Little Butterfly 8. rész / A vacsora / +18!

♦ Hoseok Pov ♦


- Felhívlak később - mosolygott rám halványan. Hihetetlen mennyire megtud nyugtatni a mosolyával. - szeretlek Hobi - súgta. - Én is szeretlek - öleltem meg most én, majd egy utolsót intve belépett a házukba, mire én is a miénkbe. Anya a konyhába idegesen tevékenykedett, apa pedig a nyakkendői között kutatott. Basszus. A vacsora. Teljesen kiment a fejemből.


- Hoseok, készülődj! - utasított apa, azzal elindultam a szobámba és magamra kaptam szmokingom. Leérve a nappaliba már anyáék is felöltözve várták vendégeinket. A kanapén ülve beszélgettek, majd lesétált Ji Woo is, csinos vörös ruhában. Szokás szerint gyönyörű volt. A csengőnk hangjára hirtelen felugorva anya az ajtóhoz sietett. Megigazította magán ruháját, hátra tekintett, majd széles mosollyal ajtót nyitott. Végig mértem a családot, ám amikor megpillantottam az ismerős fekete fürtöket, megállt a testemben a vérkeringés. Kikerekedett szemekkel figyeltem a padlót bámuló fiút. Szemem sarkából láttam, ahogy Ji Woo rám mered. - Jimin - szólítottam fél hangosan, mire alsó ajkát beharapva rám emelte tekintetét. - szia! - Ismeritek egymást? - mosolygott apa szélesen, miközben üdvözölte szerelmem szüleit. - Ömm.. Aha.. - motyogtam. Hogy a francba történhet ez meg? Jimin ezt tudta? - Gyertek, üljetek le! - vezette vendégeinket az asztalhoz anya. Jimin és Ji Woo között foglaltam helyet, velem szemben Jimin anyukája, mellette a férje és az én anyukám, apa pedig az asztalfőnél ült. Miközben egymást szórakoztatva mesélték a közös élményeiket, vagy épp a munkáról meséltek, Jiminnel hosszú pillantásokat váltottunk. Hihetetlenül jól állt neki a szmoking. A lába megállás nélkül remegett az asztal alatt. Kezemet, minden feltűnés nélkül combjára simítottam, mire megfeszült és remegése abbamaradt. Sóhajtott egyet, levettem róla a kezem. Arcáról lesütött a rettegés. A körülöttünk lévő öt ember között hangos nevetésben tört ki, miközben én nem figyeltem. - Jól van, jól van - állt fel nevetve anya - kezdjük el a vacsorát jó? - azzal elkezdte mondani az asztali köszöntőt. Szívem egyre gyorsabban kezdett verni. Talán most lenne rá alkalom, hogy elmondjuk, hogy...
- Valaki szeretne esetleg valamit még mondani? - nézett körbe anya. - Hát ha nem, akkor jó étvágyat! - azzal lassan mindenki elkezdett leülni, csak én nem mozdultam. Jimin remegő térdekkel ült le. - Nekem lenne egy bejelenteni valóm.. - dörzsöltem meg a tarkóm. Jimin és Ji Woo kikerekedett szemekkel bámult rám. - Hoseok erre semmi szükség.. - súgta felém nővérem, de nem figyelve rá, felsóhajtottam és elkezdtem. - Anya... Apa... Sose gondoltam, hogy egyszer ez lesz. Tudom mennyi mindent megtettetek értem és tudom, hogy az a minimum, hogy őszintén állok ki elétek amikor beszélek magamról, mindent felvállalva. Félek a reakciótól és talán amint kimondom meg fogom bánni, de már nem kezdhetem újra... - mondtam felváltva nézve szüleimre. - Fiam, még is mit akarsz mondani? - nézett rám anya értetlenül. Másodpercekig meredtem rá, kissé talán meggyötört arccal, azzal felsóhajtottam és belekezdtem. - Én meleg vagyok - szorítottam össze szememet, mire teljes némaság telepedett le a házban. Egy lélegzet vételt is alig lehetett hallani. - Hoseok, ez nem vicces. Ülj le! - rázta meg a fejét anya. - Komolyan mondom... - Ez nem igaz - nevetett keservesen anya és a combjára csapott. Reménykedett, hogy csak egy rossz poénnak szánom. Jimin apukája hatalmasat sóhajtva hajába túrt. Rátámaszkodott az asztalra és mélyen szívtba be a levegőt. A szívem teljesen összeszorult. Gombóc telepedett a torkomba. Anya rávágott egyet az asztalra amire összerezzentem és nagy köröket kezdett írni a házban. Jimin homlokán megjelent pár izzadtság csepp, és már szinte kontrollálhatatlanul járt a lába az asztal alatt. Szemét lesütötte. Ji Woo is hasonlóan viselkedett. Jimin apja a fiára meredt. Mintha megérezte volna hogyan is akarnám folytatni mondandóm.

