam. Hallottam, ahogy kuncogott egy kicsit magába, majd felállva az ágyból öltözni kezdett. Pár pillanat álldogálás után hűvös kezek ölelését éreztem a derekamon és Jimin kisebb csókokat osztott nyakamra. Magához szorított és fejét vállamba túrta. - El fogunk késni - fordultam vele szembe arcát kezeim közé véve, majd lassan megcsókoltam. 

- Majd... Anya bevisz - húzódott hozzám egész testével. Hátrálni kezdett és megütközve az ágyban, ledőlt arra. Nyelvemmel utat törtem szájába és egyre vadabbul kezdtem falni ajkait. Ajtónyitódást hallottunk, mire lepattantam szerelmemről és gyorsan megálltam az ágy előtt. 

- Öö... Bocsánat. Nem akarok zavarni... Csak gondoltam megkérdezem, hogy akarjátok-e, hogy elvigyelek titeket - próbálta visszafojtani mosolyát Jimin anyukája.

- Az jó lenne anyu - állt fel mellém párom. 

- Akkor gyertek - fordult meg izgatottan MinSeo. 

Gyorsan beértünk a suliba és a kapuhoz siettünk. Mindenki itt állt, csak Suga volt a suli falánál Yoorával, valószínűleg az apja elől bujkálva. 

- Sziasztok - köszöntünk egyszerre Jiminnel. 

- Csáó - köszöntek vissza. Jungkook halvány mosollyal figyelt minket. Nyakán újabb sötét véraláfutások ékeskedtek, amit nem bírtam figyelmen kívül hagyni. 

- Tae... Te mit csinálsz szegény Kookkal? - nevettem a nyakát bámulva, mire legfiatalabb tagunk arca vérvörösre fordult. 

- Megszeretgetem - ölelte át nevetve V, Jungkook vállát, aki lehajtott fejjel hallgatott. Pár percet még beszélgettünk, majd becsengő után beviharoztunk termeinkbe. Yoora mellé ültem, aki csillogó szemekkel mosolygott rám. Irodalom volt, ami lassan és unalmasan telt a tanárnő izgatottsága ellenére is. 

- Mi újság Jiminnel? - súgta felém fordulva padtársam. 

- Megvagyunk - válaszoltam - és Sugával? Sikerült helyre tenned a bolondot? - nevettem halkan. 

- Nem akarom helyre tenni - mosolygott - így a legédesebb. 

- Édes? Suga? - húztam fel a szemöldököm - Beszélgethetnénk az édes fogalmáról - ráztam meg a fejem nevetve. 

- Ne bántsd már, annyira kitartó - kuncogott ő is. 

- Hogy érted? 

- Hát tudod az apám nem könnyű eset... És ő mégis mellettem marad. 

- Nagyon szeret téged - hajoltam a füzetem felé, hogy jegyzeteljem az óra anyagát - becsüld meg - mondtam, majd meghallva a csengőt felálltam és Jimin terme felé vettem az irányt. Megálltam az ajtóban és karba tett kézzel vártam, amíg a tanár ki nem jön tőlük. Percek teltek el a szünetből, mire tornazsákkal a hátukon megindultak osztálytársai a tesi terem felé. Jimin észre sem véve viharozott ki előttem, amikor derekát megfogva magamhoz húztam. - Hova rohansz Szépfiú? - hajoltam volna szájához egy csókért, de elrántotta fejét. 

- Egy csomóan látnak Hobi... - szakadt ki ölelésemből visszafojtott mosollyal. Felemelt szemöldökkel fogtam meg a csuklóját és rángattam be termükbe, ahol már csak egyetlen fiú volt, de ahogy meglátott minket lehajtott fejjel ki rohant a teremből, becsukva maga után az ajtót. Jimint derekától fogva felültettem a tanári asztalra és lábai közé fészkelődve megöleltem derekát. 

- Most már szabad? - kérdeztem telt ajkait bámulva egyre közelebb hajolva hozzá. 