- Fiam, ugye te nem? - Kérdezte az apja feszülten. 

- Én.. ezt.. nem itt szeretném megbeszélni - Mondta ki nehezen a szavakat Jimin.

- Te tudtál erről? - nézett mogorván Jimin anyukájára, férje.

- Ne haragudj... - nyelt egy hatalmasat - nem tudtam, hogy hogyan... - kezdett magyarázkodni, ám nem fejezte be. - NEM CSINÁLHATOD EZT VELEM! MIVEL ÉRDEMLEM KI EZT? MIÉRT VELEM TÖRTÉNIK EZ? - csapkodott a házban anya minden szilárd dolgot, de amikor egy elég drága váza a kezébe akadt Ji Woo felállt és gyorsan elvette tőle még mielőtt a földhöz vágta volna. - Na jó... Mi most akkor azt hiszem elmegyünk - állt fel szerelmem anyukája megragadva a kezét és elhúzta mellőlem. Édesapja lesokkolva utánuk indult és szó nélkül nyitották ki bejárati ajtónkat. Jimin kétségbeesett szemekkel nézett rám. Én is rámeredtem, majd mire elindultam volna felé becsapódott az ajtó. Anya helyet foglalt a fotelben és térdére támaszkodva hajába markolt. - FELFOGTAD HOGY MIT MŰVELSZ? TÖNKRETESZED AZ ÉLETEDET! - minden egyes szavára egyre jobban rándult össze a gyomrom, és nem is törődve arcomon legördülő könnycseppjeimmel, csak arra gondoltam, hogy ennél jobban még sose gyűlöltem magam. Végül a dühöngésből anya is sírásba fogott. Ordított és bőgött. - Édesem nyugodj már meg.. Annyira nem szörnyű... - ült mellé apa, hátát simogatva. - NEM SZÖRNYŰ? EZ SIRALMAS! NEM ÉRTED MIRŐL BESZÉL? - förmedt rá apámra. A lábaim már alig tartottak, amikor anya felállt és felém indult. Gyűlölet sugárzott a szeméből. - Ez a hülye gyerek vitt bele ebbe mi? - sziszegett ökölbe szorított kézzel. - Ne beszélj róla így! - emeltem fel a hangom most már én is. Egész testembe remegtem. Könnyek zuhantak át az egész arcomon. - Ebben a házban úgy beszélek ahogy akarok. Megértetted te szerencsétlen? - húzta össze a szemét fintorogva - Takarodj el innen! - tartotta bent a lélegzetét. Mit mondott? Elküldött? A saját anyám? Sötét foltok telepedtek a szemem előtt. Tudtam, hogyha nem ülök le, hamar el fogok ájulni. - SÜKET VAGY? TŰNJ MÁR INNEN! - azzal felrohantam a szobámba és egy utazó táskát előkeresve minden kéznél lévő ruha darabot beledobáltam. Rátámaszkodtam a teletömött utazómra és hangos sírásba kezdtem. Sose éreztem ekkora fájdalmat. Ji Woo nyitotta ki az ajtómat és mellém térdelt. - Hoseok... Nyugi... Shhh - próbált lenyugtatni, de gesztusától csak még hangosabb sírásba kezdtem és szorosan magamhoz öleltem. - Ígérem, hogy lenyugtatom... - nyomott egy puszit a homlokomra. Lassan kiszakadtam karjai közül és elindultam lefele. Megálltam az ajtó előtt és mély levegőt véve kiléptem azon. A szemben lévő ház felé indultam, majd az ajtóra borulva heves kopogásba kezdtem. Körülbelül ötödjére dübögtem az ajtón amikor szerelmem édesanyja nyitott ajtót. - Hoseok... - lepődött meg - Hoseok ne sírj! - ahogy kimondta a nyakába ugrottam, amitől teljesen ledöbbent, de lassan megölelt ő is. - Gyere be - szakadt ki az ölelésemből, majd elvette a cuccom és leültetett a fotelbe. Nem láttam se Jimint, se az apját. - Minden rendben lesz. Nyugalom... - simogatta hátamat kedvesen. - Jimin! Gyere le kérlek! - kiabált fel az emeletre. Szóval itthon van. Semmire se vágyok jobban, mint hogy karjaim között tarthassam. 
Pár pillanat múlva lassan lesétált a lépcsőn. - Igen anya? - meredt a padlóra, majd ahogy kicsit feljebb emelte a fejét, észrevett és felém kezdett futni, majd én is felálltam és karjai közé zuhantam. - Hoseok! Mi történt? - szorított magához a lehető legjobban. Könnyeimmel eláztattam pólóját, de ő mit sem törődve azzal nem engedett az ölelésén. - Szeretnél nálunk aludni? - mosolygott kedvesen rám anyja, amire elválva Jimintől lassan bólogatni kezdtem. Szerelmem maga felé fordította a fejem és összeérintettük homlokaink. Becsuktam a szemem, egy kicsit megnyugodtam. - Gyere fel - fogta meg a kezem és a szobájába vezetett. Becsukta az ajtót és leültetett az ágyára. - Minden rendben? - simított végig arcomon. - Semmi nincs rendben Jimin - szipogtam magam elé. - Csak... Kérlek... Soha ne hagyj magamra. Ígérd meg, hogy nem hagysz el soha. Könyörgöm...Anyám teljesen kiakadt. - Nem foglak Hobi. Soha - ahogy kimondta arcomról letörölte a könnycseppeket és helyükre apró puszit lehelt. Szemébe nézve teljes forróság járt át az egész testemen és vad csókkal köszöntem meg neki. Nyelvét megtáncoltattam, majd teljesen magamhoz szorítottam megfeszült testét.


♦ Jimin Pov ♦


Megálltunk a bejárati ajtónk előtt, utolsó simításként megigazította apa a nyakkendőjét anya pedig a ruháját majd a csengőre nyomott. Még most lenne időm visszafordulni. Nem akarok részese lenni a szülei kiakadásának. Alig telt el fél perc, amin átfutottak gondolataim már nyílt is az ajtó. - Sziasztok! – köszöntött minket Hoseok édes anyja, akinek meglepően vékonyka hangja volt. Lehajtottam a fejem és úgy léptünk be a házba. Pulzusom az egekbe szökött, amikor megszólított nevemen Hobi. - Jimin – beharaptam ajkaim és félénken ráemeltem a tekintetem. - szia! – még mielőtt visszaköszöntem volna apja szakított félbe. - Ismeritek egymást? – mosolygott ránk miközben kezet fogott apámmal. - Ömm.. Aha.. – motyogta Hobi apjára nézve majd ismét felém fordult. Nem tudom, mit kellene ilyenkor szólnom, csak aggódó tekintettel néztem rá. - Gyertek, üljetek le! – vezetett minket édesanyja az asztalhoz. Ekkor vettem észre, hogy Ji Woo is itt van, aki az asztal túlsó szélére ült, balra mellé Hobi és végül én foglaltam helyet. Előttem apa ült, jobbra mellette anyám akivel Hobi volt szembe, anyum mellett a két testvérpár édesanyja az asztalfőnél pedig apjuk ült. Miközben a felnőttek egymást szórakoztatva meséltek közös élményeket és rólunk szóló történeteket én addig Hoseokkal hosszú pillantásokat váltottam, Ji Woo pedig üres tekintettel bámult maga elé. Amint halkult a kacarászás, lábaim remegésbe kezdtek a rettegéstől, hirtelen Hobi kezével a combomra simított. Sóhajtottam egy nagyot, és levette rólam. Iszonyatosan rettegtem. A körülöttünk lévő öt ember hangos nevetésben tört ki ismét, még Ji Woo is. - Jól van, jól van – állt fel nevetve mrs. Jung - kezdjük el a vacsorát jó? – felálltunk mi is, s azzal elkezdte mondani az asztali köszöntőt. - Valaki szeretne esetleg valamit még mondani? - nézett körbe. - Hát, ha nem, akkor jó étvágyat! – lábaim ismét remegésbe kezdtek mikor már mindenki lassan helyet foglalt Hobi megszorította a csuklóm, de én leültem., mintha nem is vettem volna észre, hogy hozzám ért. - Nekem lenne egy bejelenteni valóm.. – kikerekedett szemekkel fordultam felé, ahogy Ji Woo is tette. Ugye nem most.. - Hoseok erre semmi szükség.. – súgta felé nővére, amit meg sem hallva felsóhajtott és elkezdte. - Anya... Apa... Sose gondoltam, hogy egyszer ez lesz. Tudom mennyi mindent megtettetek értem és tudom, hogy az a minimum, hogy őszintén állok ki elétek amikor beszélek magamról, mindent felvállalva. Félek a reakciótól és talán amint kimondom meg fogom bánni, de már nem kezdhetem újra... – azt hittem már majd kiugrik a szívem a helyéről, amikor abba hagyta beszédét. Édesapámra néztem, aki felhúzott szemöldökkel meredt szerelmemre.