- Persze - nevetett fel, azzal szájára tapadtam és pólója alá benyúlva hátát kezdtem simogatni. Karjait nyakam köré fonta és így csókoltam tovább. Ajkaink a csengő szó éles hangjára váltak szét egymástól és Jimin leugorva az asztalról az ajtó felé indult. - Át kell öltöznöm - hadarta, majd utána léptem és az ajtót leszorítva mögé álltam. Ijedten fordult felém, ami egy halvány mosolyt csalt az arcomra. 

- Utolsó csók? - kérdeztem tarkójára simítva. Nem adott választ csak még egyszer megcsókolt. 

- Szeretlek - mondta, majd kirohant a teremből.

♦ Jimin Pov ♦

Négy nap telt el szombat óta. Vasárnap Ji Woo hívása ébresztett minket azt mondva Hobinak, hogy térjen haza. Bevallom egy kicsit még nem bántam volna, ha nem ment volna vissza, mert minden este nyugodtabban tudtam elaludni a karjai között. A hétköznapokon iskola után minden délutánt együtt töltöttünk, vagy a srácokkal. Jungkook óvszeres akcióját elmeséltem Hobinak amin persze jót nevetett, és ahogy teltek a napok Kook nyaka körül egyre több véraláfutást lehetett kivenni. Valószínűleg az óta az este óta mindennap együtt töltik az éjszakát. NamJoon pedig incidense után nem nagyon szeretné, hogy szerelme is ilyesmibe keveredjen, ezért minden lépését figyeli a törékeny Jinnek. Yooráról nem igazán tudtunk meg többet, de nagyon próbálkoznak Sugával minél többször együtt lenni. Fáradtságom ismét erősebb volt, mint én, szemeim lehunytam és lassan elnyomott az álom. Reggel egy puha kéz tapintása kényszerítette kinyitni a szemeim. - Jó reggelt Szépfiú - súgta halkan Hoseok rám mosolyogva. - Hobi? Mit csinálsz itt? - ültem fel az ágyon azonnal. - Hány óra van? El fogunk késni! - Negyed nyolc körül. Hihetetlenül édesen nézel ki – állt elém, majd számhoz hajolva megcsókolt. - Nem kéne sietnünk? - Hát öltözz. - De Hobi... Ömm... – néztem le a takarómra, mivel nem volt rajtam alsó nadrág. Mostanában szokásom a nélkül aludni. - Nincs rajtam alsó nadrág... - Jaj, Szépfiú, láttalak már meztelenül – túrt tincseim közé. - de ha akarod, elfordulok – nevetett fel, majd az ajtóm felé fordult. Tudom,hogy láttuk már egymást meztelenül, de ez most mégis más.. Hobira néztem, aki tényleg komolyan gondolta, hogy elfordul majd egy kicsit kuncogtam és szekrényemhez lépve felöltöztem. Lassan odasétáltam hozzá és szótlanul átöleltem derekát majd nyakát kezdtem apró puszikkal elhalmozni. Magamhoz szorítottam meleg testét és fejem vállába túrtam. - El fogunk késni – fordult velem szembe és arcom, tenyerei közé véve lassan megcsókolt. - Majd... Anya bevisz – mondtam majd magammal húzva Hobi egész testét az ágyam felé kezdtem lépkedni és mikor megéreztem annak szélét, ledőltem rá. Nyelvével utat tört a számba ezzel vadabbá téve a csókot. Ajtóm nyikorgó hangjára szétváltunk egymástól és Hobi gyorsabban felpattanva az ágyam elé állt. - Öö... Bocsánat. Nem akarok zavarni... Csak gondoltam megkérdezem, hogy akarjátok-e, hogy elvigyelek titeket – mondta anya, most már belépve a szobámba. Arcát alig tudta normál állapotba tenni. - Az jó lenne anyu – álltam fel én is. - Akkor gyertek – fordult meg izgatottan anya, majd követve őt lementünk a földszintre ahol szemem sarkából apát láttam a konyhában kávézni. Beszálltunk a kocsiba és gyorsan elhajtottunk a suli felé. Mindenki a kapuban állt, kivéve Sugát aki Yoorával a suli falánál álldogált. - Sziasztok - köszöntünk egyszerre Hobival. - Csáó - köszöntek vissza a srácok. - Tae... Te mit csinálsz szegény Kookkal? – nevetett Hobi Jungkookra meredve, majd miután megláttam én is, nyakán az újabb vörös foltokat megértettem mindent. - Megszeretgetem - ölelte át V nevetve Jungkook vállát, aki lehajtott fejjel, cipőjét bámulta. Elmondták a többiek miket csináltak tegnap délután majd a csengő hangjára bementünk termeinkbe. Leültünk V-vel egymás mellé és az egész órát végig beszélte. Megtudtam, hogy vasárnap óta egymással aludtak mindennap és nem telt el úgy este, hogy nem elégítették volna ki egymást, ami így elsőre nagyon meglepett. Kicsöngő után az osztálytársaim szekrényeikhez lépve, tornazsákjukat vállaikra téve elhagyták a termet. Én is kivettem a felszerelésem és Tae után kimentem a teremből. Földet bámulva siettem a tornaterem felé osztálytársaim után, de kezek fonódtak a derekamhoz és húztak vissza. - Hova rohansz Szépfiú? – hajolt ajkaimhoz Hoseok és gyorsan elrántottam a fejem még mielőtt megtette volna, hogy megcsókoljon mivel nem csak mi voltunk a folyosón. - Egy csomóan látnak Hobi... – húzódtam el tőle, visszafojtott mosollyal. Csuklómat megfogva visszahúzott termembe ahol már csak egy osztálytársam volt, de amint meglátott minket gyorsan ki is ment maga után becsukva az ajtót. Derekamnál szorítva felültetett Hoseok a tanári asztalra és lábaim közé furakodva magához húzott. - Most már szabad? – kérdezte, ajkaimra bámulva egyre közeledve. - Persze - nevetettem fel, s azzal ajkaimra tapadt. Pólóm alá benyúlt és kezével hátamat kezdte simogatni. Karjaim nyaka köré fontam, és így csókolóztunk tovább. A csengő fülsüketítő hangjára eltávolodtunk egymástól és gyorsan leugrottam az asztalról és az ajtó felé fordultam. - Át kell öltöznöm – hadartam, majd Hoseok utánam lépve leszorította az ajtó kilincsét és mosolyogva nézett rám. - Utolsó csók? – kérdezte tarkómra simítva szabad kezével, majd kérésére ajkaira csókoltam még egyszer. - Szeretlek – mondtam és kirohantam a teremből egyenesen az öltöző felé. A folyosón pár tanár szigorú pillantást vetett rám, ahogy elszaladtam mellettük. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és berontva az öltözőbe lihegve térdeimre támaszkodtam. - Jimin! Istenem már azt hittem egyedül leszek – szólalt fel V nagyot sóhajtva, amire a többiek megforgatták szemüket.