- Fiam, még is mit akarsz mondani? - nézett rá anyja értetlenül. Másodpercekig meg sem szólalt senki, mire aztán talán összeszedte bátorságát Hobi és ujjaim közé helyezte az övéit. - Én meleg vagyok - és kimondta. A kis izzadtság cseppek pedig lefolytak a halántékomon egészen a nyakamig. Teljes némaság telepedett le a házban. - Hoseok, ez nem vicces. Ülj le! – szólalt meg az anyja. - Komolyan mondom... – szorította meg még jobban a kezem. - Ez nem igaz - nevetett fel keservesen anyja, amire felemeltem a fejem és ránéztem apukámra. Nagyot sóhajtva a hajába túrt. Hobi anyja keservesen nevetett. Apám könyökkel rátámaszkodott az asztalra és a fejét a tenyereibe temette. Mély levegőket vett. Mrs. Jung rácsapott az asztalra amitől mindenki összerezzent, aztán fel alá járkált az étkező asztal mellett. Apukája sokkos állapotban volt. Ji Woo lehajtott fejjel ült mellettem, én is próbáltam minél mélyebbre süllyedni székemben. Nem akartam itt lenni, éreztem, hogy nyom a mellkasom és, hogy mindjárt elerednek a könnyeim. Apa szúrós tekintetét éreztem magamon, de nem néztem fel rá. Nem birtam a szemeibe nézni. Anyám, apám hátát simogatta próbálta nyugtatni.