Átöltöztem és bementünk a hatalmas tornaterembe. A múltkori tesi órával ellentétben most lányok is részt vettek az órán, akik a hajukat csavargatva, mosolyogva bámultak engem. Egy trikóban voltam és egy melegítő nadrágban. Talán hiba volt ezt a felsőt választani erre a célra. Belépett a tanár és a nyakában lógó sípot megfújta, mire mindannyian tornasorba álltunk. - Sziasztok, gyerekek, a mai órán fejleszteni fogjuk az állóképességeteket és atlétikázni is fogunk. Ha sikerül... - mondta halkabban. - Melegítsetek be és a sípszó után kérlek, hozzatok ki a szertárból egy-egy szőnyeget! – adta ki az utasítást a férfi. V mellé lépve elkezdtem bemelegíteni, de ahogy lehajoltam a lányok hangos kuncogásba kezdtek. Nem értettem miért, majd a kis bandájukból kilépett egy szőke, hosszú hajú lány, aki elém állva szintén lehajolt, így tökéletes belátást láttam dekoltázsára. Valószínűleg ez is volt a célja, mert, ahogy ráemeltem tekintetem ő csak tovább, mosolyogva hajolt le lábaihoz. V felé fordultam, aki értetlenül állt mellettem és nézte a jelenetet. - Victoria! – szólt rá tesi tanárunk. A lányt mit sem érdekelve tovább kellette magát előttem. – Victoria kérem, hagyja dolgozni a fiúkat! - Úgy látom nincs ellenükre – kacsintott rám Victoria és egy perverz mosolyt vett fel arcára, amire csak elborzadva tudtam visszanézni rá. Egy kis cetlit kivett rövidnadrágja zsebéből és közelebb lépve hozzám a zsebembe csúsztatta azt, de még mielőtt elment volna a fülemhez hajolt. – Hívj fel – mondta, amire kikerekedett szemekkel utána néztem majd elnevettem magam és V-re tekintettem, aki felhúzott szemöldökkel nézte még mindig, ahogy dacosan visszalépkedett a barátnőihez. - Még ekkora ribancot – mondta, Tae ciccentve és visszafordult, hogy tovább bemelegítsen. 

A tanár megfújta sípját, és kihoztuk a szertárból a szőnyegeket. Bukfenceztünk párat, majd visszatéve a kelléket a helyére a padokat kihoztuk a teremre és szökdeltünk rajtuk egészen az óra végig. Visszapakoltunk és felmentünk öltözni. - Ji-j-jiminh.. – fordult felém a mellettem öltöző fiú, remegve. - Mond – néztem rá kedvesen. - Hát.. öh. Victoria.. – egyből levágtam mit szeretett volna. Természetesen a kis cetlit, amit az említett lánytól kaptam. Kivettem a zsebemből és oda adtam neki, majd elpirult arccal elvette azt, amire V felnevetett. Visszamentünk a folyosóra és meglepett, hogy az egész banda - persze rajtunk kívül – a folyosón beszélgetett egymással. Odasétáltunk hozzájuk és Hobihoz bújtam egy ölelésért majd a tőlünk balra lévő ajtón egy lány esett ki, utána pedig öt lány nevette ki majd az egyik a haját megfogva felemelte és az arcába kezdte mondani a magáét. - Mégis mi jogod van neked az én Yoongimmal járni? – amint meghallotta Suga a saját nevét tudta és mi is tudtuk, hogy a földön heverő, bajba esett lány nem más, mint Yoora. Azonnal odarohantunk és Yoora elé állva félkörben bevédtük őt míg Suga a karjai közé emelte szerelmét és simogatni kezdte a haját. Jin is leguggolt mellé majd segített felállítani Yoorát és Yoongi elénk lépett majd dühösen a lányok szemébe nézett. - Nem akarok megütni egy lányt, mert az nem egy férfihez méltó. De ha megtehetném már a temetésetek időpontja lenne kiírva a hírtáblára – sziszegte fogai között, és ökölbe szorított kezeit alig tudta maga mellett tartani. - Jaj Sugi, hát nem is csináltunk semmit vele! Saját maga csinálta – mutatott Yoorára, valószínűleg a bandavezér. Mögötte pedig hangos nevetésbe kezdtek csatlósai. - Te kis ri.. – mozdult ütésre Suga, de hozzá lépve épp, hogy vissza tudtuk húzni Rap Monsterrel, míg mielőtt megtette volna. - Nem hozzád való az a lány Sugi – vihorászott kárörvendően a lány majd elsétált barátnőivel. Elengedtük Sugát majd gyorsan karjai közé szorította Yoorát akinek a szeme alatt és arcán nagy lila foltok ékesedtek. Sóhajtottam egyet és aggódó szemekkel Hobira néztem, aki fejét csóválta. - Srácok szerintem mi haza megyünk, majd beszélünk okés? – mondta felénk fordulva Suga. - Persze menjetek csak – válaszolt Jin, majd Suga bement kettejük táskájáért és elindultak a kijárat felé. Szörnyű, hogy milyenek ezek a lányok.