- Te tudtál erről? – szólalt meg apukám, amire visszafordítottam a tekintetem rájuk. - Ne haragudj... - nyelt egy hatalmasat anya. - nem tudtam, hogy hogyan... - kezdett volna magyarázkodni, de nem tudta befejezni. - NEM CSINÁLHATOD EZT VELEM! MIVEL ÉRDEMLEM EZT? MIÉRT VELEM TÖRTÉNIK EZ? – kezdett el csapkolózni édesanyja amire Ji Woo mellé ugrott és elvette tőle a porcelán vázát, amit már készült volna földhöz vágni. Apja is mellé lépett és karjai közé fogta a nőt. - Na, jó... Mi most akkor azt hiszem, elmegyünk – állt fel anya a helyéről és mellém lépve megragadta a karom és elhúzott Hobi mellől. Apa is utánunk indult és köszönés nélkül nyitotta ki anyám, a bejárati ajtót. Kétségbeesett szemekkel hátrafordultam szerelmemre, aki megindult felém, de apum akkor már becsukta mögötte az ajtót. Anya magával vonszolt egészen bejárati ajtónkig. Beléptünk a házba és vérbe fagyott arccal apámra néztem, aki megindult felém. - Fiam, te teljesen megőrültél? Nem ismerek rád! – rázott meg a vállamnál fogva. Pár percig a szemeimbe nézett dühösen, amitől már könnyek szöktek a szemembe. Sóhajtott egy nagyot és magához húzott, hogy megöleljen, amit egyszerűen nem tudtam hova tenni. Válla fölött anyára tekintettem, aki csak elmosolyodva nézte a jelenetet. – Nem erre számitottam mikor hazaértem, hogy a fiam ezzel fogad – fogott ismét a vállamnál. Könnyeimet csurogtak az arcomon, amit apa észre véve letörölgette ujjával az arcom. . Ránéztem és már nem az a dühös tekintet nézett vissza rám, ahogy öt perccel ezelőtt, hanem az elfogadó és beletörődő apai tekintet. Elmosolyodott és újra magához szorított. Sírásom most még jobban felerősödött és végül anya is mellénk lépett, hogy átöleljen bennünket. – Gyere fel Jimin mutatok neked valamit – s azzal felvezetett hálószobájukba, anyumat lent hagyva a nappaliban. – Ülj le – paskolta meg az ágyat maga mellett majd az üveges szekrény ajtaját elhúzva egy albumot vett a kezébe. A borítóján az ő neve volt rajta valamint egy nagy, rajzolt pillangó. Kinyitotta és egy olyan képnél hagyta abba a lapozást, amin számomra két ismeretlen fiú állt egymást átölelve. – Felismersz? – nézett rám mosolyogva apa. Jobban odahajoltam a képhez és jobb oldali fiú arcvonásai valóban hasonlítottak az övére, de a mellette állót akkor sem tudtam ki lehet.Egy kicsit talán mintha.. Kérdően ránéztem, mivel egyáltalán nem értettem miért is mutatja meg ezt nekem. – Az ott mellettem pedig Hoseok apja – felhúztam a szemöldököm amint kimondta szerelem nevét, majd beazonosítottam az apja arc vonásait a képpel összehasonlítva. Teljesen ugyanúgy nézett ki mint Hoseok, nem is értem először hogy nem vettem észre. Szóra nyitottam a számat, de egy hang se jött ki rajta. Mit jelent ez mégis? Jesszus ugye most nem azt akarta apám bevallani, hogy anyám előtt ő... - Jimin! Gyere, le kérlek! – hallottuk meg édesanyám hangját. Meggyötört arccal apára néztem, aki még mindig mosolyogva nézett vissza rám. - Később majd megtudsz mindent. Most, menj... – bökött fejével az ajtóra. Felálltam és lassan lesétáltam a lépcsőn. - Igen anya? – meredtem a padlóra. Nem válaszolása miatt felemeltem a tekintetem és Hobit láttam meg az előtérben lévő kis széken. Azonnal odafutottam hozzá, amint felállt Hobi a karjaim közé zuhant. - Hoseok! Mitörtént? – szorítottam magamhoz a legyengült testét. Pillanatok alatt elsírta magát, amitől már eláztatta a pólómat, de mit sem törődve ezzel nem engedtem el karjaim közül. - Szeretnél nálunk aludni? – szólalt meg anya kedvesen. Hobi magától elvált karjaim közül és válaszul bólogatni kezdett. Arcát magam felé fordítottam és összeérintettük homlokaink. Arcát még mindig a tenyerembe nyomta. Lehunyta a szemét és mély levegőt vett. Azt hiszem kicsit megnyugodott. - Gyere fel – fogtam meg a kezét és szobámba vezettem, és leültettem ágyamra. - Minden rendben? – letérdeltem elé és kezemmel végig simítottam arcán. - Semmi nincs rendben Jimin - szipogta maga elé. - Csak... Kérlek... Soha ne hagyj magamra. Ígérd meg, hogy nem hagysz el soha. Könyörgöm... Anyám teljesen kiakadt. - Nem foglak Hobi. Soha – válaszoltam azonnal. Annyira szörnyű volt őt így látni. Sírásától már majdnem eltört nekem is a mécses. Szemeivel mélyen az enyémbe nézett és egy vad