♦ Hoseok Pov ♦

A saját termem felé vettem az irányt. Matek dogát írtunk, én pedig szokásosan csak bámultam a semmit mondó kérdéseket fél órán keresztül. Yoorára bámultam, aki hasonlóan üres tekintettel meredt a lapra. A szokásosnál fáradtabbnak tűnt és elég összeszedetlennek. - Jól van, tegyétek le a tollaitokat - mondta unottan a pedagógus. Felállt és sorba menve a padokon mindenkitől elvette a lapját. Padtársamnál megállt és fej rázva sóhajtott egyet. - Úgy vélem néhányatoknak hanyagolni kéne a fiúzást - tett egy erős célzást Yoora felé, majd tovább ment. - Én meg úgy vélem, hogy valakit arcon kéne köpni - morogta a mellettem ülő épp hogy hallhatóan, mire halkan felnevettem és keresztbe font karokkal büszkén hátra dőltem a székemben. - Mondott valamit kisasszony? - fordult meg pedagógusunk szúrós szemekkel figyelve Yoorát - Esetleg szeretné, hogy beszéljek az édesapjával? - Tanár úr, én voltam - emeltem fel még mindig mosolyogva az egyik kezem, hogy megvédjem Yoorát. - Igazán? Megismételné, hogy mit mondott? - Azt mondtam, hogy tanár úrnak jót tenne egy kis felfrissülés. - Ezt, hogy értsem? - Teljesen el van vénülve - mondatomra az osztály halk kuncogásba tört ki. - Hoseok, fáradjon ki az órámról - sóhajtott az ajtó felé mutatva. - Ne úgy tessék érteni, de ki mond olyat hogy hanyagolni kéne a szerelmet? Hát nem a boldogság lenne az ember fő célja? Abban meg azt hiszem megegyezhetünk, hogy a szerelem a legszebb dolgok közé tartozik és mindannyian tudjuk, hogy ezek tesznek boldoggá. Azzal, ha megvonja egy 17-18 éves tinédzsertől a szerelem csodáját, elvesz a boldogságából egy kis darabot. Ne haragudjon, de nem mindenki akar negyven évesen szüzen tíz macskával matekot tanítani - széles mosolyra húztam a szám, miközben végig a szemébe néztem. Yoora a száját beharapva próbálta visszafojtani nevetését. Vörösödő fejjel gyűrte a kezében tartott papírokat tanárunk, majd lassan megtámaszkodott előttem a padon és teljesen az arcomhoz hajolva szívott egyre mélyebbeket a levegőből. - Azonnal menjen ki az órámról! - szuszogta fogai között, mire meg is szólalt a csengő és mindenki kiviharzott az ajtón. - Oké - húztam még szélesebbre a szám szélét és felpattanva kimentem a folyosóra. Yoora már sehol nem volt mire kiértem, ellenben Namjoon és Jin a termem előtt beszélgettek. Odamentem hozzájuk és vigyorogva köszöntem nekik - Csá! A többiek? - Nem tudjuk. Mi történt? - nézett a termünkből idegesen motyogva kijövő matek tanárra. - Azt hiszem rájött, hogy szar élete van - vontam meg a vállam. Suga kómásan totyogott hozzánk. - Yoora? - fordult felém. - Én is örülök neked Yoongi - nevettem fel egy kicsit - egyébként nem tudom. Elég fáradtnak tűnt. - Hát mondjuk ezt megértem - vett fel egy perverz mosolyt szintén álmos arcára, mire mindhárman felnevettünk. Jungkook hirtelen beállt közém és Jin közé. - Mi a pálya? - kérdezte széles mosollyal - V és Jimin? - Tesin voltak. Mindjárt jönnek - mondtam, mire már ide is értek. 