csókkal magához húzott az ágyra. Átölelte a felsőtestem és teljesen magához szorított. Szeme sarkából még lefolyt egy-két könnycsepp. Elválva ajkaitól mellé feküdtem és átöleltem. - Mi történt..? - Anya.. Nagyon, de nagyon kiakadt és kiabált és.. – szipogott – és azt mondta, hogy tönkreteszem az életem.. – szavai sokként értek. Szótlan maradtam és fölé tornyosultam a combjaira ülve. - Hobi.. Nekem te vagy a mindenem és nyugodj, meg kérlek, nem rontod el az életed. - Tudom Jimin, csak annyira rossz hogy a saját anyám száműzött az otthonomból. - Száműzött? – húztam fel a szemöldököm. Nem szólt semmit csak elfordította a fejét tőlem és lehunyta a szemeit. Jobbnak láttam inkább leszállni róla. Mellé feküdtem és nyakára puszilva átöleltem. Bárcsak meg tudnám értetni az anyukájával, hogy nem olyan rossz ez, mint hiszi. Bárcsak el tudnám neki mondani, hogy mennyire szeretem a fiát, és hogy minden erőmmel azon leszek ezentúl, hogy boldoggá tegyem. De nem tehettem meg. Mozdulatlanul így feküdtünk egészen addig, amíg az ablakon már nem sütött be a nap. Lassan felálltam Hobi mellől és az ágy túlsó oldalára sétáltam. Szemei lecsukva voltak és édesen szuszogott. Elaludt. Az ablakomhoz léptem, hogy elhúzzam a függönyöm. Lesétáltam a konyhába, hogy egyek valamit, mert már megölt az éhség. Meglepődésemre anya még fent volt és a konyhába tevékenykedett. - Anya te meg mit csinálsz ilyenkor? – suttogtam. - Főzök. Nektek – mosolyodott el. - Nekünk?
- Igen. Holnap nem leszünk itthon mert elmegyünk egy kicsit wellnessezni, úgyhogy holnap ketten lesztek itthon egyedül – húzta még nagyobb mosolyra száját. Lassan visszamentem az emeletre és lefürödtem, majd Hobi mellé visszabújva szorosan magamhoz öleltem és magunkra húzva a takarót, elaludtam. Egy puha kéz simításaira ébredtem és lassan kinyitottam szemeim. Hoseok mosolygós arca nézett vissza rám amitől forróság öntötte a mellkasom és én is elmosolyodtam. Kezét leemelte rólam és derekamra tette majd magához húzott és a fülembe súgta: - Jó reggelt szerelmem – annyira jólesett, hogy itt volt velem. Itt ébredt mellettem, ő volt az első akit láttam amint kinyitottam szemeim. Sosem éreztem még ekkora örömöt és boldogságot. Ráadásul csak ketten voltunk itthon ami még jobban fokozta az örömöm. - Neked is – csókoltam ajkaira, s azzal magára rántott.
Combjára ültem és heves csókolózásba kezdtünk majd kezével pólómat feltűrve hátamat kezdte el simogatni. Bal kezemmel a párnán támaszkodtam meg feje mellett meg míg jobb kezemmel az oldalán simítottam végig. Felsőm alját megfogva lehúzta rólam azt, amitől ajkainkat kénytelenek voltunk elszakítani egymástól, de aztán visszahajoltam szájára. Félmeztelen testemet ujjaival végig járta majd egy kicsit lentebb haladt és nadrágomon keresztül férfiasságomra simított. Csókunkba belesóhajtva tovább folytatta játékát és kigombolta nadrágom. Ezután visszaültem rá de már nem a combjára hanem fentebb. Csipőjét megemelve erősebben értek egymáshoz tagjaink amitől halkan felnyögtem. Lassú tempóban vonaglott alattam. Tetszett, hogy én voltam felül és úgy vettem észre, hogy ezen nem is akar változtatni. Pólója alá nyúltam és végig simítottam kockás hasfalán. Maga mellé lökött és levette saját magáról a felsőjét amit nem bírtam tétlenül végig nézi és nadrágját megfogva lehúztam róla azt majd vissza másztam fölé. Nyakam köré fonta kezeit és mélyen a szemembe nézett. Szóra nyitotta volna a száját de nem hagytam neki, megcsókoltam ismét. Alul már kezdett egyre jobban fogyni a hely ami már enyhén fájt is ezért elválva ajkaitól levettem magamról a nadrágot. Boxerjére simítva felnyögött egy kicsit amitől elmosolyodtam majd újra és újra megtettem ezt amitől már a paplant kezdte el maga mellett szorongatni. Lassan kezdtem elveszteni a józan eszem mert boxerjéből kihúzva férfiasságát, végig nyaltam rajta amire kikerekedett szemekkel felemelte a fejét és rám nézett. Újra megtettem ezt amitől hatalmasat nyögve vissza tette fejét a párnára. Bátorságot merítve rámarkoltam és az egész méretét bekaptam. Egy darabig még kényeztettem ajkaimmal és nyelvemmel, majd fölé hajolva loptam tőle egy csókot. Lábai közé furakodtam majd lehúztam magamról és róla is az utolsó textilt és visszavettem a számba méretes farkát.

- Szeretlek – mondtam, és a kezemmel is rámarkoltam. Egyszerre mozogtam a fejemmel és a kezemmel. Soha nem csináltam még ezt, de tetszett, ahogy élvezte, és úgy láttam borzasztóan tetszik neki amit csinálok. Nem hagytam abba. Most visszaadom neki azt amit én kaptam tőle.

Szerelmem lehunyt szemekkel feküdt mozdulatlanul alattam. Belemarkolt a hajamba és jelezte, hogy gyorsitsak a tempón. - Gyorshha…aaah.. baaan – lihegte.

Annyira feligatott, nem birtam magammal a másik kezemmel amin eddig támaszkodtam most muszáj voltam magamhoz nyúlnom. Felvettem azt a ritmust amit én is szeretek amikor már érzem közel a cél.J-hope egyre mélyebbeket sóhajtott,és a hajamat is szorosan fogta még mindig. - Elfogok... Jimin.. - Ebben a pillantban megéreztem forró nedvét a számban, és férfiassága lüktetett az orgazmustól. Közben csak pár másodperccel később, de én is elélveztem a tenyerembe. Hoseok nedvét lenyeltem. Nem volt kellemes, de nem akartam kiköpni előtte. Enyhén azért igy is kellemetlenül éreztem magam. Zsebkendőért nyúltam, hogy megtöröljem magam, aztán visszadőltem Hobi mellé. Szemei levoltak csukva és csak szuszogott.

- Szeretlek Park Jimin – húzta mosolyra száját.

- Én is szeretlek Jung Hoseok – Mondtam és hozzábújtam.


♦ Hoseok Pov ♦ 

---

- Szeretlek Park Jimin. - Én is szeretlek Jung Hoseok - lihegett a kimerültségtől, majd elengedtem és elválva tőlem hátára feküdt mellém. Becsukott szemekkel lihegett párat, majd nagyot nyelve kinyitotta azokat és a plafont kezdte bámulni. - Mi az? - mosolygott értetlenül. - Hogy tetszett? - haraptam be alsó ajkam. - Mármint... - kezdte. - Mármint milyen volt, hogy te irányitasz Szépfiú? - támaszkodtam mellkasára, mire szemét forgatva, ujjával megdörzsölte a homlokát. - Isteni volt - nevetett, majd mosolyogva leemelkedtem róla és az ágya szélére ültem. - Megmutatod nekem merre van a mosdó? - kérdeztem vállaim felett hátra nézve rá. - A folyosó végén balra... - sóhajtott - elkísérjelek? - Nem kell - hagytam kicsit pihenni. Belépve a fürdőbe megálltam a tükör előtt és táskás szemeimre meredtem. Nem tett jót a tegnapi. Beszálltam a zuhanytálcára és megengedtem a meleg vizet, lemosva magamról testnedveim. Hihetetlen mit vált ki belőlem ez a fiú. Felfoghatatlan amit érzek. Szeretem őt. Szerelmes vagyok Jiminbe és ez most már végérvényes ez biztos. Tíz-tizenöt perc után elzártam a vizet és derekam köré tekerve egy törölközőt visszasiettem hozzá. Nyakig betakarózva feküdt a hasán. Elmosolyodtam a látványon, majd a táskámból kivettem néhány ruha darabot, és magamra kaptam azokat. Telefonom csengőhangja zavarta meg a csendet. Kicsit meglepetten néztem a képernyőre. Namjoon. Azt hittem anyám keres, hogy menjek haza.
- Csá - köszöntem bele a készülékbe. - Szia! Ráérsz? Találkozhatnánk valahol - mondta izgatott hangon. - Ömm.. - pillantottam az ágyon fetrengő szerelmemre - azt hiszem nincs jobb dolgom - nevettem - Fasza. Akkor fél óra múlva a parknál? - Szólok Jiminnek is - azzal letettem rá a telefont. Szerelmem hatalmas szemekkel értetlenül meredt rám. - Találkozunk a fiúkkal fél óra múlva - jelentettem ki mosolyogva, amire csak egy kisebb morranás volt a válasza. - Nem akarsz felkelni? - álltam meg mellette felhúzott szemöldökkel. - Neeeeem - nyögte kényes hangon. - Szépfiú - fogtam meg a kezét, de kapva a pillanaton, berántott maga mellé az ágyra és gyorsan, szenvedélyesen kezdett csókolni - Jimin, hagyd abba! - nevettem, elválva ajkaitól - Nem lehetünk így egész nap, öltözz fel! - próbáltam lelökni magamról. - Nem - jelentette ki határozottan, majd mellkasomra támasztva a fejét szorosan magához ölelt - Így akarok maradni egész nap és végig csókolni minden egyes porcikádat - nézett fel rám vágytól izzó szemekkel. Jól gondolom, hogy teljesen elvörösödtem? - Öhh... Há-át... - csuklott el a hangom mire megköszörültem a torkom. Jimin arcára egy széles vigyor ült ki és ajkába harapott. - Zavarba hoztam Jung Hoseokot? - húzta fel szemöldökét pólóm alatt simogatva hátamat. - Jól van Jimin... - nevettem és egy erősebb mozdulattal lelöktem magamról - öltözz, vagy itt hagylak - álltam fel megigazítva a hajam.