Jimin óvatosan hozzám bújt egy ölelésért, míg V átölelte Kook vállát. A tőlünk balra lévő egyik ajtón egy lány esett ki, öt másik pedig hangos vihogásba kezdett, mire mindannyian odakaptuk a fejünket. Egyikőjük a földön fekvő lányt a hajától fogva felrántotta és az arcába kezdett kiabálni. - Mégis mi jogod van neked az én Yoongimmal járni? - meghallva Suga nevét, egyből tudtuk, hogy Yoorához beszél a lány és odarohanva félkörbe elé álltunk, míg Suga karjába véve szerelmét a haját kezdte simogatni. Jin leguggolt melléjük és segített felállítani Yoorát. Suga dühtől izzó szemmel elénk lépett és hangosan a lányokra förmedt. - Nem akarok megütni egy lányt, mert az nem férfihez méltó. De ha megtehetném már a temetésetek időpontja lenne kiírva a hírtáblára - sziszegte idegesen fogait összeszorítva. Ökölbe szorított kézzel állt, úgy, mint aki képes lenne megölni ezt a lányt. - Jaj Sugi, hát nem is csináltunk semmit vele. Saját maga csinálta - mutatott Yoorára, mögötte pedig hevesen kezdtek nevetni. - Te kis ri... - lendítette ütésre a kezét Suga, mire RapMon és Jimin mellé lépve visszahúzták a karját. - Nem hozzád való az a lány Sugi - vihorászott, majd barátnőivel kisétált a teremből. Elengedték Sugát, aki azonnal a karjai közé szorította véraláfutásos arcú szerelmét. Jimin aggódó szemekkel rám nézett én pedig idegesen megráztam a fejem. - Srácok szerintem mi haza megyünk, majd beszélünk okés? - mondta Suga. - Persze, menjetek csak - válaszolta Jin, Suga pedig bement kettőjük táskájáért és elindultak haza. - Idióta ribancok - morogtam. - Kik voltak ezek? - kérdezte Jungkook. - Legyen elég annyi, hogy eléggé rá vannak szállva a Bangtanra - mondta Rap Monster utánuk fordulva - Ha valakihez is hozzáér bármelyikőjük kurvára nem fog érdekelni mennyire nem férfias dolog, felpofozom őket sorban. - Nyugi Namjoon - ölelte át derekát Jin. Eltelt a maradék négy órám és a Jimin terme előtti ablakhoz támaszkodtam. Öt percen keresztül csak bámultam kifele, amikor két puha kéz tapadt a szemeimre hátulról. - Azt hittem sose jössz ki - mosolyogtam megfogva a szememen pihenő kezeket. 

♦ Jimin Pov ♦

- Idióta ribancok - morogta Hobi. Teljesen egyetértettem vele.