♦ Jimin Pov ♦

--- 

- Mi van? – mosolyogtam értetlenül. 

- Hogy tetszett?

- Mármint...

- Mármint milyen volt, hogy te irányitasz Szépfiú? – támaszkodott mellkasamra.

- Isteni volt - nevetettem, majd mosolyogva leemelkedett rólam és az ágyam szélére ült

- Megmutatod nekem merre van a mosdó? - kérdezte vállai felett hátra nézve rám.

- A folyosó végén balra... elkísérjelek?

- Nem kell – válaszolt nyugodt hangon. Pedig szívesen megtettem volna. Pár perccel később pedig meghallottam ahogy a falban lévő csövekben megindul a víz. Perverz gondolatok szöktek a fejembe, hogy mi lenne ha lenyomnánk még egy menetet a zuhanyzóban. Áh, nem leszek akaratos vele. Tizenöt perc után kb visszatért a szobámba egy szál törölközővel a derekán. Hozzám sem szólva kipakolt a táskájából, kivett néhány ruha darabot és magára vette azokat. Egy ismeretlen zene szólalt meg hirtelen és Hobi rámeredt a telefonja kijelzőjére. Remélem nem az anyja...

- Csá - köszönt bele a készülékbe. Közvetlen beszédstílusából gondolom az egyik banda tag lehet. - Ömm.. azt hiszem nincs jobb dolgom - nevetett fel.  - szólok Jiminnek is –nevem hallatán meglepődötten felé fordultam. - Találkozunk a fiúkkal fél óra múlva - jelentette ki és letette a hivást. Nem akarok őszintén a többiekkel lenni most. Hobit akarom még a karjaim között és együtt betakarózva feküdni és nem csinálni semmit. - Nem akarsz felkelni? – állt meg mellettem felhúzott szemöldökkel.

- Neeeeem – szólaltam meg kicsit kényesen.

- Szépfiú – fogta meg a kezem, de kapva a pillanaton, berántottam magam mellé az ágyra majd  szájára tapadtam és szenvedélyesen elkezdtem csókolni.  - Jimin, hagyd abba! – nevetett elválva ajkaimtól. - Nem lehetünk így egész nap, öltözz fel! – próbált lelökni magáról de erős szorításom miatt nem sikerült neki.

- Nem – jelentettem ki határozottan, majd mellkasára támasztva a fejem szorosan magamhoz öleltem. - Így akarok maradni egész nap és végig csókolni minden egyes porcikádat – néztem fel rá vágyakkal teli szemeimmel, hátha meggyőzve ezzel őt, hogy ne menjünk sehova csak élvezzük ki egyedül létünk amíg lehet. Arca almácskái aranyosan bepirosodtak.

- Öhh... Há-át... - csuklott el a hangja mire megköszörülte a torkát. Elmosolyodtam.

- Zavarba hoztam Jung Hoseokot? – húztam fel szemöldököm, miközben pólója alá nyúlva hátát kezdtem simogatni.

- Jól van Jimin... – nevettet fel amivel elterelte a figyelmem, összegyűjtötte az erejét és ellökve leszállt rólam. - öltözz, vagy itt hagylak – állt fel.

- Jó... - morogtam alig érthetően, majd felöltöztem én is és pár perc múlva kézen fogva indultunk el az említett park felé.