- Kik voltak ezek? - kérdezte Jungkook. - Legyen elég annyi, hogy eléggé rá vannak szállva a Bangtanra - mondta Rap Monster utánuk fordulva. - ha valakihez is hozzáér bármelyikőjük kurvára nem fog érdekelni mennyire nem férfias dolog, felpofozom őket sorban. - Nyugi Namjoon - ölelte át derekát, Jin. Bementünk termeinkbe és végig ültem a maradék négy órám. Taehyung aludt az utolsó kettőn, de a tanárokat ez kevésbé érdekelte mind eddig. - Kim Taehyung! – szólt rá biosz tanárunk, de V fel sem emelte a fejét. Ciccentett egyet a tanár majd újra mondandójába fogott. Sosem szerettem a bioszt, de kit is áltatnék, ha azt mondanám, hogy szeretem bármelyik tantárgyat is. Végre kicsöngettek és elkezdtem pakolni a cuccaimat. – A többiek elmehetnek, Park Jimin és padtársa pedig még itt maradnak – mondta szúrós szemekkel rám nézve majd elfordult, és elpakolta ő is könyveit. Felálltam székemből, majd megveregettem Tae hátát, hogy kelljen fel. Érintésemtől hirtelen ugrott egyet majd morcosan rám nézett és visszatemette fejét, karjai közé. Biztos megint hosszú éjszakájuk volt Jungkookal. Felvettem a táskám és a pad elé állva rá támaszkodtam. – Fiúk. Mi történt már megint? – cikázott a tekintete közöttünk. – Nem figyeltek az órámon, és ahogy hallom más tanárjaitokén sem. Nem lesz jó vége – mondta karba tett kézzel. Megböktem karommal Taehyungot aki végre felnézett és a tanár úrra pillantva elszörnyedt. – Aigoo, látod Jimin miről beszélek? Most sem figyel. Te még a jobbik eset vagy, de kérlek, benneteket tanuljatok! Most pedig menjetek – húzta kis mosolyra száját. Nem válaszoltam semmit, mert igazából erre nagyon nem is tudnék mit. Felálltam a padról, intettem egyet Taehyung felé és már siettem is Hobihoz. Ahogy kiléptem az ajtón kissé meglepődtem, hogy Victoria állt Hoseok mellett az ablak előtt, de úgy tettem mintha nem lenne itt. Megöleltem szerelmemet, amire azt hittem felfogja ez a kis cafka, hogy menjen el, de ugyanúgy állt egy helyben mellettünk. - Bocsi, csak bent tartott a biosz tanár – mosolyogtam Hopera majd Victoriára néztem, aki fülig érő mosollyal várta, hogy hozzá szóljak. - Victoria, te mit csinálsz itt? - fordultam felé értetlen tekintettel. Szótlanul közelebb lépett hozzám, és karját nyakam köré fonta, ezzel teljesen hozzám préselődött. Iszonyatosan megijedtem, hogy a végén még lesmárol vagy valami. Hoseokra néztem, aki ugyanúgy ott állt az ablak párkányára támaszkodva kissé kuncogva. Újra Victoria szemeibe néztem, és ekkor vettem észre még is mennyi smink van rajta. Borzalmas. - Gondoltam eljöhetnél és segíthetnél a kémiában – szólalt meg kényes hangon. - Szar vagyok kémiából – emeltem le magamról kezeit és Hobi mellé léptem. - amúgy is... Ne haragudj, de én mást szeretek – néztem rá óvatosan a mellettem állóra. - Ki beszélt itt szerelemről? – vonta fel a szemöldökét Victoria. - Na, jó – állt fel mellőlem Hoseok, most már kiadva magából az eddigi visszafojtott nevetést. - ne haragudj, de sietünk – ölelte át vállam, majd elindultunk a kijárat felé. - Így van, szia – köszöntem el tőle. - De azért felhívsz ugye? - kiabált utánunk, de mindketten figyelmen kívül hagytuk és gyorsan lerohantunk a lépcsőn, majd hazafelé vettük az irányunk, lassítva a tempón. - Te miért nem segítettél? – förmedtem rá. - Ne haragudj, de nagyon vicces volt – nevetett még mindig. - És mi van, ha elmegyek vele? – fontam össze karjaim, kérdően ránézve. Valóban simán megtehettem volna. Kíváncsi vagyok, mit felel. - Nem mentél volna – szorított magához vállamtól fogva. - Honnan tudod? - Szeretsz engem. Nem bírnád ki, ha elveszítenél – mondta büszkén. - Neked mikor lett ekkora arcod? – nevettem fejemet megrázva. Leemelte kezét, vállamról, majd ujjainkat összekulcsolva sétáltunk hazáig, majd a két ház között megálltunk az úttesten. - Hát akkor, szia – mosolygott rám majd közelebb lépve hozzám lassan megcsókolt én pedig karjaimat nyaka köré fontam. - Szia – köszöntem el én is tőle mosolyogva, elváltam ajkaitól és bementem a házba.

♦ Hoseok Pov ♦

Végig tapogatva azonban furcsává váltak a vékony ujjak és a műkörmök, szóval hirtelen megfordultam, amikor észre vettem, hogy aki előttem áll, az egy túl sminkelt lány, aki mindenét kitéve állt meg mosolyogva előttem. - Te nem Jimin vagy - állapítottam meg. - Nem te buta - mondta kényesen, majd mellém állt, megtámaszkodva az ablak párkánynál - de őt várom én is - sóhajtott. Valószínűleg egy újabb "rajongója" lehet. Értetlenül bámultam rá, mire azonnal mondta is tovább. - Össze fogunk jönni - mosolygott csillogó szemekkel. Szegény, tudatlan lány... - Igazán? - próbáltam visszafojtani a nevetésem - ez ilyen biztos? - Igen. Ma megbámult. Aztán elkérte a számom. - Elkérte? - húztam fel értetlenül a szemöldököm - Jimin? - Hát... Nem mondta ki... De akarta. Így megadtam neki - húzta ki magát büszkén. Akaratom ellenére is nevetni kezdtem, majd megráztam a fejem. - Most mi van? - Semmi, aranyos vagy, folytasd - mondtam még mindig nevetve. - Aranyosnak gondolsz? - fordult felém hatalmasra nyílt szemekkel. Jézusom. Ez teljesen bolond. - Nem úgy értem. Vagyis... Ömm... Nekem van valakim - magyarázkodtam, mire Jimin kiviharzott a teremből és hozzám bújt egy ölelésért. - Bocsi, csak bent tartott a biosz tanár - mosolygott, majd a mellettem álló lányra pillantott. Összehúzott szemöldökkel nézett rám, majd vissza a lányra. - Victoria, te mit csinálsz itt? - fordult felé értetlen tekintettel. A lány közel lépett hozzá és átölelve Jimin nyakát, hozzápréselődött, Jimin pedig ijedt tekintettel nézett rám. Normális esetben lehet kiakadnék, de ez a lány szörnyen vicces volt, így csak bámultam a jelenetet visszafojthatatlan nevetéssel. - Gondoltam eljöhetnél és segíthetnél a kémiában - mondta kényes hangon enyhén célozgatva. - Szar vagyok kémiából - emelte le magáról a lány kezeit és mellém lépett. - amúgy is... Ne haragudj, de én mást szeretek - vetett rám egy óvatos pillantást. - Ki beszélt itt szerelemről? - állt felhúzott szemöldökkel Victoria. - Na jó - álltam fel most már hangosan nevetve - ne haragudj, de sietünk - öleltem át Jimin vállát megindulva a kijárat felé. - Így van szia - köszönt el Jimin. - De azért felhívsz ugye? - kiabált utánunk, de figyelmen kívül hagyva. Kirohantunk a suliból és elindultunk haza. - Te miért nem segítettél? - förmedt rám szerelmem. - Ne haragudj, de nagyon vicces volt - nevettem még mindig. - És mi van ha elmegyek vele? - fonta össze karjait kérdően nézve rám. - Nem mentél volna - szorítottam magamhoz vállától. - Honnan tudod? - Szeretsz engem. Nem bírnád ki, ha elveszítenél. - Neked mikor lett ekkora arcod? - nevetett megrázva a fejét. Leemeltem válláról a karom és ujjaimat az övéi közé kulcsoltam. Haza sétáltunk és szokásosan megálltunk a két ház között. - Hát akkor szia - mosolyogtam rá, majd derekát átölelve magamhoz húztam. Karjait a nyakam köré fonta, majd lassan csókolni kezdtem. - Szia - köszönt el ő is elválva ajkaimtól. Egy helyben állva figyeltem még, ahogy bemegy a házukba. Az ajtóban még egyszer rám mosolygott, majd becsukta azt. - Woo Jin? - hallottam egy ismeretlen női hangot, ahogy apám nevét mondja.